Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-4

32 IV. ORSZÁGOS ÜLÉS. kapják a ezukrot, szóval hogy nagyfontosságú kérdések ma mellőztetnek a felháborodás elkerülése végeit és majd ha csendes lesz min den, akkor terjesztetnek elő. Hát azzal vigasztal meg bennünket, hogy nagyfontosságú kérdéseket el akar altatni, mellőzni? Ez az ő felfogása? Ezzel a felfogással szemben — mint előrebocsátani — indokolva van az, ha én ma, de nemcsak ma, hanem ezután is önökkel szemben ellenzéki állást foglalok el. Ezeknek előrebocsátása után, áttérve módosításom indokolására, felszólalásomnak főtárgyára, ki kell emelnem azt, hogy itt egy hézagot találok; hézagot találok pedig abban a tekintetben, hogy már gyakrabban hangoztatott vallási, vallás-erkölcsi és politikai erkölcsi érdekek megsértettek. Annak daczára, hogy ezen érdekek megsértetlek, ennek viszhangjával itt nem találkozunk. Azt hiszem, nem lehet közömbös, hogy a törvényhozás egyik faclorának alakulása, illetőleg tagjainak megválasztása tekintetében megsértetett-e a törvény és hogy azok, a mik a kellő képviselet főcriteriumának foghatók fel, megtalálhatók-e ott, a hol azokat a legutóbbi időben lezajlott választások alkalmával keresnünk kell. Ez irányban megint egy kis kitéréssel élek, mert nem tartozom azokhoz, a kik illusiókban ringatják magokat. Tudom, hogy a választásoknál visszaélések voltak, vannak és lesznek, de mégis kutatnom kell azon indokokat, hogy rájöhessek, vájjon ezek olyan bajok-e, melyeket orvosolni nem lehet, vagy keresem azon indokokat, hogy miért fokozottabb e visszaélés választásrólválasztásra. Első kérdés, a mit önmagamhoz intéztem, hogy nézzem, vájjon a nép erkölcstelen volta, vagy a hazafiságnak megszűnése, vagy a magánérdeknek különös előtérbe nyomulása oka-e hogy a választásokban ennyi visszaélés történik' E tekintetben különös eredménye lett tanulmányozásomnak. Nem szenved kétséget, hogy az 1848-as évek előtt is voltak nagy mértékben választási visszaélések és igy mintegy kérdés támad, nem hagyomány-e ez, és nem az 1867-iki új parlamentaris életnek kifolyása-e. És ha látom a két találkozási pontot, kérdem: mik lehetnek az okai annak, hogy épen akkor, mikor az egyik párt, mely 1848 előtt birta a kormányzatot, — meri akkor conservativ-párt neve alatt volt ismeretes — uralmának végső perezeibeu, mikor legerősebben támadtatott meg, a visszaéléseket a legmagasabb fokra vitte, akkor azon következtetésre kell jutnom, hogy a választásoknak visszaélései a kormányzatnak időtartamával mintegy szerves összeköttetésben áll. Ha folytatom okoskodásomat, kell, hogy következtessek. í 848-ban, mikor a volt kormányzati párt megbukott és egészen új kormányzat vette kezébe az ügyek vezetését, a lehető legideálisabb választás volt. Következtek az 1860 — 61-iki választások. Ezek ellen is kifogás tehető. A rákövetkező években mindig több meg több visszaélés és vesztegetés volt, mig végre elérte azon fokot, a mely még az 1848 előtti éveket is túlszárnyalta, mert akkor oly pressio, olyan visszaélés, mint ma történik, nem fordult elő. Ennek természetes consequentiája az, hogy e kormány még inkább fog ragaszkodni állásához és ebben is találom az erkölcsi megfejtést. Ha egy kormány sok éven keresztül vised a kormányzat gondját és hatalmát, okvetlenül — és ez a legkedvezőbb megfejtés — azon meggyőződésre jut, hogy fennállása nélkülözhetetlen, nélküle felfordul a világ, elpusztul az államrend és természetes, hogy midőn önfentartása mellett küzd, a hazának s az ország javának érdekében cselekszik. így volt ez mindig nemcsak nálunk, de minden országban, a hol egy kormányzat soká állt fenn. És azért még egy másik kérdésben is köszönetet mondok az igen t. cultusminister úrnak abban, hogy ő magát hol conservativnak, hol liberálisnak nyilvánította. Ez — úgy látszik — az a conservativismus, a mely akkor, 1848. évi viselkedése miatt, kellemetlen helyzetbe jutott . . . Elnök: Igen kérem méltóságodat, hogy talán még sem tartozik ez a részletes vitához; hiszen arról van szó, hogy a bekezdést elfogadja-e, vagy kihagyja a ház. Lipthay Béla b.: Módositványt adok be és azt indokolom. Noha évre nem a legfiatalabb, hanem valószínűleg a legidősebb vagyok,