Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-78

LXXVHI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 89 törvénybe igtatására hivatva, vagy hogy azt a végrehajtő hatalom védszárnya alá helyezze? Államok csak positiv tényezők közbenjöttével szoktak létesülni és fenn állani, uegativ tényezők csak ronthatnak; az elv pedig, mely a felekezelnélküliségnek kiindulási pontja, negatív természetű, mert megtagadja az alapot, melyen a társadalomnak s igy az államnak is nyugodnia kell. Athaeus államot a világ még nem látott, pedig az elv, melylyel oly veszélyes kísérletet akarnak tenni, egyenesen oda vezet. A kísérlet tehát mit sem vészit veszélyességéből, sőt igen aggályossá válik az által, ha az törvényes felhatalmazás folytán az egyéni velleitásokra bizatik s igy a bizonytalanságnak, a meglepetéseknek és tévedéseknek tág kapu nyittatik. A magyar társadalom egyensúlya úgy is már meg van zavarva, a felekezetnélküliség által még complicáltabbá válik. Veszedelmes örökség az, melyet a kormány átvett. Nem őseink öröksége az. Uj tőke, mely ki nem forrt eszmékből, kétes értékű újításokból, idegen transcriptiokból, (Úgy van ! a jobboldalon.) a magyar nemzet ősi jellegétől eltérő intézményekből, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) most pedig még a vallástalanság gondolatával is foglalkozó törvényből lett alkotva. Óriási feladat lesz e tőkét gyümölcsöztetni, talán a lehetetlenséggel határos, a nyugtalanság pedig növekedni fog. Én azt hiszem, hogy fájdalmas csalódásra fognak ébredni azok, kik a törvények életbeléptetésével eltüntetni remélik a zavaró momentumokat. A vihar által felkorbácsolt tenger a szél megszűntével lecsendesül. Mélyebb a kedélyélet a tengernél; s ha az egyszer fel van izgatva, azt sem törvények, sem rendeletek nyugalomra hozni nem fogják, mig a nyugtalanság oka el nem hárittatik. Méltóztassanak ezt megfontolni; ne méltóztassanak koczkáztatni azt, a mit büntetlenül még egy nemzet sem tett, t. i. kaput nyitni a vallástalanságnak és ez által veszélyeztetni azt az alapot, melyen minden művelt társadalom nak állania kell. Méltóztassanak a felekezetnélküliségről szóló részt teljesen elejtem, elejteni a törvényben, de FŐREJSDl NAPLÓ. 1892— 97. V. KÖTET. elejteni a módosítványban, vagyis a rendeleti felhatalmazásban. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Prónay Dezső b.: Nagyméltóságú elnök úr ! Méltóságos főrendek! Midőn e tanácskozó testűiéiben az ellenkező vélemények számára nya olyan, hogy egy-egy szavazat dönt olyan kérdésben, a melynek talán messze jövőre is lehet hatása, én azt hiszem, a szavazás közeledtével bizonyos mértékig mindenki érzi az erkölcsi felelősségnek azt a súlyát, mely ő rajta nyugszik, midőn az a rövid szócska, melyet ki kell mondania, az »igen« vagy »nem« dönt egy törvényjavaslat sorsa felett és ez a törvényjavaslat talán hosszú időkre egy bizonyos irányba tereli az ország fejlődését, avagy megakasztja egy bizonyos irányban a fejlődést. E törvényjavaslat tárgyalásánál látjuk, hogy egy-két szavazat különbséggel dőlt el idáig a törvényjavaslat sorsa. Bocsássák meg nekem, méltóságos főrendek, hogy — meglehet, egyéni gyarlóságomnál fogva — talán élénkebben érezve a felelősség súlyát, mely ilyen pillanatban, úgy gondolom, mindenkinek, a ki hivatva van befolyni a törvényhozás nagy és fontos munkájára áthatja egész valóját: méltóztassanak megbocsátani, méltóságos főrendek, hogyha az bizonyos mértékig elfogulttá tesz engem is és ha talán nem leszek képes azzal a szabatossággal fejezni ki véleményemet, melylyel azt tenni ilyen körülmények között kétszeresen óhajtanám és igyekszem is. Midőn a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat 22-ik és következő szakaszait és e szakaszokhoz benyújtott indítványt, illetőleg Széchenyi grőf ő nagyméltóságának módosítását tárgyaljuk, nemcsak arról van szó, hogy e kérdés felelt döntsünk, hanem az utóbbi években hazánkban a politikai helyzetet domináló kérdésnek egy ujabb phasisáról is. ó eminentiája, az előttem szólott nagyváradi püspök, beszéde végén azt monda, hogy: a nyugtalanság nem tűnik el, a mig annak oka el nem hárittatik. Egy bizonyos sajátszerű nyugtalanság érezhető hazánk közéletében az utóbbi évek alatt. Oly természetű, a minőt alkotmányos életünk megújulása, 1867. ótanem tapasztaltunk. 12