Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-101

Cl. ORSZÁGOS ÜLÉS. 87 hogy tárczám ügykörébe vágó dolgokról említés tétetik, mert a második indemnitás tárgyalásáról volt szó, — különben, ha tudom, természetesen kötelességemnek tartottam volna minden körül­mény között, más kötelességemet háttérbe szo­rítva, itt a főrendiház előtt megjelenni, — 6 excellentiája, mondom, jónak látta azon az ülé­sen azt a vád természetű tételt felállítani, hogy (olvassa): »Nagyon sajnálom, hogy ezen nézet­áramlat nemcsak a római katholika egyház, de maga a méltóságos főrendiház iránt is, ez alka­lommal némi mulasztással kell a ministeriumot vádolnom és nevezetesen a nagyméltóságú val­lás- és közoktatásügyi minister urat. Mi, mél­tóságos főrendek, mi néppártiak és a méltósá­gos főrendek mindnyájan mindaz iránt, a mit a haza érdeke követel, élénk érdekkel viselte­tünk és mi is elvárjuk, hogy az, a mit ó Fel­sége atyai szándókában az országgyűléssel a minister útján tudatni jónak lát, az bármi tekin­tetnél fogva is ezen főrendiház elől el ne vo­nassék. És ilyennek tekintem azon nyilatkozatot, a melyet a t. cultusminister úr a budget tár­gyalása alkalmával az autonómia kérdésében a képviselőháznak tett. Elvártam volna, hogy a minister úr a legközelebbi főrendiházi ülésnek alkalmát megragadja, hogy ezen nyilatkozatát és kijelentését ezen főrendiházban is nyilvános­ságja hozza, úgy, hogy arról hivatalos tudo­mással bírhassunk s ahhoz úgy, a hogy a kép­viselőházban történt, magunk is egész tiszte­lettel és hódolattal nyilatkozhassunk. Ez vitiálja politikai álláspontunkat. Ez egy irányunkban indokolatlanul és jogtalanul használt fegyver, oly eljárás, mely bennünket az e részben meg­felelő állásfoglalásnak választásától elzár és e részben a mi ügyünknek kellő és üdvös eligazí­tása elé nehézségeket gördít.« Méltóságos főrendek, akkor már a minis­terelnök úr átalánosságban válaszolt erre a vádra. Nekem kötelességem kijelentem azt, hogy semmiféle mulasztási vádat el nem fogadhatok, mert ő Felsége resolutiójában nem az van mondva, hogy a vallás- és közoktatási minister az országgyűlés mindkét házában azonnal meg­jelenjék és a resolutiót olvassa fel, hanem ő Felsége resolutiójában az van mondva, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister alkalom ese­tén az országgyűlés mindkét házát ezen királyi resolutio tartalmáról értesitse. Következőleg nekem nem az volt a kötelességem, hogy rög­tön az első ülésben, mikor a második indem­nitásról volt szó, minden apropos nélkül fel­álljak és felolvassam a királyi resolutiót, hanem igenis arra volt szükségem, hogy erre a kellő és helyes alkalom is meglegyen. Ezt szüksé­gesnek tartottam előre bocsátani azon tisztelet­nél fogva, a melylyel a méltóságos főrendiház iránt viseltetem és ennélfogva semmiféle mu­lasztási vádat a magam részéről el nem fogad­hatok. Magának az autonómiának kérdésére nézve azonban kötelességem a méltóságos főrendeket bizonyos irányban tájékoztatni. Mellőzök min­den történelmi visszapillantást, miután a mél­tóságos főrendek igen jól ismerik a kérdést. Ismerik, hogy 1848 óta minő phasisokon ment keresztül az autonómiát sürgető mozgalom. Csupán a legutóbbi mozzanatokra szorítkozom, a midőn annyit vagyok bátor a méltóságos főrendeknek figyelmébe ajánlani, hogy már 1893-ban a képviselőház utasította a kormányt arra: »hogy saját törvényes ügykörében tegyen előterjesztést ő Felségéhez az iránt, hogy a katholikus autonómia létesítése tárgyában szer­vező gyűlés egybehívására az engedély mielőbb megadassék«. Ezen utasilás kötelezte hivatal­beli elődömet és 1894. február 4-én az elő­készítő bizottság egybehívására az engedélyt ő Felsége megadta. 1894. február 24 én a herczeg­primás elnöksége alatt a bizottság összejött és a bizottságnak csupán azon határozatát, a me­lyet a bizottság többsége hozott, vagyok bátor felolvasni, mert habár ez többnyire ismeretes a méltóságos főrendek előtt, még sem fog ártani, ha emlékezetbe visszaidézem, mert a felolva­sandó királyi resolutio és az e közötti kapcso­latot a méltóságos főrendek tisztán fogják látni. A bizottság feladata volt, hogy a követ­kező két kérdésre feleljen: 1. Xlílyen módozat mellett legyen esetleg egy új congressus egybehiva ? 2. Az 1871 ik évi congressus munkálata manap mennyiben lenne használható?

Next

/
Thumbnails
Contents