Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-4

Ifi IV. ORSZÁGOS ÜLÉS. fogja találni az utat és módot a vallásos békének az országban való biztosítására.* Bánffy Dezső b. ministerelnök: Fagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A kormány programmja le van fektetve azokban, a miket a trónbeszéd tartalmaz, a méltóságos főrendek kiküldött bizottsága által tervezett felirati javaslat pedig viszhangja a trónbeszédnek, tehát elmondhatom, magáévá teszi a kormánynak ez országgyűlésre terjedő programmját. Már most, ha nincs benne kifejezés az iránt, hogy az egyházpolitikai kérdések további tárgyalása, ujabb egyházpolitikai megoldandó ügyek előterjesztése terveztetik: ezzel — gondolom — minden kétséget kizárólag bizonyítva van, hogy ujabb egyházpolitikai actió nincs tervezve. De azt gondolom, méltóságos főrendek, hogy a kormány nevében már a legelső alkalommal, midőn a képviselőházban az új kormány nevében nyilatkozni szerencsém volt, kijelentettem, hogy a kormány czélja és törekvése az akkor már nagy részben megalkotott és időközben még megalkotott törvényeknek végrehajtása, a felekezetek érdekeinek és érzelmeinek sérelme nélkül. Hát most, méltóságos főrendek, ezen kijelentésben van azon programm, a mely a kormányé az egyházpolitikai további actiókat illetőleg; és hogy ha sem a trónbeszédben, sem a felirati javaslatban, a melyhez a kormány teljhatalmúlag járul, egyházpolitikai ujabb actióról, ujabb alkotásokról szó nincsen, nem tudom, hogy ő eminentiája honnan veszi az aggályt, hogy ily actió terveztetik, sőt azt hiszem, hogy épen az ő eminentiája által javasolt szövegnek elfogadása, mintegy felhivás volna arra, hogy ujabban egyházpolitikai kérdésekkel foglalkozzunk. (Helyeslés balfelöl.) Mert mit mond az? Azt, hogy a vallás terén létező bajok orvoslása szükséges. Ha a vallás terén oly létező bajok vannak, a melyek határozott orvoslást igényelnek, akkor igenis egy pro vagy contra irányú egyházpolitikai küzdelemre hív fel, a melyet a kormány nem óhajt, czélszerűnek nem tart, az ország érdekében levőnek el nem ismer; és épen mert ujabb egyházpolitikai küzdelmet nem akar, úgy tarlja, hogy az alkotott törvények életbeléptet alkotott törvényeknek, institutióknak a nemzet vérébe, érzetébe, tudatába való belehelyezése föllétlenül szükséges; épen azért kívánja, hogy ujabb egyházpolitikai kérdések, sem a törvényhozás termében, sem azon kivül ujabban fel ne vettessenek. Abból, a mit ő eminentiája javasol, távolról sem akarom mondani, hogy úgy gondolja, de a ki akarja, az a revisiót is kiolvashatja. Én pedig azt gondolom, hogy az ország nagy többsége és kecsegtetem magamat azzal a reménynyel, hogy e méltóságos ház többsége sem akarja. Ennek következtében igen kérem, méltóztassanak a méltóságos főrendek az ő eminentiája által előterjesztett pótlást mellőzni és a felirati javaslatot úgy, a mint azt a felirati bizottság a méltóságos főrendek elé terjesztette, elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) Ő eminentiája beszédjének sorában felhozott kérdésére vonatkozólag, a mely szorosan véve nincs kapcsolatban magával a felirattal, méltóztassanak megengedni, hogy hasonlóképen ez alkalommal nyilatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Abban a helyzetben vagyok, hogy adatszerűen szólhatok, mert ő eminentiája kegyes volt a felirati bizottság utolsó ülésében — gondolom múlt hétfőn — ezen kérdést felvetni. Úgy gondolom, hogy akkor, bárha meglepetés volt a hozzám intézett kérdés, elég megnyugtatóan nyilatkoztam. Ma előre gondolva, hogy itt is méltóztatik azt előhozni, részletesen és kimerítően nyílatkozhatoni. Mindenekelőtt constatálnom kell, hogy az, hogy a kormány actiót szándékozik indítani a katholikus alapítványok ellen, egyátalán tévedésen alapszik. Arról szó nincs, nem is volt, a kormány tervében nem lehet. Hanem ha már kérdést méltóztatik tenni, méltóztassék nekem megengedni, hogy mondjak valamit arról, hogy mennyiben alapszik tévedésen ez az egész dolog. (Halljuk!) Már 1875. évben ő Felsége állal a görög-keleti szerb egyházi vagyonokra vonatkozó rendelkezés következtében — mert méltóztalik tudni, hogy a görög-keleti szerb egyház szétosztása alkalmával a szerbek és románok között a vagyonkérdések hiányosan — és talán mondhatnám, nem végleg rendeztettek — szükségesnek mutatkozott — mondom — ő Felségének 1875-ben kelt rendelkezése következtében gondoskodni arról, hogy különösen a