Főrendiházi napló, 1892. VII. kötet • 1896. szeptember 19–október 3.

Ülésnapok - 1892-109

i C1X. ORSZÁGOS ÜLÉS. 37 szólok, mint annak hivatott tagja a főrendiházban — vájjon a protestáns egyháznak nincsenek-e ugyanazok a kegyszerei, mint az összes keresztény egyházaknak ? A keresztségét és az Úr szent vacsoráját, sőt magát az Ige hirdetését az egyházi kegyszerek közé soroljuk,valamintatöbbi cselekvényeket és szertartásokat is. Ezek közé tartozik a házasság is, melynek azonban sacramen talis értelemben való szentségét a protestánsok nem ismerik el, mivel ezekről való definitiója a a protestáns egyháznak az, a melynél íogva a házasság nem tartozik a szentségek közé, miután e szentségről való felfogása az, hogy Krisztustól szerzett legyen és hogy valamely kegyigérettel legyen összekötve; de azért mégis a kegyszerek közé számítjuk azt az áldást is, a melyet az egyházi házasság megkötésekor a protestáns pap ép úgy ad a maga híveire, a kik házasságra lépnek, mint a római katholikus lelkész. Vannak tehát kegyszereink. Sőt a túlvilági büntetés is megvan a mi egyházunkban is, hiszszük az örök életet, hiszszük benne a jóknak jutalmazását, a gonoszoknak büntetését és Jézusnak halála előtt való igéretét, hogy az ő testével való élés és az ő vérével való egyesülés az üdvösségnek feltétele; hiszszük, a mit ama hires és mindenesetre ismeretes példában a végitéletről mondott, hogy jobb- és balkeze felé fogja állítani, a kik előtte megjelentek és az örök könyvből reájok fogja olvasni cselekedeteiket és őket az örök üdvösséggel jutalmazni, vagy örök kárhozattál sújtani fogja. De hogy e büntetést, a mely mi reánk a végitéletben vár, a képviselőválasztások alkalmával alkalmazzuk valakire és az örök kárhozat fenyegetéseivel igyekezzünk reá hatni, ez, méltóságos ház, a mi felfogásunk szerint az Isten és Krisztus bíróságába való beleszólás, mert mi nem ítélhetjük el a bűnös és a kegyes embert. Nekünk is van egyházi fegyelmünk, fegyelmi törvényeink áthágását mi is büntetjük. Már most, ha ezeket a pontozatokat elolvassuk, én, mint református ember, azt mondom, hogy igenis, ha valaki egyházának törvényei, méltósága, fensége ellen vét, az büntetésre méltó. De ugyanez alá a szempont alá esik az is, a ki a maga vallásos befolyását nem vallásos, nem egyházi, olyan cselekményekre érvényesiti, a melyek a polgári társaság törvényei által szabáíyoztatnak, a minő a képviselőválasztás is, a ki ezt érvényesíteni akarja az eléggé fel nem világosított elemekre. Mert valljuk meg, mindenféle felekezetnél vannak kevésbbé felvilágosodott, kevésbbé önálló gondolkozású és kevésbbé erős jellemű emberek és ezeket fel lehet használni nem vallásos czélokra, esetleg államellenes czélokra, a mivel én nem gyanúsítok senkit, mint a hogy ő excellentiája tette, a ki kizárt minket, egész felekezeteket abból, hogy ily irányban is elkövethetők-e vallási sérelmek és ezzel minket megsértett. Én tehát csak ezeket kívántam elmondani. (Felkiáltások johbfelől: Eláll! Eláll!) Nem állok el, hanem folytatom. Miután ezeket saját és azt hiszem, más társfelekezetek szempontjából is elmondottam, kijelentem, hogy én e törvényben ép oly kevéssé látok sértést, mint ha olvasom például a büntetőtörvényt, melyben ki van mondva, hogy a ki gyilkol ilyen, a ki rágalmaz olyan büntetésbe megy. Míg magamat ezektől tisztának érzem, minden sérelem nélkül olvasom a büntetőtörvény összes paragraphusait és kérem az Istent, hogy engem azoktól a bűnöktől, melyek az állam sújtó keze alá esnek, és kell, hogy essenek, óvjon meg. Nem szólaltam fel, nem is szólalok fel, azt hiszem, nem is szólal fel senki a büntetőtörvények ellen, mert azokat, fájdalom, az emberek gyarló és bűnös volta szükségessé teszi. itt van egy törvény, mely sokak felfogása szerint igen szükséges, mert ha nem is nagy bűnök, de mindenesetre megrovandó és büntetendő cselekmények követtethetnekel a képviselőválasztásoknál is, melyek a képviselőválasztások szabadságát és függetlenségét sértik, mert nemcsak az a függetlenség megsértése, ha valakit megfognak és lekötnek, hogy ne mehessen szavazni, hanem az is, ha valaki félrevezettetik és nem szavazhat meggyőződése szerint. Én e törvényben semmi sérelmet nem látok, nem féltem egyházamat és papjaimat és nem appellálok a törvényhozás méltányosságára akár itt, akár másutt, vájjon jó-e és helyes-e a papokat igy sérteni és meggyalázni. Én is pap vagyok, nekem is vannak papjaim, én is a Krisztusra és a Szenháromságra tettem eskümet, de magamat megsértve, meg-