Főrendiházi napló, 1896. II. kötet • 1898. január 18–június 28.

Ülésnapok - 1896-26

xxvi. ORS; zárják, ha pedig ugyanazt megírja egy lapban egy má?ik, akkor az, a kit becsuktak, látja hogy amannak semmi baja nincs. T. barátom az igazságügyi minister úr 6 excelleniiája bár nem ebből az incidensből coníemplálja egy új sajtótörvény megalkotását, akkor a sajtóra vonatkozó összes kérdések megbeszélhetek lesznek. A kormány álláspontja az, hogy a bajokat nemcsak a sajtó terén, hanem- átalában véve lehetőleg a létező törvények keretében kell orvosolni. Mert nemcsak Magyarország, hanem más országok példája is azt tanúsítja, hogy a kivételes intézkedéseket csak nagy megfontolás után szabad foganatosítani és hogy a kivételes intézkedések sokszor többet ártanak, mint használnak és hogy gyakran az orvosság rosszabb a betegségnél. Igenis, a kormány teljes tudatában van azon felelősségnek, a mely rajta nyugszik, óhajtja e bajokat orvosolni s az izgatásoknak elejét venni, a fennálló törvények keretében és teljes reménye van, hogy a létező törvények erélyes alkalmazása által a nagyobb bajokat megelőzni sikerül. De ha azt találna a kormány, hogy minden feltevés ellenére nem elegendők ezek az intézkedések, akkor attól sem tartózkodnék, hogy tovább menjen, mert a főelve nem lehet egyéb, mint az, hogy »salus rei publicae suprema lex esto«. Ajánlom a költségvetési törvényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés.) Nyáry Jenő b. jegyző: Keglevich István gróf! Keglevich István gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A földmívelésügyi minister úr ő excellentiájának imént hallott igen érdekes felszólalásában foglalkozott az előtte felszólalt két főrendi tag beszédével és bizonyos fokig, igy látszott, rossz néven vette, hogy a socialis kérdésekre nézve azt a kérdést vetették fel, hogy ki okozta azokat Tudom, hogy kellemetlen ily esetekben a személyi kérdésekkel foglalkozni. Különben előttem szólott t. tagtársam nem is okozta a jelenlegi kormányt, sőt Széchényi gróf egyenesen ki is jelentette, hogy nem a jelenlegi, hanem az előző kormányok mulasztásai okozták a bajt vagy legalább azon kóros állapotot, melyből a bajok keletkeztek. Jól ismerem annak a helyzetnek a viszGOS ÜLÉS. 27 szásságát, hogy alig lehet socialis bajokról beszélni a nélkül, hogy kutatnók, honnan eredt a baj. Nem azt kérdezzük, hogy ki, hanem azt, hogy mi okozta a bajt. Mert még nem ismerjük a baj valódi gyökerét, addig annak orvoslása is csak incidentalis kísérletezés lesz. Legyen szabad egész röviden a kérdés némely részeihez hozzászoknom. Szándékom nem volt a költségvetéshez felszólalni, de a felhozottak fonalán szükségesnek tattom lehető röviden elmondani nézetemet. Azon socialis bajt, a melylyel a méltóságos főrendek és a földmívelésügyi minister úr ő excellentiája foglalkoztak, bármennyire szomorúnak tartom, ha az élet- és vagyonbiztosság veszélyeztetve van, s ha vér folyik, még pedig ártatlanul folyik, mégis nagyjából komoly, mély betegségnek, a mely hosszú évekre kiható eljárást szükségessé tenne és a mely miatt féltenünk kellene hazánk társadalmi viszonyainak fejlődését, nem tarthatom; nem tartom egyébnek, mint kórtünetnek, gazdasági hullámzások által előidézett incidentalis bajnak, a mely egy bizonyos idő múlva meg fog szűnni; talán magától is megszűnnék; gyorsítják megszűnését üdvös intézkedések; ha azok nem sikerülnek, lassúbb lesz a lefolyása, de mindenesetre előbbutóbb le fog folyni és meg fog szűnni, merem állítani, végképen, évszázadokra, talán örökre. E meggyőződésemet onnan merítem, hogy Magyarországon az ilyen socialis bajoknak talaja nem létezik és hogy rendkívüli okok idézhetik elő ezen, ismétlem, incidentalis bajt. Ha félteném társadalmi és gazdasági viszonyaink jövőjét ezen bajtól, ez épp oly illogikus volna, mintha a főváros forgalmának fejlődését félteném attól, hogy ma a villanyos vasutak naponta egy pár embert elgázolnak. Ez is szomorú, de előbbulóbb meg fog szűnni, egyszer majd egy városi képviselőt vagy egy újságírót fog elgázolni s akkor be fogják tiltani a gyors tempót, a melyben halad és meg fog szűnni ezen incidentalis baj. (Derültség.) Ha kutatom, mellőzve lehetőleg azt, hogy személyekkel foglalkozzam, mi okozza a kóros állapotokat, melyeknél fogva oly rohamosan haladhatott az agrar-socialismus, visszaemlékszem arra, a mit 12—15 év előtt szerencsém •4*