Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.
Ülésnapok - 1892-89
üLXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. gyászba boritá. Miután az országgyűlés 6 Felsége által elnapolva volt, és igy a főrendiház csak annak megnyitása után lett volna abban a helyzetben, hogy teljes szivéből a mélyen érzett részvétét nyilváníthassa, a ház nagyérdemű elnöke az utólagos jóváhagyás reményében következő részvétiratot küldött el (olvassa): »Gs. és kir. Fenséged! Aggodalommal töltötte el az országot László cs. és kir. Fensége szerencsétlen megsebesülésének hire, és midőn aggodalmak és remények között lestük az ő Fensége betegségének lefolyásáról érkező tudósilásokat, fájdalmasan és bánattól lesújtva értesültünk a bekövetkezett halálról, mely egy reményteljes életnek vetett véget és gyászba boritotta cs. és kir. Fenséged családját és a fenséges cs. és kir. uralkodó házat. Cs. és kir. Fenséged bánatában részt vesz az egész ország, részt vesz a magyar főrendiház, a mely szerencsés Fenségedet tagjai közé számithatni. Nem is késnék Fenséged előtt fájdalmas részvétét nyilvánítani; de azt, az országgyűlés ülései ő Felsége által el lévén napolva, rögtön nem teheti. Azért bátorságot veszek magamnak, hogy ezen részvétet a főrendiház és a inasam nevében Fenséged előtt kifejezzem. Fogadja Fenséged ezen egyszerű szavakba foglalt nyilatkozatot kegyesen, és engedje hinnem, hogy Fenséged annak őszinteségéről és szivböl fakadásáról meg vau győződve. Magamat cs. és kir. Fenséged kegyeibe ajánlva.« Ezen felül elnök úr ő nagyméltósága betegség által akadályozva a megjelenésben, a ház alelnökei vezetése alatt egy több tagból álló küldöttséget kért fel, hogy a temetési szertartásoknál a főrendiházat képviseljék; a boldogult ravatalára pedig a főrendiház nevében egy díszes koszorút helyezett el. A részvéliratra és a koszorúért fenséges József cs. és kir. főherczeg úrtól háromrendbeli levél érkezett be, melyek fel fognak olvastatni. Gyulai Pál jegyző (olvassa): »A nagyméltóságú Főrendiháznak! Az Istenben boldogult, feledhetlen Lásüó fiam elhunyta alkalmából hozzám intézett fájdalmas részvétirata mélyen megindította atyai szivemet. Sajgó kebellel, de megadással olvastam a meleg érzéstől áthatott sorokat; megadással, melyet az isteni gondviselés másithatlan végzésébe való belenyugvás szent kötelessége reánk parancsol; megadással, mert fejet hajtva az Ur akarata előtt, az örök világosság országában való majdani viszontlátás tart fenn engemet mély bánatomban. Némi enyhítő írt találunk mélyen sújtott szivünkre annak vigasztaló tudatában, hogy sokan vannak és a nagyméltóságú Főrendiház is azok közé sorakozik, kik velünk gyászolják korán elhunyt fiamat, hajlott korom egyik reményét; kik ezen gyászt oly meleg szavakkal tolmácsolják. Fogadják kegyeletes érzetöknek ezen megható megnyilatkozásáért legbenső hálás köszönetemnek őszinte kijelentését. Kelt Alcsuthon, Í895. szeptember 18-án. József főherczeg s. k.« »Fogadja Nagyméltóságod és a Főrendiház mélyen érzett hálás köszönetemet azon meleg részvétért, melyet hozzám intézett és mely atyai szivemet némi vigaszként mélyen meghatotta. József főherczeg.« »Legfelsőbb parancsra a fenséges család legbensőbb őszinte köszönetét nyilvánítom a ravatalra helyezett szép koszorúért. Báró Vécsey főudvarmester.« Elnök: Azt hiszem, határozatképen kimondhatom, hogy az elnök úr ő nagj méltóságának intézkedéseit egyhangú helyesléssel fogadja a a ház ; és a beérkezett leveleket fájdalmas szívvel hódolatteljesen tudomásul veszi. Még két halálesetről kell jelentést tennem. Ugyanis múlt június hó 15-én Szentiványi Márton, a dunáninneni ágostai evang. egyházkerület érdemesült felügyelője elhalálozott. A boldogult majdnem egy negyedszázadon át mint főispán, majd mint egyházkerületi felügyelő tagja volt a főrendiháznak s mint ilyen, az alkotmány helyreállítása korszakában, valamint a Bécsben, folyó hó 5-én elhalálozott Csáky Béla gr., örökös jogú főrendiházi tag, az akkor megindult mozgalmakban és a főrendiház tanácskozmányaiban tevékeny részt vett. Azt hiszem, hogy a mélt. főrendiház érzületének adok hű kifejezést, ha inditvänyoiom, hogy a méltóságos főrendek fájdalomteljes részvétöknek a jegyzőkönyvben kegyeletes kifejezés adassék. (Helyeslés.) Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott.
