Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-46

72 XLVJ. ORSZÁGOS ÜLÉS. fontos ügyeket, hanem üléseink egy-két napig is eltartanak, természetes, hogy olyan chablonszerű dolgokat, mint az illetőségi ügyek, mi is elintézünk sokat egy-két óra alatt. Igen természetes, méltóságos főrendek, hogy ily viszonyok között bajos tovább a dolgokat vezetni, mert, a miként mondottam, pénztáraink üresek és a belügyminister említett rendeleténél fogva a pótadókat nem szedhetjük be az előbbi év kivetése alapján és várjuk, hogy majd a pénzügyminister úr intézkedni fog, hogy májusban megkapják az illető megyék. Nos hát, ez az intézkedés megtörténhetik, de nem vezethet eredményre és akkor is csak júniusban kapnók meg a pénzt. Mint mondám, a legnagyobb zavart az okozza, hogy tényleg a pénztárak üresek. Én tehát nagyon kérném a t. belügyminister urat, legyen szíves inkább a régi állapotot helyreállítani ; annál nekünk nem volt bajunk. A községeknél igenis a törvény szól arról, hogy az állami adó után vettessék ki a pótadót, de a megyékre nézve erről nem szól. Hát miért verjük a megyéket arra a kaptafára, mint a községeket, a mikor ez nem practicus ? a mikor ott van a törvény, a mely az útadóról intézkedik és a mely inkább megfelel viszonyainknak ? Csak azért szólaltam föl és kérem a t. belügyminister urat, hogy ne genirozza öt az, hogy Vas vármegyei, hanem hallgassa meg kérésemet annál is inkább, mert ő azt mondotta, hogy törvény, jog és igazság szerint akar eljárni. A mi kérésünk és felszólalásunk jogos, ennek orvoslása pedig igazságos és méltányos. Erre nézve nagyobb tanút nem citálhatok, mint épen boldogult nemzeti bölcsünket Deák Ferenczet. Hisz ő 1875-ben, a mikor a kisebb tisztviselők fizetéséről volt szó, nagy beszédet tartott a képviselőházban ebben a kérdésben, a melyben utalt arra, hogy mily rossz gazdasági rendszer az: silány fizetésű hivatalnokokat alkalmazni, mert sem arra való anyagot nem kapunk, sem jó munkát nem végeznek, Azt hiszem, ő oly tekintély, a kire bátran hivatkozhatom és igen kérem a nagyméltóságú belügyminister urat, legyen szives ezt a felszólalásomat figyelembe venni és a baj orvoslása mielőbb eszközölni. A tételt természetesen elfogadom, noha majd valószínűleg nem fog megfelelni a hatmillió forintnyi összegnek kerete, ha a t. bel ügyminister úr az én méltányos kérésemnek helyt akar adni. Széll Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Tudomásom van róla és pedig hozzám beadott igen sok kérvény és jelentés alapján, hogy a megyei tisztviselők dotatioja kevés; a megyék dotatioja sok helyütt azon panaszra és talán jogos sérelemre ad okot, hogy nem telik ki belőle sem az elegendő létszám, a mely az administratio vezetésére szükséges, sem pedig megfelelő és a viszonyok által már körülbelül sürgősnek jelzett oly fizetési minimumra nem elégséges, a mely mellett az administratio vitele lehetséges volna; mert hogyha az ily dotatiók megmaradnak, akkor csakugyan az administratio akad meg oly okokból, mint a minőket t. barátom felemlített, hogy a megye tisztviselőket nem kap. Ily panaszok és beadványok bőven érkeznek és az én mélyen tisztelt barátom nem áll egyedül ebben a kérdésben, hanem igen sok társa van és Vasmegye sem áll egyedül, a midőn ily panaszokkal járul a belügyministerhez. De tökéletesen igaza van t. barátomnak abban, hogy a kérdés igen komoly és orvoslást igényel. Ennek a bajnak orvoslása azonban végre is pénzkérdés s ez mindig a legnehezebb dolog. Teljesen úgy van az, hogy a mi kisebb fizetésű tisztviselőink és pedig nemcsak az államiak, itt ott az országban csakugyan méltán panaszkodhatnak a felől, hogy fizetésök nem felel meg a mai viszonyoknak. Jobb volna kevesebb, de jobban fizetett tisztviselő. Csakhogy attól lehet tartani, hogy a jobb dotatió meglesz és a tisztviselők számát még sem lehet leszállítani és végre is az állam nagy pénzügyi tekinteteit és az államháztartás nagy tekinteteit szem elől téveszteni nem lehet. Ezzel a kérdéssel is csak úgy vagyunk, mint minden ily kérdéssel, tudniillik Ígérem, hogy a mennyire lehet, az orvoslásra fogok törekedni, de csak a mennyire lehet.