Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-43

36 XL1II. ORSZÁGOS ÜLÉS. a súlyos és bizonytalan helyzet, melyben az ország.ma vaD, mentől előbb véget érjen, meg vagyok győződve arról, hogy a méltóságos fő­rendek teljes készséggel fogják a kormány e részbeni intentióit támogatni, hogy ezek a kér­dések az ország érdekében mennél előbb megol­dást nyerjenek. Ilyen értelemben teljesen öröm­mel üdvözlöm a kormányelnök urat, és a kor­mány többi tagjait ezen székfoglalás alkalmával. (Átalános, élénk helyeslés.) Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A főrendiházban pár­tok, tudtom szerint, nem léteztek, és nem is léteznek, de igenis a nézetek a felvetett kérdé­sek szerint csoportosulnak, és erre való meg­emlékezéssel talán én is egy kis igényt tartha­tok arra, hogy legyenek kegyesek engem ez al­kalommal meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Hogyne üdvözölném én a ministerelnök urat ministerelnök) székében, midőn az ő ki­nevezéseért az egész nemzet a trón zsámolyá­hoz óhajtaná háláját letenni? És ezzel úgy hiszem, eleget mondtam volna, ha nem kíván­nám még hozzátenni azt, hogy ha végigtekin­tek Magyarország polgárainak különböző osztá lyain, nem találok úgyszólván senkit, a kinek jogczíme ne volna arra, hogy bizalommal visel­tessék nagyméltóságod ministeielnöksége iránt. Hiszen senkisem vonja kétségbe humanitását, senki hazaszeretetét, senki a közügyek iránti áldozatkészségét. A földmives tudja, hogy föld­miveléssel és gazdasággal foglalkozik, az iparos, a kereskedő tudja, hogy azokon a tereken meg­fordult, a pénzügyek iránt aggályoskodó tudja és emlékszik jeles pénzügyministerkedésére, és mindenki azon a téren, a melyen foglalkozik, bizalmának nem szavakból, hanem tényekből meriti indokolását. És mégis engedje meg kegyel­mességed, hogy programmbeszédére két irány­ban tegyek megjegyzést. Az egyik az, hogy kétségkívül a jelen hely­zetnek és nehézségeknek dereka a közgazdasági kiegyezésben van. Kétségkívül óhajtandó, de szükséges is ennek a kérdésnek mielőbbi és mentől jobb elintézése; de mégis ennél még sokkal szükségesebb az, hogy mindenkit áthas­son annak érzete és tudata, hogy ennek a kér­désnek el kell intéztetnie, annak érzete és tudata, hogy ebben a monarchiában az érde­keknek közelebb kell hozatniok, annak tudata, hogy a mi érdekeinknek előmozdítása szoros kapcsolatban van ezen a téren a monarchia másik része érdekeinek előmozdításával, az a tudat, hogy ha lehet, ezen érdekeket előmozdí­tani és közelebb hozni; ha ez a tudat minden tényezőt áthatna, akkor a tízévi periódusok után nem állanánk ott, a hol állunk mostan, midőn tiz év alatt többet hallottuk ezen érdekek ellen­tétét, többet hallottuk a népek és kormányok egymás elleni törekvéseit hangoztatni, mint a szövetségnek áldásait. Igenis, én azt a reményt fejezem ki, hogy ennek a kérdésnek megoldása a jövő nehézségeinek elhárítása érdekeben a kegyelmességed vezetése alatti ministerium a gyakorlati téren eredményeket is Fog elérni. A másik, a mit meg kívánok jegyezni, az, hogy van abban egy nagy igazság, hogy ma­goknak a szavaknak nincsen értelmök, hanem az a fő, hogy mi azoknak az értelme ? És igy még a liberalismus is olyeji szó, a melynek más értelmet adnak Angliában, mást Francziaország­ban, és mást adnak Magyarországon is; mást. adnak ma, és mást adtak száz esztendő előtt. Ezzel vajmi kevés van mondva. Liberális állam­férfiak nagyon conservativ dolgokat vittek ke­resztül és conservativok nagyon is liberálisokat. Ebben tehát hajlandók vagyunk a liberalismus értelme helyett inkább egy pártnak a zászlóját nézni, és ahhoz a múlt traditiói helyett a mi kívánságainkat fűzni. De egészséges alkotmá­nyos fejlődés azt az elvet nem fogadhatja el, hogy csakis a liberalismusnak a zászlója alatt lehet Magyarországon kormányozni, és hogy annak úgy, mint 1867 óta^máig, örökétig is az egyedül üdvözítő jelszónak kell lennie. Ezt csak azért mondtam, hogy ebből is át­térhessek arra a kérdésre, a mely miatt tulaj­donképen felszólaltam. Emiitettem, hogy nincs, a ki kegyelmességed iránt bizalommal nem vi­seltetnék, és az előbb felhozott czfmeknél fogva mi katholikusok, és átalában a kereszténység is bizonyos bizalommal viseltethetik, mert fel­teszi, hogy humanitása, méltányossága, törvény­szeretete, igazságszeretete és a haza valóságos érdekei iránti méltánylása igazságot, méltányos­ságot és előzékenységet fog kegyelmességednek

Next

/
Thumbnails
Contents