Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-4

m IV. ORSZÁGOS ÜLÉS. értesüléseinek a hitelességét nem vagyok köte­les elfogadni és nagyon is kétségbe vonom azokat, mert én magam is beszélhetek olyano­kat, a melyek hasonlóképen kellemetlenül hat­hatnak. Hiszen saját fülemmel hallottam, mikor közegek beszélték, hogy a papokkal úgy kell bánni Magyarországon, mint Oroszországban, dolgozniok kell, álljanak az eke mögé, el kell tőlök venni a vagyont, — ezt akarja a libera­lismus. Nézzétek ezt a templomot, ebből mag­tárt kell csinálni. Hát ez nem izgatás ? Én mind az egyik, mind a másik jelenetet felette saj­nosnak találom és mindkettő bizonyítja, hogy mily magasfokú az izgatottság, milyen a belső helyzet, a melyet a minister úr, megvárván a jövendőt, permanentiába akar helyezni. Szerintem, méltóságos főrendek, az a hie­delem, hogy az idő meg fog nyugtatni minden­kit, hogy ebben kell keresni az orvoslást, té­ves. Ő eminentiája javaslata az egyház bajairól szól. Igenis, az egyház bajainak hosszú a sora, és az a helyzet, a mely az egyházpolitikai tör­vények megalkotásához vezetett, már régi és elavult bajok eredménye volt és azok orvoslá­sának elhanyagolásából származott és ezen bajok tekintetében a revisio első helyet foglal el, azt abból kitagadni, azt abba beleolvasztani nem akarni, a helyzetnek teljes félreismerése volna. Mindenki tudja, hogy melyek azon bajok. Ezek a katholikus egyház által igaznak tartott és hirdetett keresztény hitigazságoknak a sé­relmei. (Mozgás balfelöl) Ezen sérelmek orvos­lása nélkül a kedélyek megnyugodni nem fog­nak. A ki segíteni akar, annak első sorban a baj okát kell felkeresnie, ezt kell elhárítania, különben úgy jár, mint a kontárkodó orvos, a kire a szerető szülő gyermekét, az ország sor­sát, bízva nem szívesen látja. A méltóságos főrendek elfogadására aján­lott felirati javaslat némely más pontja is olyant tartalmaz, a mit abban nem látok szívesen. Nem látom szívesen; mert akár magát a kormányt, akár a méltóságos főrendiházat, ha ezt a javaslatot elfogadja, szerintem nem tünteti fel a kellő világításban, másrészt pedig nem mondja azt, a mit megmondan­dőnak vélek. Itt van első sorban egy pas­sus, mely a trónbeszédnek arra a részére vonatkozik, mely abban a külügyeket illetőleg helyet szokott foglalni. Kérdem, ki csinálja a trónbeszédet? Ki adja azt a trón előtt ő Fel­ségének a kezébe? A ministerium és a minister­e'nök. Ez felelős azért. És ime, mi történik most? A válaszfeliratban itt is, — nem akarok a képviselőház felirati javaslatáról szólni, mert még csak az árnyékát sem akarom magamra venni annak, hogy a törvényhozás másik há­zának dolgaiba avatkozom, ez be nem fejezett tény — mondom, a válaszfeliratban itt is oly passus foglaltatik, mely a külügyek érintésének kihagyását rosszalja. Hát mit akarunk mi a válaszfeliratban ezzel a passussal? Talán a méltóságos főrendek azt akarják megmondani, a mit a trónbeszédben kívántak volna hallani? Hát mi vagyunk-e hivatottak arra, hogy meg­mondjuk, hogy mit kivan a külügyi helyzet? Mi azt mondjuk, hogy a külügyi helyzet nem változott a legutóbbi trónbeszéd óta és ennek következtében egész megnyugvással constatál­juk ezt? Ez egészen szükségtelen. Mi nem va­gyunk ebben illetékesek. Mi informatiót kérünk és kívánunk a koronától; de mi nem vagyunk hivatottak a koronának útmutatást, tanácsot adni, sem pedig az országnak, tehát nyugta­lankodnunk sem kell, ha ő Felsége nem mondja, hogy nyugtalanító a helyzet. De talán azt méltóztatnak mondani, hogy ezzel megóvjuk azt az igényt, hogy a trónbeszéd­ben mindenkor megnyugtatást nyerünk? Nagyon örülnék rajta, ha azt mondhatnám, hogy min­denkor megnyugtatást nyerhetnénk erről a trón­beszédben. Nagyon könnyű volna a kormánynak a helyzete, a midőn, ha ezt a megnyugtatást nem adja meg ö Felsége az országnak, akkor azután mi fogjuk azt megadni. Vagy talán hogy ha mindenkor nincs a trónbeszédben benne az a nyilatkozat, hogy a külügyekre nézve a helyzet mindenkor kielégítő és megnyugtató stb. variánsok, ha ez mind kimarad, ez olyan jelenség, a melyből azt kell következtetni, hogy a legnagyobb nyugtalanságra van ok, mert ő Felsége ez alkalommal nem nyilatkozott? Hát épen akkor, mikor nyugodt a helyzet és nem szükséges ez a nyilatkozat, akkor nem kell követelői azf, hogy a korona nyilatkozzék a külügyi helyzetről. Elég az, ha a ministerelnök

Next

/
Thumbnails
Contents