Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-76

LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 33 gyermekek vallásos nevelésére nagy súlyt helyezünk még azon esetben is, ha a szülők valamely bevett, vagy elismert vallásfelekezethez nem tartoznak. Ez az állama vallásokat segélyben részesiti, ez az állam minden egyes lépésében tanúsítja azt, hogy súlyt helyez az igaz vallásosság terjedésére, és soha a legkisebb mértékben sem lehet azt mondani, hogy valahol privilegizálná, valahol valamely előnyben részesítené a vallástalanságot. (Helyeslés halfelöl.) Hisz, méltóságos főrendek, az államnak a legnagyobb érdekében fekszik, — ha csak pusztán ebből az utilitárius szempontból néznők is a dolgot, melyből én korántsem tekintem — hogy a vallásosság emelkedjék és izmosodjék. Hisz az igaz vallásosság biztosabb őre az állami rendnek, mint maga a törvény. Soha nem képes bebizonyítani egyetlen intézkedéssel a gróf úr azt, hogy az állam és ezen állam kormánya a vallásosság irányában azt az indifferentismust tanusiloüa volna, vagy tanúsítaná, melyet neki tulajdonított. Hiszen maga azon egyházpolitikai törvényjavaslat, melylyel legközelebbről foglalkozni méltóztatnak, még az új vallásfelekezeteket sem tekinti magántársulatoknak, nem mint ilyeneket, de mint közérdekű intézményeket akarja a jogrendbeilleszteni. Nem megy annyira, hogy a vallással csak annyit törődjék az állam, mint a geometriával, a mint ezt a hires thesist egy igen vallásos ember állította fel. Tehát mondom, még ezen intézkedésekben is nyilvánul szünet nélkül az, hogy az állam közönyt nem tanusit a vallásos érzület iránt. (Helyeslés a haloldalon.) Azt kérdezi még a gróf úr, hogy hát minő talajon állunk mi, minő szilárd alap az, melyen mi, a szabadelvű párt állunk? Erre a válasz nagyon könnyű. Azon az alapon állunk, mely alap ezt az országot megteremtette, mely ezt az országot fej-e lesztette, a szabadelvűség alapján. Mert akár szent István korától ki lehet mutatni, hogy a vezető irány a mai napig a szabadelvűség (Derültség johhfelől.) volt, melynek valószínűleg a nemes gróf ősei is hivei voltak, mert ez nem valami doctrinair, de a magyar földön termett szabadelvűség. Ezen a talajon állunk, s ezen a talajon véljük a hazát boldoggá tehetni, s azokat a nagy czélokat elérni, melyek erre a nemzetre a jövőben várakoznak. FŐRENDI NAPLÓ. 1892—97. V. KÖTET. Ennyit tartottam szükségesnek a grőf úr beszédére azonnal válaszolni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Gyulai Pál jegyző: Gróf Serényi Béla ! Serényi Béla gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Engedelmet kérek, hogy mint ezen háznak egészen igénytelen tagja ily közfontosságú tárgyalásnál felszólalok. Hiszen éppen az 1885-iki törvényhozás bebizonyította azt, hogy mennyire kivan a magyar földbirtoknak a törvényhozás keretében ülés- és szavazatjogot biztosítani. Ebből kifolyólag talán nem lesz káros, ha épen ezen tárgyalás alkalmával az ország földmívelésügyi viszonyaival foglalkozunk. Legyen szabad tehát szerény nézetemet a méltóságos főrendek kegyes engedelmével röviden elmondanom. (Halljuk ! Halljuk!) Az ország földbirtokod röviden három részre oszthatók: nagy-, közép- és kisbirtokokra. A nagybirtok speciális sorsával ezúttal foglalkozni nem kívánok, mert hiszen a nagybirtoknak meg van adva az a lehetőség, hogy kellő tőke és szakértők alkalmazása mellett jövedelme fentartassék. Azon birtok, melynek sorsával leginkább foglalkozni kívánok, a középbirtok, melynek országfentartó hivatása van, s melynek culturalis emelése s jö\edelmeinek fokozása volna hivatva a kisbirtokot is ebben a tekintetben eíőmozditani, De tudjuk azt, hogy leginkább az egyoldalú gazdálkodás folyLán ezen középbirtok igen válságos helyzetbe jutott. Tudjuk azt, hogy a gabona árának 40—50 százalékkal való visszamenetele által a létminimumhoz szükséges középbirtok jövedelme jelentékenyen apad. Ezen középbirtokos osztályon segíteni és ezeket támogatni országos feladat. Ezen támogatást, méltóságos főrendek, háromféle gazdálkodási mód előmozdításával lehet elérni, mert hiszen a t. földmívelésügyi kormánynak nincs módjában a gabonaárakat hirtelen felszökkenteni. A rumán búza behozatalát, mely össztermelésünknek körülbelől 3—4 százalékát képzi, saját nézetem szerint nem tartom olyan lényeges factornak, mely a gabnaárakat jelentékenyen befolyásolni képes volna. A mellett tekintetbe kell venni, hogy ezen rumán búzából 5