Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-91

\i XCI. ORSZÁGOS ÜLÉS. Zichy Nándor gr.: Nem azért javaslom a módosítást, hogy e szakasz materialiter kiegészíttessék, hanem hogy formailag módosíttassák egy hozzá toldott új szakasz által. (Felkiáltások : Ae más!) Legyen kegyes az elnök úr e módosítást felolvastatni. Elnök". Ö excellentiája tehát egy új szakaszt javasol; méltóztassanak azt meghallgatni. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa): »Megkeresztelt gyermek a törvényes kor előtt nem keresztény vallást nem vehet föl. Keresztény és nem keresztény közti vegyes házasságból származó gyermekekre nézve az 1894: XXXII. t.-cz. 3. és 4. §., illetőleg az 1868: LIII. t.-cz. Í4. §-a csak annyiban alkalmazható, a mennyiben hetedik évét meg nem haladott gyermek az áttérő szülőt a keresztény vallásban követi és a hetedik évét meghaladott a törvényben meghatározott módon a keresztény vallásra térhet.« Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek ! Én arra szoritkoztam az imént megszavazott szakaszról szólván, hogy magát azt a tényt állítsam oda, a mely egy kereszténynek a kereszténységből való kilépése és nem kereszténynyé való tétele által előáll. A nagyméltóságú minister úr volt olyan kegyes nekem erre bizonyos adatokkal és két személyes insinuatióval felelni. Engedjék meg, hogy az én feleletem az legyen, hogy megnyugodván benne, hogy azok, a kik tudnak olvasni és tanulnak, az ö általa felhozott adatokat amúgy is verificálni fogják, én ez insinuatiókkal ne foglalkozzam. De az imént megszavazott szakasznak hordereje nemcsak oda terjed ki, hogy valaki, a ki keresztény, megszünhetik keresztény lenni s a törvény megerősíti ezt az eljárást és elismeri az illetőnek nem keresztény voltát, hanem tovább is terjed és ennek következtében az 1890: XXXII. t.-cz. jogszabásai egyenesen kiemeltetnek abból a keretből, a melyben azok az 1890: XXXII. t.-cz. megszavazásakor előttünk állottak. Mert, méltóságos főrendek, tényleg oda viszen a dolog, hogy az imént recipiált nem keresztény valláson kivül ez idő szerint az országban más nem keresztény felekezet tudtommal nem létezik. Szólunk tehát a nem keresztényekről. Ez a képzelet, a logika, az okoskodás terén mozog, de gyakorlati értelme ennek az egész thesisnek ez idő szerint nem volt mindaddig, míg az imént megszavazott törvényjavaslat által az izraelita vallásra való áttérés lehetővé nem vált. Méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek az 1894: XXXII. t.-cz.-re, melynek szakaszai erre vonatkoznak, melynek nevezetesen 3. és 4. §-ai a vegyes házasságból eredett gyermekek és a vegyes házasságban élőknek más vallásra való áttérésének jogi következményeivel foglalkoznak. Az ilyen vegyes házasságból született gyermekekre nézve a 3. §. permissiv, a 4. §. imperativ. Mindkét szakasz odaállítja azt, hogy a törvény rendelkezésénél, a törvény engedelménél, a törvény praescriptiójánál fogva a hét évet még el nem ért megkeresztelt gyermekek a keresztény vallásról ezen esetben egy nem keresztény vallásra áttérnek. Más az, ha valaki önként áttér a keresztény hitvallásról más hitvallásra, vagy semmi hitvallásra, a rationalismus terére; és más az, ha a megkeresztelt gyermekek a szülő akaratánál fogva és fogadalma ellenére kivétetnek és átadatnak a nem keresztény hitnek, vagy semmi hitnek és ismét más és sokkal erősebb dolog az, ha megparancsoltatik, hogy ennek így kell történnie, a mint azt a 4. §. teszi. Ez akkor már többé nem a vallás szabad gyakorlatának következménye, ez nem a szülők ténye, ez egyenesen és határozottan a mi szavazatunk és a mi szavazatunk által szentesitett törvény rendelkezése. És ezt még fokozza az ezen tény iránti felelősség, mely minket és annak idején a törvényhozást fogja terhelni, ha azt változatlanul meghagyja. De méltóztassanak megengedni, hogy visszaemlékezzem valamire, a mi nem az én és nem az én elvbarátaim körében keletkezett, hanem a mely a szabadelvű párt vallás- és közoktatásügyi ministerének, Csáky Albin grófnak az ezen törvényjavaslathoz beadott véleményében és indokolásában foglaltatik. Ugyanis ezen indokolásban, szólva a 3. §-ról, azt mondja: — természetesen akkor még a szöveg egészen más-