Főrendiházi napló, 1892. VII. kötet • 1896. szeptember 19–október 3.

Ülésnapok - 1892-109

GIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 35 egész mozgalom végczélja az egyháznak az állam tói való elszakítása. Ezt mi végzetteljes, veszélyes kísérletnek tartottuk, mert — azt mondottuk — annál a szoros viszonynál fogva, mely Magyarországon az állam és egyház közt van, a nemzeti élet functióinak az az oldala, mely teljes átszövődését mutatta az egyházi és állami érdekeknek, ezt rázkódtatás nélkül keresztülvinni nem engedi. Annál a nyolezszázados köteléknél fogva, melyben a katholikus egyház volt az állammal, mi figyelmeztetcleg intettünk, hogy e radicalis törekvések első sorban a katholikus törekvések megbénítására fognak irányulni. A következmények megmutatták, hogy az aggodalmak nem voltak alaptalanok, mert a polgári házasságban megtámadták és megtagadták indireete a házasság szentségét, a zsidó vallásra való áttérésben a keresztség szentségének eltörölheteüen jellegét és ezekkel, valamint a felekezetiétlenséggel megtámadták a magyar nemzetnek nyolezszázados keresztény jellegét. (Úgy van! a jobboldalon.) Végzetteljes tévedésnek tartottuk ezt. A nemzetek életében is van psyehologia és soha tekinteten kivül nem kell hagyni azt, hogy a legveszedelmesebb és legszerencsétlenebb rendszabályok voltak azok, a melyek vallási színezettel birtak. A magyar nemzet ebben a tekintetben teljes öntudatában volt mindig annak, hogy egyház és állam közt szoros viszonynak kell fennállania és hogy abban a perezben, a melyben ez a szoros viszony megszakittatik, beáll a nemzetben élö tényezők közt az ellentétes viszály, fel fog támadni a nemzetben a harcz. Egy államnak önállósága és függetlensége függ az országban levő azoknak az elemeknek összhangzásától, a melyek az állam egységét képezik. Ez az egység volt mindig nemzetünk ideálja, ez volt legjelesebb államférfiaink törekvése, ez ma is nekünk a főkivánságunk. Méltóztassanak körülnézni, alkalmas-e az, a mi öt esztendő óta történt, a nemzet consolidatiójára ? Nem lett-e az az ür, a mely a szellemeket elválasztja, mindig tágítva ? Egy elem van, melynek a magyar nemzet egységének fentartásában és megőrzésében oroszlánrésze van és ez a magyar elem. Ez képezte a nemzet erejét; ez volt a delej, a mely a szétágazó elemeket magában összpontosította (Úgy van! jobb felöl.) és ehhez az egységhez volt kötve a multak dicsősége és van kötve a jövő reménysége. Méltóztassanak nézni, épen ezek közt ég ma a vallási békétlenség üszke. Fájdalommal tekintünk vissza letűnt államférfiainkra, a kiknek föföladatuk volt az alkotmány visszaállítása óta minden erejöket megfeszíteni, hogy a vallási békétlenséget megakadályozzák. És hogy különösen a magyar elemre és magyar fajra térjek, daczára a vallási divergentiáknak, mégis majdnem egy századon át — kivéve néhány esetet — vallási békében éltünk, apróbb sérelmeinket jóakaratúlag elintéztük. Méltóztassanak visszaemlékezni a Thun-féle pátensre! Nem nyilatkozott-e akkor is a nemzetnek az a meggyőződése, hogy e fajnak össze kell tartania ? És ma ez az igen kényes ügy az országgyűlés terére vonatott és a magyar faj közt megteremtetett a visszavonás. Pedig e fajnak erejére lett alapítva a pragmatica sanctio, és valamint az osztrák-magyar monarchiának túlsó részében a a német elemre, úgy itt Magyarországban a magyar elem erejére van fektetve az 1867-iki kiegyezés. Itt is, ott is kötelességök az illető államférfiaknak ezt az elemet respectative megerősiteni, itt is, ott is a foederalismus fenyeget, ez az, a mi a magyar állam függetlenségét veszélyeztetni fogja. Én az állam függetlenségének veszélyeztetését látom ebben a javaslatban. Nem jóakaratú intézkedés ez az eltévedtek irányában, nem is kormányzati providentia, mely a jövő veszélyeknek elejét kívánja venni, hanem meghatározatlan, eléggé körül nem irt, az önkény- , nek ajtót nyitó, el nem gondolható magyarázatokra alkalmat szolgáltató törvényjavaslat, mely — ha törvénynyé válik — sújtani fog százakat, de sújthat ezreket is. A kereszténység alapította meg Magyarországot, ennek papjai és püspökei a fiatal haza bölcsőjénél állottak, azt ápolták, tanították a gyermekeket és minden erejöket felhasználták arra, hogy a nemzet boldogságát előmozdítsák. Nem volt eset, melyben ez a papság hazája iránt hűtlen lett volna. Én őseink nevében, annak a derék magyar katholikus papságnak, 5*