Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-58

02 LV11I. OliSZÁGOS ÜLÉS. Zichy Nándor gr.: A mi pedig a kérdés lényegét illeti, nem látnám helyesnek, kivált hogyha arra tekintünk, a mi más államokban is történik, hogy ebben a főrendiházban európaszerte a mi készületlenségünket és elégtelenségünket akarnók csak a legkisebb mértékben is constatálni és kikürtölni. Esterházy János gr.: Azt úgy is tudják mások! Zichy Nándor gr.: Úgy hiszem azt tudják, hogy az osztrák-magyar monarchia azon helyzetbenvan, hogy ilyen események között mindenkor a maga állami súlyának megfelelő actiót kifejteni képes is lesz. Az én felfogásom szerint a mi készültségünk és egy felvonulás által szükségelt terhek között mindenkor bizonyos különbség van és egy felvonulás vagy egy harcz esete mindenkor oly készülődéseket fog igénybe venni, a melyeknek előzetesen megfelelni nem lehetséges Akárhol tekintsük világszerte az események folyamát, látjuk, hogy változnak a helyzetek, ujabb meg újabb igények lépnek fel, de maga a dolog természete is megkívánja, hogy ily esetekben újabb kú(források nyittassanak meg és kiegészitessék az, a mit folytonosan készletben tartani sokkal nagyobb terhekkel járna, mint azt szükség esetén kiegészíteni. Láttam én a delcgatióLan való részt vételkor is, hogy azok a nagy készlelek, a melyek öltözékben, felszerelésben folytonosan készletben tartattak, szükség esetében soha sem lehetnek teljesen megfelelők ; a kopásnak folytonosan ki vannak téve, évtizedeken át nagy költségeket igényelnek, holott a használás idején mindig újabb kiegészitésre tartanak szükséget. Magam részéről először azt hiszem, hogy a hadügyminisíerium eljárását e helyen bírálat alá vonni nem helyes, másodszor pedig azt hiszem, ezért az eljárásáért én legalább pro foro interno a felmentést szívesen megadhatom. De van itt egy kérdés, a melyet szívesen intézek a t. pénzügyminister úrhoz, mert ez már hozzánk tartozik. Kérdés ugyanis, hogy az, a mit a pénztári készletekből igénybe vesznek, nem jár-e ama készletek alábbszállitásával, a melyek azután utóbb kiegészitendők lesznek? Mert ebben nz esetben ez csak prorogatiója lenne egy hitelügyletnek. Másrészt pedig ha a pénztári készletekre utalunk, akkor ezek mivoltáról mégis szükséges lenne egy kis tájékozással bírnunk. Én ugyan nem igényelhetem magamnak, hogy mindazt tudjam, a mit talán a méltóságos főrendek tudnak. Lehet, hogy tévedésben vagyok, de részemről ezen készletek jelenlegi állását nem ismerem. Talán mások is ebben a helyzetben vannak és nem ártana talán, ha a pénzügyminister úr ez alkalommal kegyeskednék egy kis felvilágosítást adni. Az előttem levő törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául elfogadom. Lukács László pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Habár azok a kérdések, a melyeket Esterházy János gróf ő méltósága felvetett, nem pénzügyi természetűek, mindazonáUal kötelességemnek tartom, hogy részemről is pár észrevételt tegyek ahhoz az indokoláshoz, a melylyel ő méltósága felszólalását és kérdését kisérni szükségesnek tartotta. Azokat az eshetőségeket méltóztatott felemlíteni, a melyekben indokolt lehet, hogy sürgős szükség esetén a hadügyi kormányzat póthitelt vehessen igénybe a hadi felszerelés kiegészítése végett. Egy eshetőséget elfelejtett megemlíteni, pedig épen ez az, a mely a jelen esetben fenforog és a melyet, ha méltóztatik figyelemre méltatni, bizonyára mindenki meg fog győződni, hogy a hadügyi kormányzat azokkal a súlyos vádakkal, a melyeket ő méltósága felhozott, jogosan nem illethető. A hadügyi kormányzat kötelességének megfelelően valahányszor a közös költségvetés összeállittatik, minden évben gondoskodik arról, hogy a hadiszerek oly mérvben szereztessenek be, hogy azok a hadsereg harczképességének teljesen megfelelőek legyenek. Azonban e tekintetben bizonyos korlátok közé kénytelen magát szorítani. Ezt teszi azon köteles tekintetből, a melylyel a két állam pénzügyi és gazdasági viszonyai iránt viseltetni tartozik és azt hiszem, hogy nemcsak a pénzügyi kormányzat, de a két államnak minden tényezője csak elismeréssel kell, hogy viseltessék a hadügyi kormányzat azon eljárásával szemben, hogy szükség nélkül és időn kivül nem kívánja a két állam pénz-