Főrendiházi napló, 1896. II. kötet • 1898. január 18–június 28.
Ülésnapok - 1896-26
24 XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. kezelni s e mellett a magyarságnak egy ujabb erősséget emelünk ott. Meggyőződésein az, hogy ilyen és hasonló módokon, czéltudatos, jól meggondolt földbirtokpolitikával kivált modern előítéletektől mentes — erre súlyt fektetek — földbirtok politikával még mindig sokat lehet tenni, bár nem annyit, mint a mennyit korábban lehetett volna. De ezt csak activ módon lehet eszközölni. Le kell tehát mondani a laissez fairé, laissez passer, connotus, de passiv politikájáról olt, a hol az eddig csődöt mondott. Adjunk hát alkalmat annak a kinek nincs, hogy könyebben szerezzen földet: adjunk alkalmat annak, kinek van, hogy könnyebben megtarthassa azt. Ne csak a hitelezőt tekintsük mindig, hanem az adóst is és protegáljuk őt addig, mig a hitelezőnek kárt nem teszünk, álalában protegáljuk a gyengét az erős ellen, kiváltkép ne feledjük el, hogy nemzeti politikát helységnevek magyarosításával nem lehet csinálni. Ezt csak is úgy lehet, hog\ha erőteljes egészséges magyar közép és kisbirtokosság fentartására és megerősítésére törekszünk. Miután azonban a legutolsó időkben örömömre láttam, hogy a passiv politika terén nagy fordulópont állott be, mert oly törvények és intézkedések alkottattak, melyek az én irányommal megegyeznek, ilyen a szőlő-reconstructióró!, a gazdasági munkásokról szóló törvény, azon tervek és törvényjavaslatok, melyekkel a szövetkezetek felsegitése iránt intézkedik a kormány, továbbá azon ígérete a földmivelésügyi minister úr ő excellentiájának ; mindezek új reményeket ébresztenek bennem s ennek következtében a költségvetést átalánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: A földmivelésügyi minister úr kivan szólani. Darányi Ignácz földmivelésügyi minister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Mindenekelőtt köszönetet mondok előttem szólott főrendiházi tag úr ő méltóságának azon méltatásért, melyben a kormány legutóbbi actióját részeltetni méltóztatott, de arra kell kérnem, hogy ezt a méltatást hivatali elődeinkre, az előző kormányokra is kiterjeszteni méltóztassék, mert a törvények és a kormányi intézkedések hosszú sorozata igazolja azt, hogy nemcsak a legújabb időktől fogva, de állandóan, évek hosszú sora óta a kormány actióját a nép nagy és különösen alsó rétegei helyzetének javítására fordította. Ha a budgeteket veszem és különösen a saját tárczámat, akkor mondhatom, hogy az utolsó évek többletei majdnem kizárólag a kis ember, a nép tágas rétegének sorsa javítására fordíttattak. Hogy mily nagyok ezek a többletek éppen a kis emberek érdekében, e tekintetben bátor vagyok csak arra utalni, hogy szakoktatás, ismeretterjesztés, népies felolvasások czímén 1896-ban többet vettem fel 141.000 forinttal, 1897-ben újabb 147.000 foiinttal, 1898-ban pedig újabb évi 129 ezer forinttal. És a ki úgy ismeri az ország különböző vidékeit, mit előttem szólott gróf úr ő méltósága, az tudni fogja, hogy nem egy megyében Í0—12 ezren hallgatták ezeket a felolvasásokat, hogy népünk a szó szoros értelemben tolakodott ezen felolvasások meghallgatására. Ez nekem reményt nyújt a socialis kérdés megoldása tekintetében is, mert a mely népet fel lehet világosítani, a mely népnek az értelme még hozzáférhető, ott nem szabad lemondani a reményről, hogy azt a népet capacitálni fogjuk, hogy azon néppel az érintkezést megtaláljuk s a kik érintkeznek, azok meg is értik egymást. (Helyeslés.) Felhozta ő méltósága igen érdekes beszédében mindazon tüneteket, melyek a socialismussal kapcsolatosak és az egymást felváltó kormányokat a socialismus tüneteiért bizo^vos fokig felelőssé tenni igyekezett. Európa más országaiban is van socialismus, egészen más socialsmus ugyan, de kérdem, hol sikerült azt akár praeventiv intézkedésekkel, akár repressaliákkal teljesen megelőzni, teljesen kiirtani? Nemzeteknél, a melyek a gazdaság sokkal nagyobb forrásaival rendelkeznek, nemzeteknél, a melyeknek nem kellett annyit pótolniok, mint a mennyit a magyar nemzetnek kellett rövid idő alatt, nemzeteknél, a melyek a culturának igen előrehaladott, igen magas fokán állanak, más irányban, más alakban bár, de láttuk és látjuk folyton a socialis tüneteket; hogy lehet tehái; egy országot, egy államot és annak egymást felváltó kormányait ezen tünetek szórványos jelenségeiért felelőssé tenni akarni?
