Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.
Ülésnapok - 1896-43
36 XL1II. ORSZÁGOS ÜLÉS. a súlyos és bizonytalan helyzet, melyben az ország.ma vaD, mentől előbb véget érjen, meg vagyok győződve arról, hogy a méltóságos főrendek teljes készséggel fogják a kormány e részbeni intentióit támogatni, hogy ezek a kérdések az ország érdekében mennél előbb megoldást nyerjenek. Ilyen értelemben teljesen örömmel üdvözlöm a kormányelnök urat, és a kormány többi tagjait ezen székfoglalás alkalmával. (Átalános, élénk helyeslés.) Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A főrendiházban pártok, tudtom szerint, nem léteztek, és nem is léteznek, de igenis a nézetek a felvetett kérdések szerint csoportosulnak, és erre való megemlékezéssel talán én is egy kis igényt tarthatok arra, hogy legyenek kegyesek engem ez alkalommal meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Hogyne üdvözölném én a ministerelnök urat ministerelnök) székében, midőn az ő kinevezéseért az egész nemzet a trón zsámolyához óhajtaná háláját letenni? És ezzel úgy hiszem, eleget mondtam volna, ha nem kívánnám még hozzátenni azt, hogy ha végigtekintek Magyarország polgárainak különböző osztá lyain, nem találok úgyszólván senkit, a kinek jogczíme ne volna arra, hogy bizalommal viseltessék nagyméltóságod ministeielnöksége iránt. Hiszen senkisem vonja kétségbe humanitását, senki hazaszeretetét, senki a közügyek iránti áldozatkészségét. A földmives tudja, hogy földmiveléssel és gazdasággal foglalkozik, az iparos, a kereskedő tudja, hogy azokon a tereken megfordult, a pénzügyek iránt aggályoskodó tudja és emlékszik jeles pénzügyministerkedésére, és mindenki azon a téren, a melyen foglalkozik, bizalmának nem szavakból, hanem tényekből meriti indokolását. És mégis engedje meg kegyelmességed, hogy programmbeszédére két irányban tegyek megjegyzést. Az egyik az, hogy kétségkívül a jelen helyzetnek és nehézségeknek dereka a közgazdasági kiegyezésben van. Kétségkívül óhajtandó, de szükséges is ennek a kérdésnek mielőbbi és mentől jobb elintézése; de mégis ennél még sokkal szükségesebb az, hogy mindenkit áthasson annak érzete és tudata, hogy ennek a kérdésnek el kell intéztetnie, annak érzete és tudata, hogy ebben a monarchiában az érdekeknek közelebb kell hozatniok, annak tudata, hogy a mi érdekeinknek előmozdítása szoros kapcsolatban van ezen a téren a monarchia másik része érdekeinek előmozdításával, az a tudat, hogy ha lehet, ezen érdekeket előmozdítani és közelebb hozni; ha ez a tudat minden tényezőt áthatna, akkor a tízévi periódusok után nem állanánk ott, a hol állunk mostan, midőn tiz év alatt többet hallottuk ezen érdekek ellentétét, többet hallottuk a népek és kormányok egymás elleni törekvéseit hangoztatni, mint a szövetségnek áldásait. Igenis, én azt a reményt fejezem ki, hogy ennek a kérdésnek megoldása a jövő nehézségeinek elhárítása érdekeben a kegyelmességed vezetése alatti ministerium a gyakorlati téren eredményeket is Fog elérni. A másik, a mit meg kívánok jegyezni, az, hogy van abban egy nagy igazság, hogy magoknak a szavaknak nincsen értelmök, hanem az a fő, hogy mi azoknak az értelme ? És igy még a liberalismus is olyeji szó, a melynek más értelmet adnak Angliában, mást Francziaországban, és mást adnak Magyarországon is; mást. adnak ma, és mást adtak száz esztendő előtt. Ezzel vajmi kevés van mondva. Liberális államférfiak nagyon conservativ dolgokat vittek keresztül és conservativok nagyon is liberálisokat. Ebben tehát hajlandók vagyunk a liberalismus értelme helyett inkább egy pártnak a zászlóját nézni, és ahhoz a múlt traditiói helyett a mi kívánságainkat fűzni. De egészséges alkotmányos fejlődés azt az elvet nem fogadhatja el, hogy csakis a liberalismusnak a zászlója alatt lehet Magyarországon kormányozni, és hogy annak úgy, mint 1867 óta^máig, örökétig is az egyedül üdvözítő jelszónak kell lennie. Ezt csak azért mondtam, hogy ebből is áttérhessek arra a kérdésre, a mely miatt tulajdonképen felszólaltam. Emiitettem, hogy nincs, a ki kegyelmességed iránt bizalommal nem viseltetnék, és az előbb felhozott czfmeknél fogva mi katholikusok, és átalában a kereszténység is bizonyos bizalommal viseltethetik, mert felteszi, hogy humanitása, méltányossága, törvényszeretete, igazságszeretete és a haza valóságos érdekei iránti méltánylása igazságot, méltányosságot és előzékenységet fog kegyelmességednek