Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-73

2 LXXÍII. OR! delmi, földmívelési irányzatát az előbbi eabinetnek szintén követendi, szem előtt tartva mindig az ország érdekeit és az államháztartás szempontjait is. Ezzel, méltóságos főrendek, igen röviden elmondhattam azt, a mit múlhatatlanul szükségesnek tartottam elmondani ez alkalommal, midőn a cabinet itt először szerencsés megjelenhetni. Mindazonáltal legyen szabad igen röviden csak egy pár szóval azon kérdésekre kitérnem, a melyek a legközelebbi időben legélénkebben foglalkoztatták a méltóságos főrendeket, s a mely kérdések megoldásánál az egyértelműség a törvényhozás két háza közt nem minden tekintetben állott fenn. Értem az egyházpolitikai kérdéseket. A már szentesitett három egyházpolitikai törvény végrehajtását tartjuk kötelességünknek, és pedig végrehajtását oly értelemben, a mint azok meghozattak, és abban az időben, a mint az a törvényben kifejezést nyer. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy ne törekedjünk, ne igyekezzünk a végrehajtásnál gondoskodni arról, hogy az egyes felekezetek érzelmei, valamint érdekei lehetőleg sérelmet ne szenvedjenek. A még tárgyalás alatt lévő két egyházpolitikai kérdésre vonatkozólag ki kell jelentenem, hogy az azokban lefektetett elvek integritását — értem a vallás szabad gyakorlatáról és a zsidók recipiálásáról szóló törvényjavaslatokat — a cabinet fenn kívánja tartani. Ezek azon kérdések, méltóságos főrendek, a melyek első sorban, lalán már közelebbről tárgyalás alá kerülhetnek a méltóságos főrendek előtt. Igyekezni fogunk úgy ezen tárgyalások rendjén, mint más kérdéseknél is keresni, és reméljük meg is találni azon bizalmat és azon együttérzést, mely szükséges arra, hogy működésünknek eredménye is legyen. Az elvek fentartása még nem zárja ki azt, hogy a kérdések megoldásánál ne lehessen módját találni annak, hogy a kedélyek lecsillapuljanak. Méltóztassék a méltóságos főrendi ház ezen kijelentésemet tudomásul venni, ajánlván magamat és ministertársaimat a nagyméltóságú elnök úr és a méltóságos főrendek szíves kegyeibe. (Éljenzés.) Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök sZÁGOS ÜLÉS. úr! Méltóságos főrendek! Részünkről is felesleges kijelentenem azt, hogy valamint ő Felsége iránt és az ő intentiói iránt nemcsak hódoló tisztelettel viselkedünk, hanem bensőleg is meg vagyunk győződve, hogy azok mindenkor csakis szeretett hazánk javának előmozdítására irányulnak, úgy azt hiszem, senkinek, ő Felsége által kinevezett egy kormánynak sem lehet oka arról panaszkodni, hogy akár a méltóságos főrendek, akár mi, — kik az utolsó időben, kivált az egyházpolitikára vonatkozó törvényjavaslatokat illetőleg ellenzéki állást foglalunk el, — elzárkóztunk volna az előzékenység, az ügyek higgadt megfontolása és azoknak tárgyalása előtt. E részben tehát biztosíthatjuk ö nagyméltóságát és az egész ministeriumot, hogy legalább mi részünkről, tudva és akarva jóakaratú szándékaik elé akadályokat gördíteni nem szándékozunk és nem is fogunk. Ugyanezen nyíltsággal kell megjegyeznem, hogy a mi kedélyeink nem formaszerűségek, nem is sértett érdek miatt, hanem igenis vallásos meggyőződésünk és hitelveinkkel ellentétes törvényjavaslatok által hozattak mozgásba. És ennek következtében nem remélhetem, hogy megnyugvás következnék be, hogy mi ellenzéki álláspontunkról leléphetnénk mindaddig, a mig nem külsőségek, hanem az elvekben rejlő ellentétek kiegyenlittelnek, a minek egyedüli módja, hogy a római kathoíikus egyháznak, valamint az ilyen értelemben minden más egyháznak is elvitázhatlan, örök és Isten rendeletein sarkaló elveit elismerjük és azokhoz ragaszkodjunk, így tehát nem tehetek egyebet, mint ő nagyméltóságát és a'ministeriumot ismételve biztosítom, hogy jóakaratban és előzékenységben hiányt találni nem fognak, hanem igenis, állhatatos ragaszkodásunkat azon elvekhez és állásponthoz, melyet eddig is nem ellenzéki viszketegből, de vallásos meggyőződésünk és az ország valóságos java iránti meggyőződésünk által indíttatva elfoglalni kénytelenek voltunk. Egyébiránt üdvözlöm részemről a nagyméltóságú ministeriumot. Elnök: Kivan még valaki szólani ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólani, midőn excellentiádat és íninistettársait a főrendiház nejében üdvözlöm, (Halljuk! Halljuk!) legyen szabad azon