Főrendiházi napló, 1892. VII. kötet • 1896. szeptember 19–október 3.

Ülésnapok - 1892-109

GIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 3 megvallva, ezeket a t. választási elnök urakat nem tartom elég fontos és nyomatékos egyéneknek arra, hogy az alkotmányos jogok gyakorlatát tisztán ő tölök tegyem függővé. Ennélfogva miután nem fogadhatom el, hogy a minister urak, a kik az alkotmány fen tartására fel vannak esketve, a kik mindenkit a jogában oltalmazni tartoznak és a kik a fejedelemnek sem adhatnak más tanácsot, mint a mi ideezéloz, hogy ők a katonaság ilyetén alkalmazását nemcsak helyeslik, hanem a jövőre is kilátásba helyezik. Ezt csak sajnálattal veszem tudomásul. A mi a másikat illeti, a minister úr ő excellentiájának válasza, a mint értettem, oda megy ki, hogy az en panaszomat épen ezen törvényjavaslattal, a mely ma fog szőnyegre kerülni, véli orvosolhatni, pedig ez nem felel meg az én kérdésem természetének. Ez jogorvoslatokat fog ugyan nyújtani, a melyekre nézve fentartom magamnak, hogy megjegyzéseimet megtegyem, de én praeveniálni kívánnám a bajt és a választói jogokat előzetesen biztosítanám, mert az eljárást jobb rendben kívánnám látni, nehogy reclamatiókra, perekre és bíráskodásra legyen szükség. Ezeknek rövid kijelentése után sajnálattal kell megvailanom, hogy válasza engem nem nyugtatott meg. Perczel Dezső belügyminister: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Ő méltóságának iménti felszólalása nagyon rövid viszonvalaszra kényszerit engem. Legelőször is sajnálattal kell kijelentenem, hogy azon magyarázattal, a mit az interpellatiójának első pontjára általam mondottakból kiolvasni óhajt, nem érthetek egyet, mert nem azt mondtam, hogy helyeslem azon álláspontot, hanem hogy engem egyedül a törvény és a törvényes álláspont vezérel s hogy irányelvem az, hogy a választásnak szabad lefolyását oltalmazni kell. A választási jog szabad gyakorlását meg kell védeni és pedig mindenkire nézve egyaránt. A hol nincs szükség erre, ott természetesen nem; mert a mint előbb is mondtam, csak in extrémo casu necessitatis van ennek helye. Hiszen épen most folyik ezen igen tisztelt méltóságos háznak egyik tagját érdeklő egy FŐRENDI NAPLÓ 1892 — 97. VII. KÖTET. ügyben az eljárás Makária községben, a ho a legutóbb múlt évben sokkal alárendeltebb, csekélyebb jelentőségű kérdésben midőn kinn" volt az eljáró bíró és ki akarta tűzni a határvonalat, talán huszonöt 5—10 éves kis gyermeket fektettek le, hogy csak azoknak a testén át fogják meghúzni a barázdát és olyan izgatott a hangulat, hogy az eljáró biró kénytelen volt hazamenni és katonai karhatalmat kérni. Vagy méltóztassék például visszaemlékezni a banffyhunyadi vérengzésre. Én azt nem jelenthetem ki, hogy egyátalán nem tartom megengedhetőnek a katonai assistentia alkalmazását." Mindenkinek élénk emlékében van az a konczolás, a mit Bánffy-Hunyadon müveitek; vagy ott van egy másik eset, a midőn az elnök kezéből vették ki és tépték össze a választási jegyzökönyvet, mert nem úgy ütött ki a dolog, a mint az illetők akarták. Az én irányelvem, a mint jeleztem, az, hogy csak végszükség esetében és ott alkalmazandó a karhatalom, a hol erre a választási jog gyakorolhatásának biztosítására okvetlenül szükség van, önként értetik, hogy csak olyan fokban, a milyenben a szükséghez képest megkivántatik és nem olyan mériékben, mint a milyenben hivatkoztam rá, hogy Nyitrán is alkalmaztatott, a hol — hozzátettem — az illetőt a költségekben el is marasztalták; mert az ilyet én is túlságosnak tartom. Kérem a méltóságos házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Vécsey József b.: Nem veszem tudomásul ! Elnök: Méltóztatnak a miniszter űr válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Méltóztassanak azok, a kik a választ tudomásul veszik, feláílani. (Megtörténik. Felkiáltások: Kisebbség!) A választ a főrendiház nem veszi tudomásul, hanem annak tárgyalását kivánja. Vécsey József b.: Kérem tehát a legközelebbi ülés napirendjére kitűzni. Elnöki A tárgyalás ennélfogva a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a svájczi szövetséggel Bernben 1896. évi márczius hó 20-án a bűntettesek kölcsönös kiadatása iránt kötött államszerződés 3