Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-15
XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 147 gaik mindannyian tudják, hogy átalánosan európaszerte ismeretes az, hogy az okos telepítés* illetőleg annak soknemü feltételeinek helyes megtartása csak úgy van biztosítva, csakis úgy lehet a telepítés egészséges, hogy ha egy bizonyos fokú felügyelet bizonyos korlátokat szab. Mert ne felejtsük el, hogy a telepítésnél szemben állanak egymással: a rendesen gazdaságilag erösebb és intelligensebb, sőt sokszor furfangosabb elem, és a számítani nem íudó ; az intelligentia alacsony fokán álló, rendesen földéhes elem és így a becsapás könnyen lehetséges. Hogy ez a becsapás elkerültessék, arra a nemzetek különböző törvényhozásai hoztak oly intézkedéseket, a melyek korlátokat szabnak. Itt van például ma Angiiában a small holdings bili, vagy a német telepítési törvények. De hogy tovább ne menjek, itt van a saját creationk, az 1894 : V. íörvényczikk, a telepítési törvény, a melynek egész intentiója az, hogy megóvjuk a kisembert attól, hogy zsarolásnak legyen kitéve. Itt van a kezemben a telepítési törvény, a melynek 3-ik §-ában még az is benne van, hogy a ki községet telepit, annak 5°/o-át a földnek kőzczélokra kell áldoznia, templomot kell építenie, itt van, hogy a vételár-hátralékért 5°/o-nál többet nem szabad követelni, hogy részletes tervet kell kidolgozni; itt van a 9-ik §-ban, hogy a földmíveíési minister a telepítési engedélyt megtagadhatja, ha a szerződési- feltételek a telepesekre oly súlyos kötelezettségeket rónának, hogy ezeknek s a viselendő kőzterheknek lerovása után a telepesek megélhetése és gazdálkodásuk sikeres folytatása veszélyeztetve lenne. Ezzel csak azt akartam kimutatni, hogy már a mi törvényhozásunk is szükségesnek tartotta gondoskodni arról, hogy ezen földarabolások egy bizonyos fokig ellenőrzés alatt álljanak és államilag megóvassanak attól, hogy nyerészkedéseknek ne legyenek kitéve. Ugyanezt az intentiót látom a ma előttünk fekvő törvényjavaslat első szakaszaiban. De épen ezért vagyok bátor a méltóságos főrendek becses figyelmét felhívni a 6-ik §-ra, a menynyiben ott egy alternatíva állíttatik fel. Tudniillik ezen törvényjavaslat azt mondja, hogy van telepités és feldarabolás. Szóval, míg a telepítés czíme alatt eszközölhető föídfelosztás csak az 1894 : V. Íörvényczikk által megszabott korlátok közt létesíthető, addig a 6. §-a szerint a földarabolást mindenféle korlát, mondhatnám nyakló nélkül megengedi; tehát megengedi épen azt, a mit a telepités czíme alatt eltilt. Azért vagyok bátor erre a méltóságos főrendek figyelmét felhívni, mert ha ilyen alternatíva előtt állunk, akkor, azt hiszem, a feleletet nem kell megadnom, ha azt kérdem: melyik föídfelosztást fogja azon pénzintézet szivesebben teljesíteni, azt-e, a hol korlátok szabatnak, a hol templom építése követeltetik stb., vagy a hol szabad lesz kényök-kedvök szerint nyerészkedni? Kétségtelenül az utóbbit. Én azt hiszem, hogy a telepités nem fog megtörténni ezen törvényjavaslat által, hanem meg fog történni a földarabolás. Azért vagyok bátor felszólalni, hogy a feldarabolás ép oly korlátok közzé szoríttassák, mini a telepités. Ez az egyik kifogásom a törvényjavaslat ellen. Másik kifogásomat leghelyesebben egy kérdéssel fejezhetem ki. Ha méltóztattak a méltóságos főrendek ezen törvényjavaslatot átolvasni, kérdem: vájjon abból azt a benyomást méltóztattak-e meríteni, hogy ennek alapján a földbirtokos mint olyan, az egyes eladható földrészletein fog-e maga telepíteni és fog-e segíteni azon telepeseknek a kötvény-kölcsön megszerzésében, vagy pedig az lesz-e a következménye, hogy telepítési ezélokra eladandó földbirtokokat a telepítéssel megbízandó pénzintézet lehetőleg olcsón szerzi meg, és parcellázva lehetőleg drágán adja el a telepeseknek. Az én benyomásom az, hogy bár elismerem, hogy ez a modalitás a törvényjavaslat által kizárva nincs, de az egész kaptafa arra van csinálva, hogy a második rendszer lépjen életbe. Meg is mondom, hogy miért merem azt állítani és megjósolni, hogy ezen második kaptafára fognak a telepítések történni. Tegyük fel, hogy én 200 hold földemet parcellázva el akarnám adni. Akkor először megcsináltatnám a parcellázási tervet egy mérnök által, például a culturrnérnökségnek e czélra rendelt egy mérnöke által. Németországban e munkát állami közegek ingyen tartoznak végezni. Aztán én ezen parcellázási tervezettel elmegyek az illető pénzintézethez s azt mondom: tessék, 19*
