Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-77

LXXVTI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 73 nus technikus Religion reconnue reformée — csak katholikusok vannak. Egyszerűen ignorálták azok létezését. Diadalt aratott az a törekvés látszó­lag; de ne feledjük uraim, Francziaország Vol­taire hazája; Voltaire a jezsuiták növendéke és Renan papnövendék volt Saint-Souciban. A vallásosságot csupán szellemi eszközökkel lehet fentartani, külső kényszereszközökkel annak inkább ártunk. Az én meggyőződésem az, hogy minden egyháznak, minden vallásfelekezetnek jól felfogott érdeke az, hogy csak azokat tekintse híveinek, a kik annak az egyháznak hivei akarnak lenni. A vallás addig támasza az állami életnek is, míg ezen az alapon képez kapcsot hi­vei között. Mihelyest nem azok a szellemi kap­csok tartják össze valamely felekezetnek hiveit, mihelyt kényszereszközökre szorul, hogy együtt­lartsa hiveit, akkor már nem az egyház, vagy nem valamely felekezet támasza az államnak, hanem akkor az államnál keres támaszt a már bomladozni kezdő felekezet, tehát állami szem­pontból értéke többé annak nincsen. A vallás­szabadság törvénybe igtatásának szüksége ter­mészetesen csak akkor forog fenn, ha oda fej­lődtek valamely országban a társadalmi viszo­nyok, hogy a vallásügyben való törvényhozás a múlt idők fejleménye szerint azokon az ala­pokon, a melyeken állott, többé nem maradhat meg. Én hiszem, méltóságos főrendek, hogy Magyarországban a törvényesen bevelt vallás­felekezetek rendszere a törvényesen bevett val­lásfelekezetek teljes viszonosságának és egyen­jogúságának elismerésével jogilag és valóság szerint — mindig hozzál eszem még azt is, hogy a történeti fejlemények figyelembe vételével a római katholikus egyháznak bizonyos kiváló köz­jogi állását respectálva — még sokáig fennma­radhatott volna, ha a törvényesen bevett vallá­sok rendszerének azon a boltozatán, melyen az felépült, annak egyik kövét nem bolygatták volna meg, egyik kövét, melyről azt hittük, hogy hosszú időre zárköve lesz e rendszernek: az 1868:t.-cz. 12. és 14. §-ait. A boltozatnak ezen egyik zárkövét kivették; ez a boltozat most összeomlott és az összeomlás több-keve­sebb megrázkódtatást okoz minden törvényesen bevett vallásfelekezetben. De ezen most már többé nem segíthetünk. Gyakorlatilag nézve a FŐRENDI NAPLÓ. 1892—97. V. KÖTET. dolgot, hiszen ha az általunk most tárgyalt törvényjavaslat törvényerőre emelkedhetnék, megtörténhetik, hogy a törvényesen bevett vallás­felekezetek itt is, ott is némi csekély szám­ban híveket fognak veszíteni. Én ezt megenge­dem; nem vonom kétségbe, hogy ezeknek a híveknek elszakadása morális veszteség azokra nézve nem lesz. Azért nem félek e törvény­javaslat életbeléptetésétől. Szükségesnek ily tör­vényjavaslat megalkotását mindaddig nem tar­tottam volna, mig egyszer a törvényesen bevelt vallásfelekezetek rendszerét, úgy a mint nálunk fejlődött, 1868 ban mintegy befejezést nyert, — változatlanul fent ártottuk volna. Ma lényeges változások állottak be. A házassági jog a vallási, egyházi felekezeti alapból levétetett, megalkotta tolt az egységes házassági jog a kötelező pol­gári házassággal; ezzel kapcsolatosan megalkot­tatott az anyakönyvek államosításáról szóló tör­vény, szóval az úgynevezett egyházpolitikai pro­grammból a legnagyobb rész megoldatott. Meglehet, méltóságos főrendek, hogy e tör­vényjavaslat ma még, vagy a közel jövőben törvényerőre nem emelkedik. De vájjon az által el lesz-e érve az, hogy a mit a törvény mond, a mi a törvényben meg van irva, az egyszer­smind valóság is? A magyar nyelvben, kivált a régi magyar nyelvben az »igazság« és a »jog« synonim szók voltak. És én azt hiszem, ez igen jellemző: soká nem maradhat valami törvény, a mi megszűnt igazság lenni, tudniillik a mi nem veritas többé. Bocsánatot kérek, Magyar­országban ma már nagy számban vannak olya­nok, a kik a törvényesen bevett felekezetekhez nem tartoznak. Eddig egy kapcsot képezett a felekezethez való hozzátartozásra nézve az, hogy a családi élet vallási alapokon nyugodott. Hogyha valaki a törvényesen bevett val­lásfelekezetekből ki akart lépni, annak a csa­ládalapítás gondolatánál ennek consequentiáival is kellett számolnia. Ma már ez máskép van. Egy kötelékkel kevesebb, mely az embereket a törvényesen bevett vallásfelekezetekhez fűzi, egy kapcsolattal kevesebb, egy okkal tehát több, hogy a létező viszonyokkal számolva, törvé­nyes intézkedéseket tegyünk azokra a honpol­gárokra vonatkozólag, a kiknek száma nem csekély, nem igen nagy, de valószínűleg néhány 10

Next

/
Thumbnails
Contents