Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-51

LI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 15 kat, kénytelenek vagyunk egyoldalúlag rendezni, az 1867 : XII. törvényczikkben biztosított jogoknak nemcsak épségben tartásával, biztosításával és kidomboritásával, hanem ezen jogok egyikének, a 68. §-ban lefektetett önrendelkezési jognak igénybevételével. És itt veszek már magamnak alkalmat arra, hogy közbeszúrjam azt a megjegyzést, a melyet tennem kell Prónay Dezső bárónak, a ki azt mondja, hogy az ausztriai absolutismusnak szövetségesei leszünk ezzel, mert eltérünk attól az úttól, a melyet követnünk kellene, eltérünk az alkotmányos módon való létesítés útjától. Bocsánatot kérek, ez nagy tévedés. Az osztrák alkotmány ismer egy szakaszt, a melynek alapján fog igenis, miután vámszövetség nem jött létre, ez a rendezkedés életbe lépni. Ez a szakasz, ez a rendelkezés azonban az osztrák alkotmánynak kiegészítő része. Aunak a szakasznak jelentősége felől lehet valaki bármily nézetben, mi semmiesetre sem vagyunk cumpetensek, és nem ez a hely alkalmas arra, hogy a fölött ítéletet mondjunk ; de semmi körülmény között sem jöhet valaki arra a conclusióra, hogy ha azon szakasz alapján jár el az osztrák kormány, akkor absolut módon intézkedik, mert az ezen alapon teendő intézkedés benne van az ő alkotmányuknak keretében és az ő alkotmányuk alapján történik. És itt egy másik tévedést is kell rectifikálnom. Talán helyesebb, ha válaszomban igy járok el, a mint talán az eszmemenet logikája magával hozza és kiragadok egyes eszméket a mondottakból, nem pedig a mondottak sorrendje szerint foglalkozom e dolgokkal. Egy tévedést kell tehát — ismétlem — még rectifikálnom és ez a következő: A t. báró úr azt mondja, hogy nem járunk el a viszonosság alapján, mert a viszonosság alapján akkor járnánk el, ha Ausztriában hasonló törvény létesülne. Bocsánatot kérek, a kérdés nem igy áll. Ha Ausztriában hasonló törvény létesülne, mint ez, akkor az egész dolog nem egyeznék meg az 1867 : XII. törvényczikk szellemével. Ha Ausztriában ma törvény utján, vagyis az osztrák parlament munkaképességének helyreállta esetében parlamenti utón történnék meg ennek az egyezségnek megoldása, akkor vámszövetség jönne létre, akkor nem kellene nekünk az egyoldalú intézkedés alapjára állauunk és a viszonosságot kikötnünk; akkor megcsinálnók a vámszövetséget. De mert a vámszövetséget nem köthettük és ez idő szerint nem köthetjük meg, egyoldalúlag intézkedünk az 1867: XII. törvényczikk 68. §-ában fenntartott jogunk alapján és kikötöttük a viszonosságot. Ez egészen más kérdés és egészen más megítélés alá esik, de más conclusióra is vezet, mint a mire a t. báró úr conclusiója vezetett. Nem áll, hogy itt nincs meg a viszonosság. Megvan az. A viszonosság abban van meg, hogy ebben a törvényben mi kikötjük, hogy az osztrák kormány hasonló intézkedést az ottani alkotmányos formák szerint bocsát ki. De — ennek a viszonosságnak megtartására igenis a kormányok között kötött egyezményben is kötelezte magát. És ne legyen aggálya az igen tisztelt báró urnak az iránt, hogy a dolog igy áll. Az osztrák kormány igenis az osztrák alkotmány értelmében fogja életbeléptetni ezeket a kiegyezési intézkedéseket azon határidőkkel, a melyek a méltóságos főrendiház előtt fekvő törvényjavaslatokban foglalvák. Az osztrák kormány e törvényjavaslat intézkedéseit is, a melyeket ő törvényjavaslat alakjában, — mert most az első alaptörvényről beszélünk, a mely a vámközösséget fentartja — nem alkothat meg, ennek a törvényjavaslatnak megfelelő és a kérdésnek gyakorlati megoldására szükséges részeiben igenis rendelet alapján fogja életbe léptetni ; de ezen törvény minden slipulatióját, ezen törvény minden egyes részét, minden egyes tételét, az első szakasztól az utolsóig, tehát a negyedik szakaszt is, a mely a szerződések határidejéről szól, nemcsak tudomásul vette, de késznek nyilatkozott, s igy igenis kötelezte magát, a viszonosságot ezen törvényczikk minden egyes intézkedése értelmében fentarlani. Ez a viszonosság kérdése ezzel gondolom, egészen elégségesen és egészen szabatosan van tisztázva. Azt mondja a mélyen tisztelt báró úr, hogy nekünk függetlenségre kell törekednünk, nekünk azon ideálok szempontjából, a melyek az ő szemei előtt in specie lebegtek, a mikor ezeket mondotta, nagyobb szabadságra kell törekednünk, mert az nem ér semmit, a mit ez a tör-