Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.
Ülésnapok - 1892-77
54 LXXV1I. ORSZÁGOS ÜLÉS, törvényjavaslat különösen harmadik és negyedik szakaszaiban, azt mondván (olvasta): »Vallási hite vagy egyházi szabályai senkit sem menthetnek fel törvényen alapuló bármely kö telesscg teljesítésétől.* Továbbá hogy (olvassa): »Egyházi fenyíték nem alkalmazható senki ellen abból az okból, mivel az illető törvényben rendelt valamely polgári kötelességét teljesítette vagy törvényben tiltott valamely cselekvést nem vitt véghez, vagy pedig mivel törvény által engedett polgári jogait szabadon gyakorolta. « Ennek az ellenkezőjét csak hallgatólag is megengedni annyi volna, méltóságos főrendek, mint megengedni az engedetlenséget a törvény iránt, mint törvényesíteni a pártütést Istennek szent nevében. Ha van valami, méltóságos főrendek a mi a haza fiait a közös hazának szeretetében egyesitheti, úgy az csak a jog és a szabadság, a melyet a jogállam egyforma mértékkel mér minden polgárának. Merész, de me rőben alaptalan az a vád, hogy a jelen törvényjavaslat és általában az egyházi szabadelvű politika a magyar államol keresztény jellegétől megfosztja, hisz kérem, a vallás- és le kiismereti szabadságnak ilyetén mérvét Európának, a világnak legtöbb culturállama törvénybe igtatta. És ezen államokban hol következett be a kereszténységnek akár csak gyengítése isi Magyarország culturállam akar maradni ezentúl is és Európa culturája keresztény jelleggel bír és fog birni miudörökké. Alaptalan az az aggodalom, a mely a szabadelvű egyházpolitikában a vallási socialismusnak, az anarchiának rémképeit véli láthatni. Az a jogállam, mely a vallás és lelkiismereti szabadságot proclamálja, de egyúttal a társadalmi rendet is védi, sohasem szokott állambontó elemekkel szövetkezni, a mint ezt nem egyszer tette az ultramontanismus. Schlauch Lörincz bibornok-püspök: Ez nem igaz! (Felkiáltások a jobboldalon; Nem igaz! Nem igaz !) Czorda Bódog: A törvényjavaslat, mely előttünk fekszik, számol nemcsak a törvényesen elismert vallásfelekezetekkel, hanem a jövőben alakulandó felekezetekkel is, a melyek jogviszonyai rendezést kivannak ; számol a törvényjavaslat azzal a ténynyel is,, hogy a vallás- és lelkiismereti szabadság mellett a hitkényszer, a felekezeti kényszer nem tartható fönn és hogy már most is van hazánkban számos honpolgár, vannak külföldiek, a kik a bevett, a törvényesen elismert vallásfelekezetek egyikéhez sem tartoznak. Ezek jogviszonyainak rendezéséről s különösen gyermekeik valláserkölcsi neveléséről gondoskodni a törvényhozásnak eminens kötelessége és feladata. Mint az egyesült hármas bizottság előadója, bátorkodom a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlani. (Helyeslés bálfelől.) Gyulai Pál jegyző: Dessewffy Sándor csanádi püspök! (Halljuk! Halljuk!) Dessewffy Sándor csanádi püspök: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! (Halljuk! Halljuk!) Bármily jóakaró tárgyilagossággal bíráljam is a szőnyegen levő törvényjavaslatot, — természetesen kapcsolatban a j már törvényerőre emelkedett rokonjavaslatokkal, melyek, megengedem, nem vallásellenes szándékkal, de viszont nekem is méltóztatnak megengedni, hogy hazai viszonyaink és körülményeinknek legalább is túlmerész mérlegelésével vitettek keresztül — kénytelen vagyok sajnosán kijelenteni, hogy a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat is nemcsak a katholikus egyház eddigi állását szállítja alább és tekintélyét apasztván, tevékenységében bénítja, némely vallásos meggyőződésre nézve sérelmes; hanem Magyarország eddig ismert összes vallásfelekezetté egyházainak hasisát is megmásítja és legdrágább kincsünket, melyet egész Európa irigyelhetett tőlünk, értem az eddig itt uralkodott békés vallási együttélést, félő, hosszú időre megzavarja. Mindezek daczára bizva isteni mesterünk ígéretében: Veletek leszek a világ végezetéig és bizva isteni tanának ember- és államboldogitó termékenységében, a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot ezúttal nem egyházi szempontból, melyre korunk törvényhozói nem nagy súlyt látszaoak fektetni, hanem tisztán a magyar álbim érdeke szempontjából óhajtom elbírálni. Vajha képes lenne felzaklatott lelkiismeretem gyenge szava nemzetünkben az óva •
