Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-4

IY. OESZAGOS ULES. 1896. deczember 18-án. Tóth Vilmos elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki székfoglaló. — Eskületétel. — Képviselővé választatott főrendi tagok bejelentése. — Szlávy József köszönetet mond üdvözöltetéseért. — Tárgyaltatván elfogadtatnak: a felirati javaslat, — továbbá a gazdasági bizottság jelentése a külállamokkal való esereviszony létesítéséről és Bethlen Miklós gr. terembiztosnak adandó segélyről, — az igazoló bizottság jelentése, — az 1897. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról,— az ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslatok, — nemkülönben az egyéves önkéntesek tiszti vizsgáiról — és a közös hadseregben és a honvédségnél előfordult öngyilkosságokat tárgyazó ministeri jelentésekre hozott határozatai a képviselőháznak. — Királyné ő Felsége születése napjának és ő Felségöknél az újév üdvözlése. A kormány résééről jelen vannak: Bánffy Dezső b., Fejérváry Géza b., Lukács László, Wlassics Gyula. (Az ülés kezdődik d. e. 11 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére felkérem Gáli József jegyző urat. A szólani kívánókat Rudnyánszky József báró jegyző úr jegyzi. (Halljuk! Halljuk!) Méltóságos főrendek! Mély tisztelettel hajolok meg önök előtt e helyen, a melyet a magyar kormány bizalmából és Felséges királyunk parancsa nyomán hivatva vagyok elfoglalni. És bár nem ismeretlen előttem e terem, a melyben harminczöt évvel ezelőtt kezdtem meg, mint országgyűlési képviselő, törvényhozói működésemet és később, mint a kormány egyik szerény tagja, ugyancsak itt vettem részt a főrendiház tanácskozásaiban: nem tagadhatom még sem, hogy egy bizonyos elfogultság, mondhatnám aggály és kétely fogja el egész valómat, midőn először elnökölök e nagytekintetű gyülekezetben, a mely egykor kormányzati működésem tanuja, javaslataim bírálója volt. És valóban, méltóságos főrendek, egy Mailáth György, egy Szögyény, egy 'Sennyey Pál, egy Vay Miklós és egy Szlávy József örökébe lépni nagy tisztesség, de nem könnyű feladat. Nehéz volna ez bárkinek is; nehezebb nekem, a kinek korommal járó fogyatkozásaimtól eltekintve, még a kezdet nehézségeivel is meg kell küzdenem. Hiszen tizenhét évig éltem távol a magyar közélettől, viselve a politikai élet körén kivül álló közös hivatalt és habár meleg érdeklődéssel és élénk figyelemmel kisértem mind azt, a mi hazámban ez idő alatt történt, hiányzott mégis a politikai körökkel való érintkezés, az ügyek vezetésében tettel való részvevés, hiányzott szóval az a közvetlenség, a mely parlamentárisán kormányzott országban néha rohamosan váltakozó viszonyok helyes felismeréséhez és megbirálásához okvetetlenül szükséges. Tizenhét