Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-57

E.4 LV1I. ORSZÁGOtí ÜLÉS. állam nyelvének visszaszorítását. Bocsánatot kérek, visszaszorításról nem lehet szó sehol. Visszatérek majd azon speciális esetekre, melyekről szólani méltóztatott, tudniillik az ellenőrzési szemlére. Átalában a magyar nyelv viszszaszoritásáról szó nem lehet; nem lehet azért, mert minden alkalommal, a mikor a szolgálat érdeke nem érintetik, a hadsereg keretén belől, illetőleg a hadsereg szolgálati nyelvének keretén belől meg van engedve a magyar nyelv használata. Nemcsak, hogy megvan engedve, hanem természetesnek találják mindenütt, hogy a magyar nyelv használtassák. Hogy a magyar állam nyelve kifejezést nyer, ott, hol az lehetséges a hadseregnél is, mutatja az, mint tudni méltóztatik, hogy az egyéves önkénteseknek megengedtetett 1889. óta, hogy a tiszti vizsgák alkalmával, ha egyik vagy másik nem tudja magát kellőleg kifejezni német nyelven, magyar nyelven is leteheti a vizsgát. Azt hiszem, ez olyan érvényesülése a magyar nyelvnek a hadsereg hivatalos nyelvének keretén belől, a mely maga demonstrálja, hogy arra ott, hol ez lehetséges, a hadseregnél is köteles tekintettel vannak. Hogy a német nyelv a hadsereg nyelvének declaráltatott annak idején, ezt, úgy hiszem, a nagyméltóságú főrendek nagyon természetesnek találják. A monarchia mozaikszerű szervezet, hogy úgy fejezzem ki magamat, annyi nemzetből és nemzetiségből áll, hogy ha már az egységes véderőt szükségesnek láttuk, egy nyelvet kellett keresni, a melyen a véderő különböző részei érintkezhetnek egymással. Már most engedelmet kérek, ha kizárólag a magyar nyelv lett volna a véderő szolgálati nyelve, lehetetlenség lett volna ezt követelni a többi nemzetiségektől, egyszerűen azért, mert nem tudnák és a monarchiának akármely más nyelve a németen kivül ugyanezt a hatást idézte volna elő. A német nyelv más. A német nyelv még régi időből úgy a monarchia két államában, mint tul minden egyes tartományban elterjedt, hogy minden, — mondjuk csak — féligmeddig müveit ember érti és tudja magát azon kifejezni. Hogy tehát a német nyelv hivatalos nyelvvé választatott, az nagyon természetes. Másképen nem is lehetett, még ha valaki máskép akarta volna is. Méltóztatott azon óhajának kifejezést adni, hogy most, midőn aránylag nyugodt időket élünk, készítsük elő a külön magyar hadsereg szervezését. Bocsánatot kérek, ne vegye rossz néven a méltóságos báró úr, de annyival inkább mert meg vagyok arról győződve, hogy egyedül áll ezen nézetével ezen méltóságos íörendiházban, én kereken tagadom annak szükségét. Annak szüksége nem állott fenn 1867-ben, most sem, és nem fog fennállani a jövőben áem, természetesen az előrelátás korlátain belől; mert hogy mi fog történni pár évszázad után, arról természetesen ma nem beszélhetek. Egy nagy, hatalmas véderő ez Magyarországnak, ez a magyar nemzetnek érdeke és nem hiszem, hogy sikerülne a nemzetet ettől eltérítenie és meggyőznie a méltóságos báró úr nézetének helyességéről. A jelenlegi véderő szervezése megfelel szükségleteinknek, megfelelel a nemzet óhajtásának, megfelel a nemzet ama meggyőződésének, hogy egyedül az helyes, ennélfogva a méltóságos báró urnak azt a javaslatát el nem fogadhatom, és én a magam részéről előkészületek kilátásba vételét szükségesnek nem tartom. Ezen kijelentés keretébe tartozik az is, hogy méltóztatott amaz óhajának kifejezést adni, hogy midőn a lakosság természetes szaporodása következtében előbb-utóbb kénytelenek leszünk javaslatot tenni az ujonczjutalékot illetőleg, ezen javaslat tétele alkalmával főleg és majdnem kizárólag a honvédségét vegyem tekintetbe. Ezt nem tehetem. Mert, ha a véderő erősbbitéséről van sző, akkor a véderő minden egyes részének aránylagos erősbbitését kell szem előtt tartani. A véderő zöme a közös hadsereg, természetes tehát, hogy első sorban annak erősbbitését és fokozását kell szem előtt tartani s azt mellőzni csakis a honvédség érdekében nem lehet. A méltóságos báró úr, ha csak némileg figyelemmel kisérte és figyelemre méltatta 28 évi működésemet, nagyon jól fogja tudni, hogy én mindent elkövetek, hogy a honvédség értékét a mennyire lehet emeljem. A fejét méltóztatik rázni. Állok eléje bármikor, méltóztassék felhozni az ellenérveket. Hanem daczára annak, én azt mondom, hogy kizárólag és csakis a honvédség érdekében működni és ezt erősbbiteni esetleg a közös had-