Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-5
42 V. ORSZ. szentmargiti vonala engedélyezésének megtörténte tárgyában a kereskedelmi minister által beadott jelentéseire hozott 39., 40., 41. és 42. számú képviselőházi határozatok. Mindezen tárgyak kiadattak véleményes jelentéstétel végett a közgazdasági és közlekedési bizottságoknak és miután a jelentések a főrendiház tagjainak kezei között vannak, a mai ülés napirendjére kitűzettek. Tudomásul szolgál. Következik a napirend. Mindenekelőtt fel fog olvastatni a főrendiház pénzügyi bizottságának jelentése a mérsékelt árú marhasóról szóló törvényjavaslat tárgyában. Latinovich János jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Kivan-e valaki szólani? Vécsey József b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Á marbasóról szóló törvényjavaslatot én úgy átalánosságban, mint részleteiben elfogadom, mert vivmányt és előnyt találok benne a gazdaközönségre nézve. Azonban nem titkolhatom el azt, hogy véleményem szerint a sókereskedést, a sónak értékesítését s egyúttal a gazdaközönség érdekeit talán jobban lehetne előmozdítani azáltal, ha különleges rüarhasó termelése helyett a kősónak ára, a melylyel országunkat oly nagy bőségben áldotta meg a természet, lejebb szállíttatnék; (Helyeslés jobbfelöl.) a mi lehetséges is, ha nem egyszerre, legalább fokozatosan, mert a só egyike azon közgazdasági czikkeknek, amelyek egységárainak csökkentése következtében beálló bevételi különbözet által a fogyasztás növekedése, sőt esetleg igen tetemes exporttal pótoltathatnék, miként ez több más ezikknél tapasztalható volt. így a levélbélyegekből — a melyeknél az eredeti magas díjtételek minimális összegre szállíttattak le— a postajövedék megtízszereződött. Én ugyanezt volnék bátor a tisztelt pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlani és késztetve érzem magamat erre az által is, mert éppen sóbányák közelében lakván, alkalmam van látni az ott dívó gyakorlatot és meggyőződni arról, hogy mily minimalis áron termeltetik a só s mily deperditával megy ott a kezelés, azért, mert a termelés oly könnyű és a nagy fogyasztást éppen a magas árak korlátozzák. ÍOS ÜLÉS. Ezt kiván<am a tisztelt pénzügyminiszter úr becses figj elmébe ajánlani, különben a törvényjavaslatot úgy, a hogy van, elfogadom. Lukács László pénzügy minister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Midőn köszönettel veszem tudomásul ő méltóságának azon nyilatkozatát, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot úgy átalánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztatik, engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy egy pár észrevételt tehessek azokra, miket ő méltósága elmondani szükségesnek tartott. Az az eszme, hogy a sóárak leszállittassanak, kétségkivül nagyon tetszetős és sok tekintetben elméletileg megindokolható, mert tagadhatatlan, hogy a só előállítási költsége és annak eladási ára közt igen tetemes különbség van. Azonban épp azért, mert a só átalános szükségleti tárgyat képez, a legrégibb idők óta monopol tárgyává tétetett abból a czélból, hogy ebből az állam bevételei tetemes részben fedeztessenek. Mindaddig tehát, mignem vagyunk abban a helyzetben, hogy az állam kiadásait más forrásból fedezhessük, nem hozhatjuk javaslatba a sóárak leszállítását, mert az rendkívül nagy bevételtől fosztaná meg az államot, a mi körübelöl 10—12 milióra megy évenként, úgy, hogy azt más forrásból pótolni alig volna lehetséges. Hogy a sóárak leszállítása a sófogyasztást növelné és itt ugyanazon jelenséggel találkoznánk, melylyel például a postai értékjegyek árának leszállításánál találkoztunk, ebben a véleményben egyáialán nem osztozhatom, mert bármennyire is szállítsuk le a sóárakat, az emberek mégis csak egy bizonyos mennyiséget fognak fogyasztani, és ha mi a minimumra szállítjuk is le az árt, nem fognak többet fogyasztani, mint a mennyire tényleg szükségök van az élet fentartására. Ez nagyon különbözik a vasúti szállítási díjak, vagy a postai jegyek árleszállításától, mert az utóbbiaknál mennél olcsóbb a tarifa, annál nagyobb mérvben fog igénybe vétetni a jövedék, de sót az emberek nem fognak többet fogyasztani. Az ebből származható nagy bevételi csökkenés az, a mi a kormányt gátolta és azt hiszem, még gátolni fogja hosszú ideig abban, hogy a só árát íeszálitsa, tekintettel
