Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-4
16 IV. ORSZÁGOS ÜLÉS. emelhetünk önállóan és meggyőződésünket követ heljük, függetlenül attól az eljárástól, a melyet a képviselőház e tekintetben követ. Ezeknek az elrrondása után ismételve azon kérelemmel fordulok az elnök úr ő nagyméltóságához és a méltóságos főrendekhez, hogy praeferenter és első sorban a hódoló feliratot méltóztassanak tárgjalás alá venni. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik valaki hozzászólaai ? (Felkiáltások: Elfogadjuk!) Miután ellenmondás nincs, azt hiszem, az indítvány elfogadtatik és e szerint a felirati bizottság jelentése fog mindenekelőtt felolvastatni. Szlávy József: Nagyméltósigú elnök úr! Napirend előtt kérek szót. (Halljuk! Hulljuk!) A múlt országgyűlés berekesztő ülésén akartam elnöki minőségben elbúcsúzni a méltóságos főrendektől, kívántam a méltóságos főrendeknek elnökösködésem alatt irántam tanúsított jóakaratát megköszönni, és megköszönni elnöklársaimnak, a háznagy úr ő excellentiájának, a jegyzői karnak és a főrendiház irodája vezetőjének szives közreműködését. Ezen szándékomban hosszasan tartott betegeskedésem akkor is és azóta is állandóan visszatartott. Engedjék meg, hogy ma, midőn hosszas betegeskedés után először van szerencsém az önök körében megjelenni. (Éljenzés.) ezt most utólagosan meglehessem. De még nagyobb hálára kötelez a méltóságos főrendeknek a jelen hónap elsején én iám vonatkozólag hozott kegyes határozata, melylyel engem meglepni méltóztattak és a mely annál kedvesebb reám nézve, mert a mint e főrendiházban eltöltött elnökösködésemet hosszas nyilvános pályafutásom legkedvesebb emlékei közé sorozom, annál kedvesebbé és értékesebbé teszi azt reám nézve az önök megemlékezése. Ebből merem következtetni, hogy a méltóságos főrendek elnöki működésemmel egyetértettek és ebből merítem a reményt, hogy azon jóakaratot, melyet eddig irányomban tanúsítani méltóztattak, tőlem ezentúl sem fogják megvonni. Ismételve jóindulatukba ajánlom magamat. (Élénk éljenzés.) Elnök : Azt hiszem, hogy megfelel a méltóságos főrendek kívánságának, ha mindenekelőtt kijelentem, hogy a főrendiház hálásan fog visszaemlékezni azon áldásdús működésre, a melyet a méltóságos ház eddigi elnöke, Szlávy József kifejtett. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy a volt elnöknek mai búcsúbeszédjét jegyzőkönyvbe fogjuk igtatni, és azt hiszem, hogy ezt, mint a ház határozatát kimondhatom. (Élénk helyeslés.) Most kérem a felirati bizottság jelentésének felolvasását. Gáli József jegyzi) (olvassa a felirati bizottság jelentését). Elnök: A felirati javaslat felolvastatván, az átalános vitát megnyitom. Rudnyánszky József b. jegyző: Schiauch Lörincz ö eminentiája! Schlauch Lörincz bibornok, nagyváradi püspök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A válaszfelirati javaslatot elfogadom, nem tehetem azonban, hogy némely észrevételeket ne tegyek, nem arra, a mit az tartalmaz, hanem arra, a mi annak szerkezetében figyelmen kivül hagyatott és ez nem is annak politikai tartalmára vonatkozik, mert erre nincsen megjegyzésem; hanem arra, a mi a lezajlott egyházpolitikai küzdelem utófájdalmaiként a közérzületben ma is végigrezzen. A válaszfelirati javaslat majdnem mindent felölel, a mi ma a politikai téren actualitással bir; csak erre nem terjed ki, és mégis, véleményem szerint, a közéletben működő erkölcsi tényezők ha nem több, de mindenesetre annyi figyelmet érdemelnek, mint a politikaiak. Senki előtt, méltóságos főrendek, nem titok az, hogy az említett egyházpolitikai küzdelmek által felidézett lelkiismereti aggodalmak, a kedélynyugtalanság, a jövő kétesfejlődése fölötti bizonytalanság nagy mérvben lekötve tartják a közérzületet. Természetesnek tartom ezt. Mert a vihar által felkorbácsolt tenger hullámai nem egyszerre csendesülnek le; és ezen hasonlatot a mai közállapotokra alkalmazva, a közelmúlt által felkorbácsolt szenvedélyek, a legoptimisticusabb reménykedés mellett, nem csillapulhattak még le. Nem kívánom az okozatnak ezen okait i^mét felszínre hozni, mert a költővel fel kellene kiáltanom: »infandum iubes renovare dolorem« ; de nem tehetem, hogy a méltóságos főrendek és kiválólag a magas kormány figyelmét oly jelenségekre fel ne hívjam, melyek a fájdalmas
