Főrendiházi napló, 1896. III. kötet • 1898. szeptember 5–1899. május 16.

Ülésnapok - 1896-47

XLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 111 vényhozása egyik testületének nemzeti hivatása. Ha itt ez esetben visszautasítanék a törvényjavaslatot, oly törvényjavaslattal tennők ezt, a mely első sorban mégis csak a képviselőházat érdekli. Részemről sem mint hazafi, h;izám iránti átalános tekintetekből, sem ezen mélyen tisztelt főrendiháznak igénytelen tagja, e ház iránti tiszteletből és jóakaratból indulva ki, sem pedig meggyőződésemből kifolyólag, nem szeretném, hogy ez a harcz kiújuljon, azért én részemről a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés balról.) Gáll József jegyző! Gyürky Ábrahám gróf! Gyürky Ábrahám gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Az államhatalom ronthatja meg a választások tisztaságát, megrontja a hivatalos nyomás, mindenféle izgatás s mindennél sikeresebben a pénz. Az első esetben a választó rabszolgává lesz, a másodikban a választó önkívületi állapotban levő ember, a harmadikban pedig egész egyszerűen adás-vevési árúczikk. Ez a törvényjavaslat van hivatva a hivatalos nyomást, az izgatást fékezni, de ez a törvényjavaslat bizonyos mértékig tehetetlen marad, tudniillik tehetetlen a pénzzel szemben, a mennyiben a hetedik és nyolczadik szakaszokban tudniillik fuvarozási és ellátási költségek ezímén a pénzkiadást bizonyos mérvig megengedi. Ezen csak decentralisált választásokkal lehetett volna segíteni. A törvényjavaslat czélja a választások tisztasága. Ezen czél praegnans kifejezést nyer az első szakaszban, a melyben tudniillik nyolcz esztendőre el van rendelve a törvényjavaslat által egy minden tekintetben, mindenki által igazságosnak elismert bíráskodás, tudniillik a curiai bíráskodás. A 167. §. a tisztviselőket utalja arra, hogy ezentúl a korteskedéstől tartózkodjanak. Ez által meg van vetve az egyedül helyes és jó administratiónak alapja. De egyúttal ezen 167. §. egy rendkívül okos szakasz, a mennyiben nézetem szerint a jó, sikeres és tökéletesen tiszta, corlect administratió egyúttal a legjobb kortese akármelyik kormánynak. Most áttérek, méltóságos főrendek, a 170. szakaszra. (Halljuk! Halljuk!) Legyen itten szabad egy személyes megjegyzést tennem. Méltóságos főrendek ! Én református ember vagyok, de engem soha semminemű felekezeti elfogultság nem vezetett. Ennek — azt hiszem — tanújelét adtam akkor, midőn az egyházpolitikai küzdelmek alatt én egyedül csak a kényszerpolgári házasságot tartván megengedhetőnek, kiléptem a szabadelvű pártból. Igen jól tudtam, hogy kerületemet elveszítem, lelki nyugalommal elvesztettem, s midőn elvesztettem és visszaléptem ismét a szabadelvű pártba, régi kerületem helyett cserébe újat nem kaptam. Méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, én a legnagyobb figyelemmel átolvastam a 170. §.-t. Ezen szakaszban a kifejezések talán szerencsésebbek lehettek volna, ezt constatálom; de nem látok benne egyebet, mint a 167. §.-nak logikai következményét. Ez nem taitalmaz egyebet, mint azt, hogy ha a választások tisztasága érdekében bizonyos dolgok megtiltatnak már a 167. §.-ban, itt különbség a kettő között ne legyen. Ha máskép volnék meggyőződve, ha ez nem volna így, méltóztassék elhinni, hogy a mai nap nem a javaslat mellett, hanem az ellen szavaznék. Ezek után, méltóságos főrendek, a törvényjavaslatot átalánosságban és részleteiben elfogadom. (Helyeslés bal felöl.) A törvényjavaslatnak vannak ugyan hiányai, de azokat — meg vagyok győződve — a tapasztalás és az idő orvosolni fogja. (Helyeslés balfelöl. Felkiáltások balfelöl; Szavazzunk !) Cziráky Antal gr. jegyző: Szapáiy Gyula grőf! Szapáry Gyula gr.: Nagyméltóságú elnök úr, mél'óságos főrendek! Én. részemről a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot átalánosságban elfogadom. Tennem kell és tehetem ezt annyival is inkább, mivel hét évvel ezelőtt ehhez hasonló törvényjavaslatot nyújtottam be tárgyalás végett a törvényhozás elé. Az azóta szerzett tapasztalatok a választásoknál, azt hiszem, még inkább szükségessé teszik, hogy ilyen törvény most megalkothassák. A legutóbbi átalános választásoknál, úgy a választók összeírásánál, mint a választási eljárásnál, annyira átalánossá vált a fennálló törvények figyelmen kivül hagyása, a vesztegetés és a hivatalos hatalommal való be-