Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-57

56 LVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. magát megvédeni, még igen soká fejtegessem s meg vagyok győződve, hogy teljesen tárgyilagosságra törekedvén, a méltóságos főrendek részéről, a kik nézeteimben ugyan nem osztoznak, legalább a tárgyilagosságra való törekvésemben mégis némi elismerésre számot tarthatnék. De nem akarok visszaélni a méltóságos főrendek türelmével, csupán nem hagyhatom válasz nélkül azt, a mit a honvédelmi minister úr ő nagyméltósága felhozott, hogy közjogi kérdések fejtegetésének most itt nincs sem helye, sem ideje. Á hadsereg kérdésének van egy bizonyos szakszerű oldala, ezek a katonai kérdések, de van azzal válhatatíanul összeforrva egy közjogi oldala is. A hadsereg szervezete mindenütt, minden alkotmányos országban egyszersmind fontos közjogi kérdés is, és mivel Magyarország és Ausztria egymáshoz való viszonya úgy alakult, hogy közös hadsereggel birunk, igen természetes, hogy a hadsereg és a hadi szervezet kérdésénél a közjogi viszony a maga egész terjedelmében belevonható a vitába. De ha más alkalommal talán nem forgott is fenn annak szüksége, most tekintettel az osztrák viszonyokra ez elől elzárkózni a kérdésnek valóban egyoldalú elméleti bírálata lett volna, mert meg lehet méltóságos főrendek, hogy azokat is, a kik ma jóhiszeműleg, megengedem, a leghazafiuibb érzéstől áthatva, nem barátai az önálló magyar hadseregnek, az osztrák viszonyok alakulása meg fogja győzni ennek a szükségességéről és abba, a mit ma nem akarnak, talán majd akkor bele fognak nyugodni. Ő nagyméltósága, a honvédelmi minister úr felhozta azt, hogy ő a honvédség harczképessége és katonai kiképzése érdekében, szóval az egész intézmény érdekében sokat tett 28 éven át. Nem vonom kétségbe, hogy abban a tekintetben a mi az intézménynek katonai kiképeztetését és berendezését illeti, ő igenis igen sokat tett az intézmény intensiv fejlesztése érdekében, de bizonyos hogy rokonszenve öt mégis csak a közös hadsereg felé vonzza első sorban és hogy ő a honvédséget csak másodsorban, mint annak egy kisegítő mellékes intézményét veszi tekintetbe, a melyet azért ápol, azért fejleszt, hogy az majd támogassa a közös hadsereget, a melyet ezért is lehetőleg annak szellemében törekszik fejleszteni. Ezt kétségbe vonni nem lehet, a mi önmagában igen természetes is, olyan egyénnél a ki életének a javát egy bizonyos intézmény körében töltötte, erejét annak szentelte és pedig ott helyét teljesen betöltötte, mint a hogy ő nagyméltósága életének javát a közös hadsereg körében töltötte és ott méltóan teljesen betöltötte helyét. Lélektanilag valóságos csoda volna, ha ő nem rokonszenvezne elsősorban és inkább azzal az intézménynyel és hogyha ő még öntudatlanul is nem azon volna, hogy az a maga régi traditióiban és azok szerint továbbra is megmaradjon. Ha ő nagyméltósága bizonyítékot akar szolgáltatni arról, hogy a honvédséget ő mennyire kívánja fejleszteni, tessék akkor igenis odahatni, hogy az műszaki csapatokkal felszereltessék, hogy annak létszáma "emeltessék, a mennyiben a létszám emelése szükségessé teszi, a szükséges keretek is megalkottassanak. Még odáig sem megyek méltóságos főrendek vele szemben most, hogy ő mindezt a közös hadsereg rovására tegye, de odáig aztán már megyek, hogy a hol a közös hadsereg mai állásának, mai létszámának, mai szervezetének minden érintése nélkül, megtehet, ezt, tudniillik csak a népesség természetszerű szaporodásának felhasználásával, hogy azt ma már vegye igénybe egészen a honvédség javára, ha ezt megteszi ő nméltősága, akkor bizonyságot szolgáltatott arra, — a mire ő hivatkozott ma — hogy ő teljes odaadással működik a honvédség fejlesztése körül. Ezt kívántam ő nagyméltóságával szemben megjegyezni. Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Legyen szabad nekem is egy-két megjegyzést tennem erre a tárgyra. Első megjegyzésem vonatkozik arra, a mit Prónay Dezső báró ő méltósága a német nyelv hegemóniájára vonatkozólag mondott. Én azt tisztán csak subjectiv felfogásnak tartom a 67-iki kiegyezés és a mi közjogi helyzetünk felfogására vonatkozólag; de másrészt nem vonakodom kimondani azt is. hogy a mit az igen tisztelt nagyméltóságú minister úr méltóztatott megjegyezni az ő nézetének teljes elszigeteltségére vonatkozólag, azt is tisztán subjectiv appretiationak vagyok kénytelen tekinteni. A nélkül, hogy az általa mondottakra vonatkozólag correalitást