Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-15
XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 153 sére alkalmas papíroknak coneurrentiát csináljanak. Azt is kifogásolni méltóztatik, hogy olyan követelések is alapját képezhetik az ilyen papírok kibocsátásának, a melyek az állammal, vagy az állami intézetekkel szemben fennállanak. Hát ez nem azt jelenti, hogy a törvényhozás budgetjoga kijátszassék. Ha valamely állami intézetnek hitelre van szüksége, ennek kielégítése nem történhetik máskép, mint a törvényhozás tudtával és hozzájárulásával. Azonban méltóztatik tudni, hogy a törvényhozás tudtával és hozzájárulásával igenis számos olyan állami intézeti hiteligény elégíttetett ki eddig is, a mely alkalmas arra, hogy ilyen papírok kibocsátásának alapját képezze. Nem kivánok egyebet említeni, mint például a cultusministeri tárczánál levő kisebb kölcsönöket, a kereskedelmi tárczánál levő kölcsönöket stb., a melyek hoszszabb idejű törlesztésre vannak felvéve, a melyeknél tehát semmiféle indok sem forog fenn, hogy ama pénz, a mely ezen kölcsön által leköttetett, 50 esztendeig immobilisáltassék, és minden körülmény arra indít, hogy a mennyiben lehet, az a pénz tényleg ilyen módon újból mobilisáltasséfc és forgalomba hozassék. Hogy ilyen követelések, a melyek bonitas tekintetében minden kétségen felül állanak, miért ne képezhessék ilyen papírok kibocsátásának alapját, azt — megvallom — nem vagyok képes belátni és erre tényleg indok nincs. Ismétlem azonban, hogy ez az intézkedés távolról sem czéloz oda, hogy a törvényhozás budget-joga érintessék, mert az ilyen tárczakölcsönöket csak a törvényhozás tudtával és beleegyezésével vettek fel eddig is és lesznek felvehetők a jövőben is. Kifogásolja ő excellentiája azt, hogy itt intézkedés történik az úgynevezett nyereménykötvényekről is. Volt szerencsém már az országgyűlés képviselőházában kijelenteni, hogy ez az intézkedés nem azt jelenti, mintha itt a jövőben új nyeremény-kötvények kibocsátása engedélyeztetnék. Hiszen a szakasz utolsó alineájában ki van nyiltan mondva, hogy az 1889. évi IX. törvényczikknek intézkedései, a melyek korlátozzák az ilyen nyeremény-kötvények kibocsátását, érintetlenül fenmaradnak a jövőre is. FŐRENDI NAPLÓ. 1896 — 1901. I. KÖTET. Szükséges volt azonban a nyeremény-kötvényekre is kiterjesztem a törvényjavaslat intézkedéseit azért, mert tényleg vannak ilyen nyeremény-kötvények az országban és a külföldön is forgalomban épen az előbbi törvény és a korábbi idők kibocsátásai alapján, és semmiféle ok nem forog fenn abban a tekintetben, hogy a nyeremény-kötvények és községi kötvények, vagy vasúti kötvények közt különbséget tegyünk. A mi az adómentességét illeti a már forgalomban levő papíroknak, elméletileg teljesen áll az, a mit ő excellentiája mondani méltóztatott, hogy adópolitikai szempontból kevésbbé indokolható, hogy a már forgalomban levő kötvényekre adómentesség mondassék ki. Azonban tényleg a dolog úgy áll, hogy azok a papírok, a melyek ma forgalomban vannak, csakis a papíron adókötelesek, de facto azonban nem adóznak, mert önkéntes bevallástól függvén az adókivetésnek a lehetősége, ez a bevallás nem egészen rigorose történik meg, úgy, hogy tényleg ezek a papírok ma is adómentességet élveznek. A különbség tehát a kettő közt csak elméleti. És hogy úgy intézkedik a törvényjavaslat, hogy kiterjeszti az adómentességet különbség nélkül a jövőben kibocsátandó és a múltban kibocsátott papírokra egyformán, ezt annak méltóztassék tulajdonítani, hogy ha ebben a tekintetben valamely különbség tétetnék a törvényben, akkor kétféle kategóriájú papírok keletkeznének. Egy jobb, magasabb cursussal bíró, tudniillik adómentes papírok és egy másik kategória, a mely kisebb cursussal bir, az adóköteles. Hogy ez nem volna helyes politika, az bizonyítást nem igényel. Nem volna helyes, mert akkor a közfelfogás úgy taxálná ezen papíroknak egész kategóriáját, akár adómentesek, akár nem, mintha azok mind adókötelesek volnának. Ha pedig azt a czéít akarjuk elérni, hogy a hitelt olcsóbbá tegyük, ezt nem tudnók igy elérni; ezzel a czél meghiusittatnék. A mi Vécsey báró ö méltóságának azt a nézetét illeti, hogy ő nem tartja helyesnek azt, hogy az állam garantiája vonatik itt be bizonyos magánintézetek papírjai érdekében, arra kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ő mélso