Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.
Ülésnapok - 1896-46
62 XLVI. ORS! szoktatni arra, hogy olvasson, és arra csak az birhatja őt, aki vele jóban és rosszban foglalkozik. A népies irodalom fejlesztése ennek folytán egyik főfeladat, az erre való embereket külön ki kell válogatni, a népnek jól irni valóságos művészet. A gazdasági egyleteknek a szerepéről is szeretnék egyetmást a minister úr figyelmébe ajánlani. A megyei gazdasági egyesület k nagy része, sajnos, nem áll hivatásának magaslatán, midőn a gazdasági élet követelményeit, különösen a birtokos osztály különböző tagozatának és ezek közül a földmivelő népnek érdekeit nem Iártja kellőleg szem előtt, pedig azok volnának első sorban hivatva arra, hogy a fölomívelő népnek gazdasági tanácsadói legyenek; továbbá azt a szerepet kellene betölteniök, hogy a gazdáknak közvetítés útján könnyen és biztosan megszerezzék azt, a mit az egyes meg nem szerezhet. A gazdasági egyleteknek a földmívelési minister úr oly orgánumának, oly gépátviteli részének kellene lenniök, mely által oda fent mindig ébren tartatnának, hogy mi hol szükséges, hol kell segíteni? A gazdasági egyesületek egyik eminens feladatát képezhetné a különböző szövetkezeteknek megyeszerte való terjesztése is. Szomorú, hogy ezt a feladatot csak igen kevés gazdasági egyesület értette meg, ott azonban, a hol megértették, alapját vetették meg a jövő boldogulásának. A mezőgazdasági érdekképviselet kényes kérdése is felmerült. Ha a kereskedelmi és iparkamarák példájára szerveznők, kétséges, vájjon czélt érnénk-e el? hisz maga a kereskedelmi minister is panaszkodott azért, hogy a kereskedelmi és iparkamarák nem felelnek meg rendel te tésöknek. De ha már a kisembernek, a föld népének érdekével és bajaival foglalkozunk, lehetetlen az igazságügyi kormányzattal is nem foglalkoznunk, mert annak a keretén belől is vannak orvoslási módok, melyeket ha kellő időben, a kellő formában alkalmazunk, a beszédem elején vázolt helyzetet némileg enyhíteni fogják. A telekkönyvek nagyon sok kívánnivalót hagynak hátra, n tulajdonjogot hiven nem tüntetik fel iGOS ÜLÉS. A telekkönyvi betétek szerkesztése különösen az oly vidékeken volna soron kivül is behozandó, a hol a socialismus a talajt már némikép aláaknázta, mert nem szabad elfelejtenünk azt, hogy a socialismus legtöbbnyire ugyan izgatásból eredt, de elégedetlenségből is fakadt, melyet más okokon kivül a telekkönyvi állapotok rendezetlen volta is előidézett. A második dolog, a mit az igazságügy terén az előbb emiitett irányban tenni lehetne és a mit szintén már röviden érintettem, a tűzhely védelme. »Nunc venio ad virum.« De minden kérdés közül legégetőbb és annak mielőbb való teljesítése legjobban kikívánkozik: az közigazgatásunk reformálása. Mert ez a kérdés épp oly szoros összefüggésben van a többi orvoslási mód czélszerü és eredményes alkalmazásával, mint a hogy a közjólét kérdése összefügg az ország földmívelési ügyével. A köztudatba átment szálló ige az, hogy közigazgatásunk — tisztelet a kivételeknek, — tarthatatlan s éppen úgy nőtte ki magát az idők folyamán mostoha gyermekké, mint az ország földmívelési ügye, csakhogy míg ez a jobb jövő reményében néma megadással tűrte sorsát, addig amabból vásott gyermek lett s tartok tőle, hogy megjavítása mentől tovább késik, annál nagyobb gondot fog okozni. Tudom én, hogy ez egyike a legnehezebb feladatoknak nemcsak az azzal kapcsolatos kérdések sokasága, de a dolog természete és a vidékek különbözősége miatt és azon súlyosító körülménynél fogva, hogy mi tulajdonkép a részletekben már államosítottunk, mielőtt az egész közigazgatást vagy a közigazgatást egészében államosítottuk volna. De azért mennél előbb hozzá kell fogni ahho7, hogy addig is, míg a részletes rendezés, melyet elhamarkodni nem szabad, bekövetkezik a törvény, jog- és igazság az alsóbb fokokban is és annak minden téren való bizto?itása érvényesüljön. Ma ez igen sok helyen nincs biztosítva; vegyük szemügyre az egyes fokokat s térjünk be, hogy ha ugyan a rossz közlekedési út miatt oda bejuthatunk, a községbe.
