Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-76

LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 21 Ivánka Imre és Latinovics János élethossz

1 glan kinevezett főrendiházi tagok nevei is. Végül herczeg Odescalchi Géza és gróf Somssich Imre örökös jogú főrendiházi tagok szünetelő jogának feléledését az 1885. évi VII. t.-czikk 3. §-a második bekezdése értelmében a mélt. főrendek elismerik és a szorgalmazott királyi levelek kieszközlésére a ház elnökségét felkérik. Mindezekről a m. kir. belügyminister elnöki úton értesíttetni fog. Kivan valaki szólni? Rudnyánszky József b. jegyző: Vécsey József báró! Vécsey József b.: Nagyméltóságú elnök úr! Méllóságos főrendek! A főrendiházi névsor kiegészítése alkalmából bátor vagyok a méltóságos főrendek figyelmét felhívni egy mulasztásra, mely iránt talán felvilágositást lesz kegyes a t. vallás- és közoktatásügyi minister úr adni. Ugyanis a főrendiház szervezetének módosításáról szóló 1885., illetőleg 1886. törvénynek 3. §-a a róm. kath. egyházi méltóságok sorrendjét újból megállapítván, megszabta azok czímeit és számát, a kik ezentúl is főrendiházi tagsági jogossággal birnak. Ezek közt itt találom a nándorfehérvári czímzetes püspököt és auraniai perjelt. Ámde a kezemben levő főrendiházi névsornak a kiegészített példánya ezt a két méltóságot nem emliti fel, sőt úgy tudom, hogy ez a két stallum huzamosb idő óta üresedésben van. Bátor vagyok tehát azt a kérdést felvetni, nem látja-e a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minister úr helyénvalónak, hogy a főrendiház testülete ebben a részben is törvényszabta kiegészítést nyerjen és ha ennek bármi akadálya volna a múltban vagy jelenben, legyen kegyes a t. minister úr az iránt felvilágosítani a főrendiházat. Elnök: Ha méltóságod ezt interpellatioképen kívánja felhozni, úgy méltóztassék azt írásban beadni, hogy a minister úrral közöltethessék. A minister urnak azután hatalmában áll arra rögtön, vagy annak idején válaszolni. (Helyeslés.) A napirend szerint következik a pénzügyi bizottság jelentése az 1895. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a jelentés felolvasását. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Kivan valaki átalánosságban hozzászólani? Gyulai Pál jegyző: Gróf Zay Miklós! Zay Miklós gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Kötelességemnek tartom a válságos helyzet közepette, midőn a rég lezajlott egyházpolitikai viták utóhatása még mindig lekötve tartja a kedélyeket; midőn az ország fiai tényleg két nagy csoportba oszoltak, midőn hiányzik az az egység, mely minden körülmény közt szívén fekszik a magyarnak, álláspontomat a nagyméltóságú kormány politikájával szemben kifejteni. Nem mintha az álláspont eltérő lett volna attól, a melyet a nagyméltóságú ház előtt régebben jeleztem, mintha a t. kormány politikája újabbi időben oly változáson ment volna keresztül, a mely részemről is irányváltoztatást követelne, hanem azért, hogy az utóbbi idő eseményeivel szemben körvonalozzam saját meggyőződésemet, a mely szavazatomat az idei költségvetés tárgyalása alkalmával irányítani fogja. (Halljuk! Halljuk!) Báró Bánffy Dezső kormánya az én szememben, méltóságos főrendek, egyszerűen helytartója a lelépett ministeriumnak, épp ezért, a mit a múlt évben attól megtagadtam, a bizalmat, meg kell tagadnom ezt utódjától is, a ki talán kevesebb sikerrel, kevesebb szinkápráztatássa], de tényleg ugyanazt a politikát űzi. Tiltakozom tehát ama felfogás ellen, mintha a puszta személyváltozás változtatást idézhetne elő a főrendi ellenzék magatartásában. Mi itt az eszme harczát vivjuk. A ki Magyarországot válságos helyzetbe sodorja, az ellen küzdeni fogunk, bármily tetszetős modorban tálalja is fel nekünk politikáját. Ennek a politikának eredménye, méltóságos főrendek, az a zászló, a melyet a legutóbbi időben Magyarországon kitűztek s a mely a néppárt zászlója. Igaz, hogy a mozgalom a kath. felekezet, jellegével indult meg, hogy élén ugyanazok a főrendi tagok állanak, a kik e magas házban az intransigens katholikus álláspontot képviselte;