Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.
Ülésnapok - 1896-47
XLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 115 a választás tartama alatt, valamint a hazavonulás alkalmával. Azonkívül mellőzendőnek tartom már azért is, méltóságos főrendek, mert nem is lehet világosan megvonni a határt, mit értünk ellátás alatt, és mennyin túl minősíttetik vesztegető etetés és itatásnak. Ki fogja ellenőrizni az etetést és az ital mennyiségét? Másodszor pedig azon intézkedését a törvényjavaslatnak szintén mellőzhetőnek tartom, a rnely megengedi a fuvardíjakat. Nézetem szerint, méltóságos főrendek, ha valaki csak akkor gyakorolja azt a sokszor hangoztatott szép jogot, ha jó fuvardíjak mellett elszállítják a szavazóhelyre és ott ellátást kap, az maradjon otthon, szerintem teljesen felesleges ezen engedély, és még inkább mellőzendőnek tartom a fuvardíjak megszabását, ha már azt a törvény megengedi a megyénél eldönteni. Akkor már mondja ki itt a törvényhozás, hogy például nyáron és esetleg télen tiz kilométeren belül semmi, ezentúl ennyi meg ennyi távolság után mennyi fuvardíj számitható. Szerintem annyival inkább mellőzendő volna mindkét felemiitett kedvezmény, mert a tőrvény más oldalról is nagyon szigorúan intézkedik, tehát ez se képezhessen semmi félremagyarázásokra és esetleg visszaélésekre okot. Különben a törvényjavaslatot szerény megjegyzéseim figyelembevételét kérve, a nagyméltóságú kormánytól és a méltóságos főrendektől, ha ezt különféle körülmények megengedik, átalánosságban elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. Cziráky Antal gr. jegyző: Szabó Jenő! Szabó Jenő: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Nem tagadom, hogy a katholikus egyház legfőbb pásztorainak különösen pedig a primáső eminentiájának intő szavai reám mint buzgó katholikusra és mint a görög katholikus magyarok országos bizottságának elnökére mély benyomást tettek és épen azért engedelmet kérek, hogy szavazatomat röviden indokolhassam. Engedelmet kérek különösen ezen előre haladott órában már azért is, mert szavazatom indokai részben eltérnek azoktól, a melyeket eddig ez irányban felsorolni hallottam, és másrészt mint a görög-katholikus magyarok országos bizottsága elnökének súlyt kell fektetnem arra, hogy szavaim félre ne magyaráztassanak. Eltérő indokom és álláspontom azért, mert tekintve azt, hogy a protestánsok, görög-keletiek és izraeliták tapasztalás szerint a törvényhozás termeibe is magokkal hozzák egyházi és vallási motívumaikat, részemről kívánatosnak, sőt szükségesnek tartom, hogy ezt a példát a katholikusok is kövessék, kövessék pártkülönbség nélkül, kövessék oly mértékben, hogy ne legyen szükség oly correctivumra, mint a minő correctivum nézetem szerint a legközelebbi múltban létalapot és létjogosultságot adott a néppártnak. E végből, méltóságos főrendek, nem szükséges a politikát a templomba vinni; hiszen itt az állam csakis védekezik az ellen, hogy a politika a templomba vitessék. Nem szükséges ez, hiszen ez magának a hü élet bensőségének is csak ártana, hanem igenis szükséges a hitélet bensőségét fokozni, ezt pedig nézetem szerint jogosan várhatjuk a legközelebbi időben a katholikus autonómia megvalósításától. Méltóságos főrendek! Hogy mit tesz a politika az oltáron még legszelídebb, mondhatnám, legitim formájában is, azt senki sem tudhatja jobban, mint mi görög-katholikus magyarok, a kik ezt szomorú tapasztalásból tudjuk. Történeti tény, s hozzátehetem, hogy nagyfontosságú világtörténeti tény, hogy a keleti szláv culturának a IX. században a János pápa által engedélyezett szláv liturgia vetette meg az alapját, Épugy, habár kisebb szabású és kevésbbé ismeretes, de szintén történeti tény az, hogy a román culturának a Rákóczi György erdélyi fejedelem által inkább protestáns, mint magyar nemzeti motívumokból decretált és később a római szentszék által is jóváhagyott román liturgia vetette meg alapját. Ezen alapvető intézkedések következtében a szláv és a román egyházi nyelv védője, oltalmazója lett az illető népfajoknak. És ez idáig teljesen rendben is van, mert a fajvédelemnek alapgondolata teljes mértékben megfelel a keleti szertartás fegyelmének, gyakorlatának és szellemének. Fájdalom azonban; hogy a fajvédelemnek korlátai nem mindenütt tartattak meg. Talán nagyon messze is vezetne, méltóságos főrendek, hogyha itt bővebben kiterjeszkedném a szláv mise óriási cullurpolitikai és messzemenő világtörténetihatásainak fejtegetésére: egyet 15*
