Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-15

XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 151 szólni senki sem kivan: a vitát berekesztem. Joga van még szólni a minister úrnak. Darányi Ignácz foldmívelósügyi minister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Mindenekelőtt köszönettel fogadom Széchenyi Imre gróf úr beszédéből azt a rokonszenvet, melyet a kisemberek iránt tanusit, és meg vagyok győződve arról, hogy nemcsak ezen, hanem más oly törvényjavaslatoknál is, melyek a kisemberek sorsát javítani vannak hivatva, a kormány a méltóságos főrendek támogatására mindig számithat. A méltóságos gróf úr helyesli az intentiót, a melyből e törvényjavaslat kiindult, de fentartással fogadja ezen intentiőnak megvalósítását, vagyis a törvényjavaslatnak némely részletes rendelkezéséi. Én úgy veszem észre, hogy ezen fentartást annak lehet tulajdonítani, hogy ő méltósága akkor, mikor álláspontját kifejtette, nem eléggé distinguált a telepítés és parcellázás közt. A telepítés ügye ugyanis szabályozva van az Í894. évi V. törvényczikk által. A telepítés ügye bizonyos fentari ásókhoz, bizonyos feltételekhez, sőt hatósági engedélyhez van kötve és ezen feltételeken változtatni ezen törvény egyátalában nem kíván. Méltóztassék azonban megengedni, hogy a parcellázást én egészen más, különálló ügynek tartsam. A ki az ország viszonyait közelebbről vizsgálja, az, lehetetlen, hogy elzárkózzék az elől, hogy míg a telepítés ott van indokolva, a hol a népesség igen gyér, addig a parcellázásnak ép ellenkezőleg ott van helye, a hol nagyobb népességgel találkozunk, tehát nemcsak dologi, de még területi tekintetben is megvan a kettő között a nagy különbség Én megvallom, a parcellázást, melyet a kinálat és kereslet törvényei határoznak meg, a parcellázást, a mely az ország nem egy vidékén igen egészségesen fejlődött és fejlődik tovább, azt békóba verni, állami gyámkodás alá helyezni nem tartanám üdvösnek. Nézzük azonban, hogy áll ez a kérdés ? Ő méltósága azt méltóztatott mondani, hogy itt az állam kedvezményez bizonyos parcellázásokat minden korlát, minden feltétel nélkül és e részben utal a 6. §-ra. Hát méltóztassanak megtekinteni a 6. szakaszt. Ebben igenis vannak korlátozások, vannak feltételek, de nem hatósági engedélyhezkötött feltételek,— mert az szerintem nem lett volna helyes — hanem vannak dologi feltételek és criteriumok. Meg van ugyanis határozva, hogy csak nagyobb birtokot lehet ezen törvény kedvezménye mellett feldarabolni; meg van mondva, hogy ezen törvény csakis az úgynevezett egészséges parasztbirtok alakulását szándékozik előmozdítani és ezért van meghatározva, hogy 4000 koronától 24.000 koronáig terjedhetnek a feldarabolt birtokrészletek. De nem állapodott itt meg a törvényjavaslat, hanem gondoskodott arról is, hogy midőn nem egy önálló telep létesítéséről van szó, hanem valamely község határán belől történik parcellázás, akkor a legszegényebb embernek, a munkásnak is módja legyen bármily kis területet szereznie, például ha az a munkás néhány száz négyszögölet akar szőlőnek szerezni, ezen törvény alapján ezt megszerezheti. De a mit ő méltósága nem talált kiemelendőnek, a mire azonban én a méltóságos főrendek figyelmét különösen felhivandónak tartom, az az, hogy ugyanezen szakaszban van egy oly passus is, a mely szerint ezen törvénynek kedvezményét oly esetekben az illetők nem élvezhetik, a midőn a parcellázás feltételéül az egyetemlegességet kötötték ki, minélfogva eleje vétetik annak, a mi eddig legtöbb községnek, legtöbb parcellázónak romlását idézte elő, hogy egyik a másikért egyetemleges jótállást vállaljon, Azt hiszem tehát, hogy igenis vannak itten a parcellázást illető feltételek, és vannak korlátok, de ezen korlátok nem hatósági természetűek, mint a telepítésnél, hanem dologi jellegűek. Es én igen örvendek annak, hogy bár hárman szólaltak fel a méltóságos főrendek közül, de senki sem talált critisalandót, ezeket a dologi criteriumokat illetőleg pedig, méltóztassanak elhinni, hogy tekintettel az ország különböző viszonyaira, az, hogy mily körülmények közt engedtessék meg és mily részletekben történjék a parcellázás: a nehezebb kérdések közé tartozott. Átalában azonban azt tartom, hogy eltévesztett dolog volna a méltóságos főrendek figyelmét ma a telepítés és parcellázás ügyével fárasztani: a czél nem a telepítés és nem a parcellázás ügyének megoldása