Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-46

80 XLVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. élet rövidsége miatt nem teljesíthető kísérlete­ket megkezdhessük, ismét csak biztos alapra van szükségünk. Az ezen czélból elvállalt obligo által ránk rótt első feladat tehát pontos kikutatása annak, hogy az ország területén minő nevezetesebb fás növények fordulnak elő, elterjedéseket mi­ként határolják, fejlődésüket miként befolyásol­ják a földrajzi szélesség és hosszúság, tenger­feletti magasság és kitettség, a légfok valamint a talaj és geológiai viszonyok. Magától értetődik, hogy ennyi és külön­böző adat gyűjtése rengeteg munkát igényel, főleg a hegyes vidékeken, a hol egy faj fölső és alsó határa a kitettség szerint nagyon vál­tozik és sokszor kisebb területen is ismételt fárasztó kirándulásokat tesznek szükségessé. Az egyes felvétel pedig akkor használható, ha a lejífok- és magasságmérés is teljes pontos­ságggal volt eszközölve és a geologicus meghatá­rozás is helyes. A figyelmét mindenre kiterjesztő földmi­velésügyi ministerünk az 1896-ban vett nem­zetközi felhívásnak eleget teendő, a mozgalmat megindította nálunk is, a miért üdvözölhette őt a hazai tudomány és az erdészvilág egy­aránt. Kár, hogy a eoneeptio mögött maradt itt is a kivitel, mely ép oly helytelen, a minő üdvös az eszme. A földmivelésügyi minister ur ugyanis az egész ügy szervezésével megbízta az arra leg­hivatottabb szakemberét, a magyar erdész-bota­nicusok nagyérdemű doyenjét, Fekete Lajos föerdőlanácsost, ki saját hatáskörében az adat­gyűjtés módozatait egész czélszerüen és teljesen megfelelően megállapította. Mikor ezen organi­záló munkálatok elkészültek, az űrlapok és utasítások kinyomattak, a földmivelési minister ur 1897. márcziusában egy körrendeletet inté­zett az erdőfelügyelőségekhez, melyekben a magyar királyi erdészeti kart felszólítja, a magán­erdészeteket felkéri, hogy a felvételeket a meg­szabott irányban eszközöljék, vagyis rábízta a minister ur ezen végtelen pontosságot, igen nagy szorgalmat, nagyon sok fáradságot, temér­dek időt, mindenféle segédeszközt, sőt pénzt is, mindenekelőtt absolut lelkiismeretességet és megbízhatóságot, végül, ha nem is tul sok, de mégis némi tudást is igénylő kutatást a magyar erdészek propria diligentiájára. Hát, méltóságos főrendek/ezzel a minister ur mathematikai lehetetlenséget követelt; mely­nek bizonyítására a százból csak egy-két okot fogok felemlíteni azon reményben, hogy czélo­mat elérem ugy is, fentartván magamnak^a többit az ellenkező esetre. Még akkor is, ha föltételezik, hogy Magyar­ország összes erdészei az erre szükséges mívelt­ségi fokon állanak, a miről szó sincs, teljes lehetetlenség volna, mert oly pontos, lelkiis­meretes, őszinte, fáradságos kutatásokat, a minőkről itt szó van, sehol e világon egy. nem tudom hány száz főből álló, még hozzá munkájában teljesen ellenőrizetlen seregre bizni nem lehet. Pedig az ország erdőterületének egy jó harmadrésze, több mint 3 millió hold a magán­tulajdon kezében van, tervszerű kezelésre nincs kötelezve. Ezen terület nagyobbára még erdé­szeti szempontból is rosszul van kezelve. Ezen magánerdészeti személyzet szellemi niveauja pedig minden kritikán aluli, ugy hogy valósá­gos satirának látszik ezeknek kutatására épí­teni egy tudományos mű alapját. A hitbizományi és egyházi területek nagy­részt qualificált főerdészeket tartanak, ezek azonban, mint személyesen meggyőződtem, a legiöbb esetben immel-ámmal elolvasták az erdészeti lapokban megjelent ismertetést, az ügy iránt azonban totális indifferentiával viseltetnek. Más a helyzet az állami kezelés alatt álló községi erdőknél, a hol a qualifieatióhoz még a hivatalos fegyelem is járul. Hát, méltóságos főrendek, ezek a különben is sajnálatraméltő, állandóan szekerén élő erdé­szek, kiknek óriási és rendesen nagyon szét­szórt területeik bejárása ufán még az irodai teendő elvégzésére is alig marad idejök, honnan vegyenek még időt és a könyvre, műszerekre, térképekre s más egyébre szükséges pénzt, de végre kedvet is, hogy ennek a terhes követe­lésnek eleget tegyenek. És ezzel rátérek az utolsó, legkedvezőbb lehetőségre, a qualificált állami erdészek keze­lése alatt álló zárt kincstári területekre. Méltóságos főrendek! Én a múlt nyáron

Next

/
Thumbnails
Contents