Főrendiházi napló, 1896. IV. kötet • 1899. május 17–1900. április 26.

Ülésnapok - 1896-59

L1X. OKSZÁGOS ÜLÉS. 103 3°/o-kal gyarapodott a németországi orvosok száma és ma Németországban 26.689, Magyar­országban pedig 4600 a legutóbbi számitások szerint az orvosok összes száma. Magyarország mostani közegészségügyi viszonyai talán olyanok, hogy ez a szám is megfelel. A gondviselés azon­ban óvjon meg minket egy olyan járványtól, a minő Magyarországon már többször előfordult, mint a cholera és mások, a mikor aztán az orvosokra nagy szükség van. Nem bocsátkozom bele abba, hogy mit kell tenni arra, hogy az orvosok száma ismét növekedjék, mert a mi­nisterelnök úr ő .nagyméltósága erre nézve is tett nyilatkozatot a képviselőházban, a mely kétségkívül fontossággal bir, a mennyiben a körorvosok, községi orvosok és egyátalában a hivatalos orvosok rendszerének szabályozásáról szólott és ezt kilátásba helyezet akkor, a midőn a közigazgatási reformok szóba jöhetnek. Mind­ezekre nézve ő nagyméltósága és a kormány azon tagjai, a kiknek tárczája ezen kérdésekkel közvetlen érintkezésben van, olyan megnyugtató nyilatkozatokat tettek, a melyekre támaszkodom és a melyekre támaszkodhatik mindenki, a ki ezen ügyeknek egészséges fejlődését kivánja és miután igy nyilatkozott a kormány, azért a mindig nyilatkozó bizodalmamat ma is kinyilat­koztatom és a belügyministeri tárcza költség­vetését elfogadom. (Helyeslés.) Széll Kálmán ministerelnök: Nagy­méltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Én most csak megköszönni akarom azt a kegyes és szives elismerést, a melyben az előttem fel­szólalt igen tisztelt főrendiházi tag úr azokat a nyilatkozatokat részesítette, a melyekkel én a képviselőházban a közegészségügyről átalában és a közegészségügy terén való teendőről annak idejében szólottam. Az, a mit a tisztelt főrendi­házi tag úr most a mi közegészségügyi állapo­tainknak egy igen kényes, igen veszélyes, sőt mondhatnám igen végzetteljes részéről mondott és az a nagyon sötét rajz, a melyet a tüdő­vésznek állapotáról Magyarországon adott, a kormány figyelmét nem kerülte el eddig sem. Csakugyan veszedelem és csapás ez a mai viszo­nyokra. Ugy látszik, az intensivebb gazdasági élet és a cultura hozta magával a tüdő vész fejlődését; a cultura feladata tehát más irány­ban megtalálni a védekezésnek módját is. Nagyon sötét és nagyon elszomorító kép az, hogy Magyarországon annyi ember esik ennek a nagyon ragályos, veszedelmes és néha csak nehezen gyógyítható betegségnek áldozatává, a hol munkás, az élete delén levő emberekre oly nagy szükség van; a hol az emberanyag és a népes­ség szaporodásának kérdése oly fontos állami és culturális és gazdasági kérdés. Védekezni kell ellene, jól mondotta azt az igen tisztelt főrendiházi tag úr, az állam részéről és a társa­dalom részéről is, de a milyen veszedelmes és alattomos ellensége a közegészségnek ez a betegség, ép olyan nehéz, complicált és költ­séges is ellene a védekezés. A közegészségügyi állapotoknak átalános fejlesztése egyfelől, más­felől az embereknek kioktatása a prophilacticus intézkedésekre ott, a hol az állam belenyúlhat, a hol felgyűlnek az emberek, rnint az iskolák­ban, ipartelepeken és más helyeken, továbbá a a sanatorium is, a mennyire lehetséges, segít­séget okvetetlenül nyújt. Én tehát a magam részéről azt, a mi az állam és a kormány részéről teendő arra, hogy egyfelől az állam közvetlen feladatainak és kötelességeinek meg feleljen, más­felől pedig ébresztőleg, kioktatólag és serkentőleg hasson a társadalomra ezen igazán veszedelmes és rémes betegség leküzdésére: megteszem és megtenni kötelességemnek tartom. (Helyeslés.) Azt, a mit specialiter felemiitett az előttem szólott igen tisztelt főrendiházi tag úr, hogy Budapesten a város által felajánlott telken sanatorium állíttassák fel, igen üdvösnek és kívánatosnak tartom; ezért a mennyiben társa­dalmi utón, vagy talán az államnak, ha nem is direct, de indirect befolyásával és közremű­ködésével előteremthetők és megszerezhetők azok az eszközök, a melyek ennek előállítására szükségesek, a magam részéről arra közrehatni és közreműködni igen szívesen ígérkezem, azon nagy bajok legyőzése és azon nagyfontosságú kérdések szempontjából, a melyekkel a méltó­ságos főrendiházi tag úr oly szakavatotían és behatólag foglalkozni méltóztatott. (Élénk helyes­lés.) Kérem a költségvetés elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Miután a törvényjavaslat többi szakaszai ellen senki szólni nem kíván, azt hiszem,

Next

/
Thumbnails
Contents