Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-98

m XGVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. ministeriumtól, hogy szint valljon és megmondja az illető egri vagy szegzárdi termelőnek, hogy neked ilyen meg ilyen szőlőfaj való. Mert hiába parancsol rá egymívelési tervet, melyet ez nem tud, hanem mintatelepek felállításával ad oculos demonstrálja neki, hogy miért jobb ennek vagy annak a szőlőfajnak a mívelése és hogy milyen eredményt lehet a termelésben okszerű kezelés mellett elérni. Tehát nem kísérleti telepeket tartottam és tartok én szükségeseknek, hanem igenis mintatelepeket, ismétlem, tanulmányozás alapján. Visszatérve 1882-ben tett nyilatkozatomra, akkor is azt mondtam, hogy első sorban és haladéktalanul kell nézetem szerint a földmívelésügyi ministerium egy orgánumának Francziaországban, egy második orgánumának Amerikában lennie éveken át és folyton szemmel, figyelemmel kisérnie a phylloxerának és annak hatásának minden phasisát, úgy, hogy az egy hónappal később már a mi tudomásunkra jöjjön, nem pedig, a mint néha történt, két-három évvel; miután az ott superált álláspont volt, akkor merült fel nálunk annak tudata, mi történik ott és mi veszélyezteti ott a szőlőket. Tehát a földmívelésügyi ministeriumnak állandó kiküldöttje legyen ezekben az országokban, azt tartom szükségesnek és azután a szerencsétől függ az egyének választása és hogy e kiküldött egyének tapasztalatainak azonnal való alkalmazása itthon, itt a mintatelepek terén is menynyire fog érvényesülni. Ezek nagyjában, méltóságos főrendek, azon nézetek, a melyek alapján mondottam azt, hogy a törvényjavaslatot elfogadom, mert igen helyes; bár némileg elkésett intézkedéseket látok benne. A hitelkérdéshez — ismétlem — részletesen hozzászólani nem kívánok, de annak daczára, hogy az benne van, a törvényjavaslatot elfogadom, mert valami nagy veszélyt benne nem látok. Én azt hiszem ugyanis, hogy ez a törvényjavaslat ikertestvére azon javaslatnak, a mely nem tudom hány év óta áll fenn és a mely talán javítási kölcsönöket ígért az országnak, a mely törvényjavaslat alapján, úgy vagyok érLesülve, hogy eddig három kölcsön lebonyolítva is lett. Én azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat annak ikertestvére lesz, papiroson meg fog maradni, de az életben vajmi ritka esetben fog érvényesülni, egyrészt azért, mert az a kormány vagy minister, a ki ezt effectuálni lesz kénytelen, a kivitel stádiumában meg fog győződni arról, hogy minő colossalis veszély az: szőlőkre hitelt adni és ennélfogva nagyon ritkán fogja azt engedélyezni; másrészt nagyon kevés lesz az országban az a gazda, ki a kérdés mai stádiumában, a mikor tanulmányozták a kérdést és hazánkban is, külföldön is azt állítják, hogy absolut biztosság nem létezik e kérdésben, absolute nincs ember, a ki a szőlő kiültetését ma tanácsolni merje, mert mindig fennáll a veszély és mert nem tudja, hogy tud-e concurrálni a mostani vámpolitika által sújtott bor a külföldivel. E viszonyok közt felvett pénzzel ültetni szőlőt igen kevés ember fog az országban és én azt hiszem, hogy ez a két ikertestvér, mind a kettő, ha nem is spiritusban, de papirosban ott fog maradni raktáron. A törvényjavaslatot elfogadom. Elnök: Kivan még valaki szólani? Ha senki sem kivan, a vitát berekesztem. Szó illeti még a minister urat. Lukács László pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A földmívelésügyi minister úr eltávozván, mert a mint ő exeellentiája méltóztatott bejelenteni, a képviselőházban saját tárczája költségvetésének tárgyalásával vau elfoglalva, nekem jutott a szerencse és feladat, hogy ezt a törvényjavaslatot itten, a nagyméltóságú főrendiházban képviseljem. Midőn ennélfogva bátorságot veszek magamnak arra, hogy tiszteletteljes észrevételeimet megtegyem egynémelyikére az elmondottaknak, előre is elnézést kell kérnem, hogy ha nem fogom azt kellő szakszerűséggel és képességgel tehetni, a melylyel kétségkívül a földmívelésügyi minister úr megtette volna. A mi az előttünk fekvő törvényjavaslat alapeszméjét illeti, azt, úgy hiszem, röviden abban foglalhatom össze, hogy miután a kormány meggyőződött arról, hogy a phylloxera által okozott pusztításoknak helyreállítása és azon vagyonnak, mely ez által veszendőbe ment, visszaállítása, reconstructioja pusztán társadalmi úton nem eszközölhető, kötelességének tartotta foglalkozni ezzel a kérdéssel oly irányban, hogy