Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-98

64 XCVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS, reconstruetio, akkor a 25 milliónyi összeg egyátalában nem lesz elégséges. Hogy vájjon elegendő lesz-e, sok lesz-e vagy kevés lesz-e, arra természetesen positiv nyilatkozatot tenni nem lehet, mert a dolog további menetétől függ, és én azt hiszem, hogy ha a dolog kellő mértékben megindul és a kellő eredménynyel folytattatik, a 15 milliót mindenesetre túl fogja haladni az az összeg, a mely a gazdák által igénybe fog vétetni. Azt méltóztatik kérdezni a nagyméltósága főrendiházi tag úr, hogy minő az üzlet terjedelme, a mely a bankra vagy az illető pénzintézetre ebből a reeonsíructióból, illetőleg ebből a kölcsönből származik ? Ez szoros összefüggésben van természetesen annak a mérvével, hogy mikép fognak a művelelek előhaladni, összefüggésben van azzal, hogy mennyi kölcsön fog felvétetni. A mennyiben azonban ő excellentiája ezen kérdésben azt méltóztatott érteni, hogy vájjon valami nagy nyereség fog-e a bankra ebből az üzletből báramolni, arra nézve bátor vagyok megnyugtatni, hogy a megkötött szerződésben, a mely az utólagos jóváhagyás fentartása mellett köttetett meg, annyira le vannak szorítva a bank jövedelmei e tekintetben, hogy ebből az üzletből a bank csak igen mérsékelt haszonra számithat, a melyre nézve, ha a méltóságos főrendiház kívánni méltóztatik, részletes adatokkal is szolgálhatok. Méltóztatott ő excellentiája felemlíteni azt, hogy a törvény egyik szakaszában ki van mondva az, hogy árfolyamveszteség a kölcsönvevőket nem érheti, hogy ők teljes névértékben kapják meg a kölcsönt. Minthogy pedig ő excellentiája nézete szerint a bank szintén nem viselheti az árfolyamveszteségeket, azt méltóztatik következtetni, hogy ez mégis a kölcsönvevőkre hárittatik át Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy a szerződésben és a törvényben arra köteleztetett a bank, hogy minden árfolyam és veszteség nélkül szolgáltassa ki a kölcsönöket a feleknek. Itt tehát nem kötvényben adott kölcsönről, vagy egy kötvény leszámítolt értékében adott kölcsönről, hanem valóságos, effectiv kölcsönről van szó, az árfolyammentességgel, tehát, a kölcsönvevő félnek egyátalában semmi dolga nincsen. Az tény, hogy a bankra nézve árfolyamveszteség fog beállani, mert kétséget nem szenved, hogy a mai pénzügyi piacz viszonyai között a bank például ha négy százalékos kötvény útján szerzi be magának a pénzt, ezt alpárin alul fogja a piaczra hozni és 100 írtnál talán öt forint árfolyamveszteség fog a bankra hárulni, k bank dolga tehát, hogy hogyan fogja ezt a veszteséget elenyésztetni. Ennek a módja abban áll, hogy mig a bank a felekkel szemben fennálló kölcsönkövetelések után anticipandó kapja a törlesztéseket és kamatokat, addig a bank a kötvénybirtokosokkal szemben decursive fizeti a kamatot és törlesztést, úgy, hogy e kettő közötti különbözet lehetővé teszi a bankra nézve, hogy tizenöt év lefolyása alatt, mely alatt e kölcsönök törlesztetnek, az árfolyamveszteség a bankra nézve elenyésztessék. Tehát a fél nem szenved az által árfolyamveszteséget, ha az elenyésztés ily módon fog történni. Azt méltóztatott kérdezni ö excellentiája, hogy miután az állam oly ingerentiát tartott fenn magának és miután ebből azt méltóztatik látni, hogy nem a bank, hanem az állam nyújtja a kölcsönt, mire való egyátalán a bank igénybevétele ? Erre nézve bátor vagyok felemlíteni azt, hogy egy pénzintézet igénybevétele szükséges volt azért, mert az állam nem rendelkezik azokkal az összegekkel, a melyekkel e mívelet esetleg összekötve lehet, de másrészt azt is tapasztaltam, hogy ott, hol egyes felek mint adósok állanak az állammal szemben, ott a fizetési készség rendesen sokkal csekélyebb, mint midőn a felek magánintézettel állanak szemben, mert mindig számítanak a kormány elnézésére, a kormány által adandó halasztásokra, elengedésekre, törlésekre. De a fődolog az, hogy az államnak egyátalában nem állanak rendelkezésére e czélra oly nagy összegek, mint a milyenekre szükség van, úgy, hogy az állam maga is kétségkívül csak kölcsön útján és esetleg valamely ezímlet kibocsátásával juthatott volna abba a helyzetbe, hogy a szükséges pénzt beszerezhesse. Az azonban kérdéses, vájjon ily ingatag alapon, mint a szőlő reconstructiója, állami czímletek kibocsáthatók lettek volna-e? Én azt hiszem, hogy ezt meg-