Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-4

36 IV. ORSZÁGOS ÜLÉS. A dolog úgy történt, hogy testvéröcsémmel jelen lévén a választáson, (Felkiáltások balfélől: Nem idevaló!) constatáltatott az, hogy a mi falúnk az utolsóelőtti a hosszú névsorban, a miből következtethette mindenki és igy is történt, hogy a mi falúnkra csak éjfélután négy órakor kerül a sor a voksolásra. Akkor az elnök látván, hogy korosabbak vagyunk, megengedte, hogy soron kivül szavazhassunk. Ez a tényállás. (Helyeslés a jobboldalon.) Bánffy Dezső b. ministerelnök s Szabálytalanul! Wlassics Gyula vallás- éá közoktatásügyi minister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Vannak bizonyos dolgok, a melyeket a kormány padjairól válasz nélkül hagyni nem lehet, nehogy félreértések támadjanak. Én inkább szavaim érielmének félremagyaráztatása czímén kérek szót. Igen nagy tisztelettel viselteiem Lipthay báró ő méltósága iránt és épen azért tartom kötelességemnek felszólalni., mert azt vettem ki szavaiból, hogy felszólalásom az oka annak, hogy ő továbbra is ellenzéki állásponton marad a kormánynyal szemben. Annyival inkább kötelességem ezt megtenni, mert úgy vettem észre, hogy szavaimat teljesen félreértette. A többi között azt mondja, hogy a kormány, helyesebben a trónbeszéd, illetőleg a válaszfelirat az autonómiára vonatkozólag tesz egy nyilatkozatot és akkor feláll rá a cultusminister és azt mondja itt a főrendiházban: majd ha a kedélyek teljesen lecsillapodnak, akkor teszek ez irányban ő Felségének előterjesztést, tehát a mint ő kifejezte magát, mézes madzagot használ; vagyis az egész oda megy ki, hogy Ígérünk valamit, de nem adunk semmit. Engedelmet kérek, méltóságos főrendek, én, a mióta csak a kormányban helyet foglalok, ígéreteimet mindig be is váltottam és a mint ő császári és apostoli kir. Felségétől volt szerencsém kieszközölni a királyi resolutiót, a mely az autonómia ügyében összehívandó congressusra vonat kőzik, legyen szíves meggyőződve lenni ő méltósága arról is, hogy én semmiféle mentséget és kibúvót nem keresek ezúttal sem, hanem őszintén feltártam a helyzetet s ez nagy különbség. Azt mondtam, a meddig féktelen, túlzott szenvedélyek mutatkoznak, nem tartom czélszerünek felelősségem teljes érzetében ő Felségének az egybehivás iránt előterjesztést tenni: tessék elhinni, hogy ez talán már azért is jó, mert meglehet, hogy a congressusi választások alkalmával a közéletnek igen tekintélyes emberei, például ő méltósága is kimaradhatna, hogy ha mi oly féktelen szenvedélyek közepett mennénk bele a congressusi választásokba. (Tetszés balfélől.) Azt pedig épen nem tartanám szerencsés dolognak, hogy csupán azok azonosítsák magokat a katholikusok érdekeivel, a kik ennek a féktelen izgalomnak részesei, — mert nagyon sok katholikus van, a ki nem osztozik ebben az izgatásban — a kiknek közreműködése pedig ezen congressusnál végtelenül kívánatos. A másik, a mivel Lipthay báró 6 méltósága ellenzéki álláspontját igazolja, az, hogy mi bizonyos kérdéseket nem tudunk napirendre hozni, odáig vitte ezt a mi politikánk. Engedelmet kérek, sokkal helyesebben cselekszi a kormány, ha egyes kérdéseket egy-két hónappal elodáz, mintha azokkal a választások által előidézett szenvedélyek közepette áll elő. Kötelességem volt ennek kifejezést adni, nem mintha attól tartanék, hogy a méltóságos főrendek kételkednének abban, hogy ö méltósága nem azért képez ellenzéket, a mit én mondottam, de nehogy hallgatásom oda magyaráztassék, hogy abban a hibában leledzem, melylyel ő méltósága állott elő, tudniillik hogy fontos kérdéseket indokolatlanul mellőztem volna. (Helyeslés balfélől.) Lipthay Béla b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Egy kis félreértés van a dologban. Én nem azt mondtam, hogy ő nagyméltóságának a nyilatkozata késztetett engem arra egyátalán, hogy ellenzéki álláspontot foglaljak el, hanem igenis az ő nyilatkozata indokolja azt, hogy ellenzéki indítványt tegyek és pedig azon indokolással, melyet az imént előadtam s melyet tovább folytatni nem akarok. És még egyre kérem ő nagyméltóságát, a minek már az imént is voltam bátor kifejezést adni: hogy ilyen lekenyerezési nyilatkozatokat De tegyen. Most is azzal akar engem megnyugtatni, hogy ő csak azért nem tesz lépése-