Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.
Ülésnapok - 1896-57
52 LVII. ORSZÁGOS ÜLÉS, vagy a közös hadsereg javára és a honvédség javára azon arányban, a melyben a véderő ez a két része ma áll egymással, vagy fel lehet használni kizárólag a honvédség részére. Ez az utóbbi a legkevesebb volna, a mit a kormány tehet. Ennek költségeit az ország is megbírná, mert éu azt hiszem, hogy a honvédség keretei megengedik még azt, hogy a keretek szaporitása vagy legalább nagyon lényeges szaporitása nélkül is lehessen emelni a honvédség létszámát. A honvédség létszáma 1990 előtt valamivel nagyobb volt, mint 1889 után, mert 1889-ig a honvédség ujonczainak létszáma nem volt a törvényben megállapítva. Meg volt állapítva a közös hadsereg ujonczainak a létszáma és a póttartalék, a mely az egy évi újonczjutalék tiz százalékánál többre nem rúghatott és az újonczoknak ezenfelül összes fenmaradó száma a honvédség javára soroztatott be. Hátránya ennek csak az volt, hogy a honvédségi ujonczok létszáma nem lévén minden évben egyenlő, a honvédség némely esztendőben nagyon sok újonczot, más esztendőben pedig ezzel szemben aránylag sokkal kevesebb újonczot kapott. Én elismerem ezen szempontból, hogy a honvédségi ujonczok létszámának törvényben való megállapítása helyes volt. Nem a számot értem, hogy éppen 12.500 legyen megállapítva, de hogy bizonyos szám meglegyen. De ha annak a lehetősége forog fenn, hogy a véderő száma fokozatosan emeltessék, ajánlom a nagyméltóságú kormány figyelmébe azt, igyekezzék az ujonczok fölösleges részét a honvédség javára felhasználni, igyekezzék a kérdést úgy megoldani, hogy az egyszersmind előkészítése legyen annak, hogy a honvédség műszaki csapatokkal, tüzérséggel kiegészíttessék. Méltóságos főrendek! Még egy kisebb jelen, tőségű kérdést is legyen szabad ez alkalommal feltennem. Egy több mint 30 esztendő óta fennálló viszásságra hivom fel a méltóságos főrendek figyelmét. Semmiféle törvény a lótenyésztés ügyét közös ügygyé nem teszi. Ez kizárólag Magyarország ügye. Mégis a lótenyésztés emelésére hivatott ménescsapatok a közös hadsereg kötelékébe tartoznak. Utaltak erre hasonlóképen a delegátió legutóbbi tárgyalásainál, utaltam erre a kéidésre már a főrendiház bizottságában számos évvel ezelőtt a költségvetés tárgyalásánál több izben; annak idején még Szende honvédelmi minieter úr velem szemben meg is igérte, hogy ő e kérdést tanulmány tárgyává teszi, sőt azon van, hogy a méneskarbeli csapatoknak magyarországi része a közös hadseregből helyeztessék át a honvédséghez. Ez az ügy megakadt 33 éven át, 1867. óta, és ez a viszás állapot ma sem változott. A honvédelmi minister úr ő nagyméltósága előtt is felhoztam ezt az ügyet és azt a választ nyertem annak idején, hogy a nehézség abban áll, hogy ha a honvédség venné át a méneskarbeli csapatokat, ez a honvédség egyéb csapatainak ujonczlétszámát csökkentené; nem lehetne a honvéd gyalogezredekhez és lovassághoz annyi újonczot besorozni, ha a jelenleg megállapított ujonczlétszámból kellene fentartani a méneskarbeli csapatokat. De ha ez igy van, akkor most, mikor az ujonczlétszám megállapításáról van szó, úgy a közös hadseregnél, mint a honvédségnél, épen itt az ideje, hogy erről intézkedjünk; szállítsuk le a közös hadseregbeli ujonczok létszámát és emeljük fel a honvédségét annyival, a mennyi szükséges ahhoz, hogy ezen felemelt ujonczlétszámból a méneskarbeli csapatoknak kiegészítése minden nehézség nélkül lehető legyen. Nem teszek concret indítványt, méltóságos főrendek, mert éhez körülményes számítás lenne szükséges és ez olyan adatokat tételezne fel, a milyenekkel én nem rendelkezem és a melyekkel a dolog természeténél fogva csakis a t. kormány rendelkezik. Felhívom azonban a t. kormány figyelmét arra, hogy most, midőn csak egy évre tartjuk fenn a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámát, méltóztassék ezt az időközt is felhasználni arra, hogy ez a kérdés is végre-valahára megoldassék és véget vessünk annak a visszás állapotnak, hogy a Magyarországban alkalmazott méneskarbeli csapatok még mindig a közös hadsereg létszámához tartoznak. Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Átmeneti intézkedésnek tekintem ezt a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, és épen azért nem kívánom a méltóságos főrendek szíves figyelmét hosszabb időre igénybe venni a
