Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-74

LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 15 gördíteni, a melylyel megmérkőznie szükséges lesz, de én azt hiszem, hogy ebben a küzdelemben a győzelem a mienk lesz. (Mozgás balfelöl.) És uraim, engedjék kijelentenem, hogy igenis szükséges lesz most már, hogy mi e tekintetben a harczot és a küzdelmet a törvényhozás és az alkotmányosság keretében tovább vigyük. Legyenek meggyőződve, hogy nem ez a mi igyekezetünk, hogy csakis az elégületlen elemeket csoportosítsuk a mi zászlónk köré, korántsem.. De van egy elvi álláspont, a mely minket erre kényszerit. Személyeskedni nem akarok, de megvallom, a mikor a nagyméltóságú miniszterelnök úr kifejtette programmját, kihagyott abból sok olyan tételt, a mire talán szükséges lett volna ráutalni, talán jó lett volna épen a kedélyek lecsillapítása szempontjából megmondania nekünk, hogy mi a felfogása bizonyos kérdésekben, a melyek épen oly vitális erővel törnek magoknak utat az országban, mint akár a politikai, akár a vallási, akár a közjogi kérdések. És én, bocsánatot kérek', hogy gyengeségem őszinte tudatában mégis bátor vagyok a nagyméltóságú miniszterelnök urat ezen mulasztására figyelmeztetni. De az, hogy a nagyméltóságú kormány programmjában e tételek hiányoznak, még nem ok arra, hogy mi struczmadár-politikát űzzünk és e kérdésekkel szemben őszinte és kidomborodott álláspontot ne foglaljunk el; és ismétlem, hogy ha mi az ország közvéleményét ezen kérdésekre irányítani igyekszünk, a melyek úgy a kereskedelmi és mezőgazdasági téren, mint a munkápok körében legelső helyen állanak, ez nem azon vágyból történik, hogy mi az elégedetleneket csoportosítsuk és felhívjuk az actióra, korántsem. De ismeretes önök előtt, t. uraim, hogy a múltban mulasztások követtettek el, még pedig épen azon rendszer által, a melynek képviselője az önök pártjából való, a melynek programurjából hiányoztak ezen sérelmek orvoslási módozatai. Tehát mulasztásokat akarnak pótolni, de viszont határt is szabni azon szenvedélyeknek, a melyek most a köznyugalmat veszélyeztetik; és ne méltóztassanak minket félreérteni, vagy szavainkat félremagyarázni, mert a mit én mondói, azt őszintén mondom a nyilvánosság előtt, önök előtt épen oly őszintén, mint a hogy ezen kérdésekről beszélnek akár magánbeszélgetésben, akár négyszemközt. Szükséges, hogy mi ezen kérdésekkel foglalkozunk és szükséges, hogy akár egy országos párt, ha erre hivatást érez és arra a képesítést is el tudja nyerni, akár a kormány saját initiativajából e kérdésekkel foglalkozzék és a mint én már mondtam, határt szabjon ezen átalános nyugtalanságnak. Ez a mi őszinte igyekezetünk, és azt hiszem, hogy ha ez alkalommal concret kérdésekkel és javaslatokkal elő nem állunk is, talán mégis kegyeskedni fognak szavaimat félre nem érteni. Visszatérek oda, a honnan kiindultam. Én szavazatommal nem fejezhetek ki bizalmat a kormány iránt, mert azon párt kebeléből neveztetett ki, a mely azt a rendszert képviselte, mely ellen csekély erőmmel küzdeni kívánok. Tehát bizalmat nem szavazok a kormánynak, de az indemnityt elfogadom gyakorlati szempontból, mert nem tartanám helyesnek, e pillanatban a kormányt a továbbműködés lehetőségétől megfosztani. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Ha nem: (Felkiáltások! Elfogadjuk!) a vitát berekesztem. Ugy látszik ellenmondás nem tétetett, ennélfogva kimondom határozatképen, hogy a méltóságos főrendek a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják. Következik a részletes tárgyalás. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét s 1—2. §-át, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Sem átalánosságban, sem a részletek ellen kifogás nem tétetvén, kimondom határozatképen, hogy a méltóságos főrendek az indemnitásról szóló törvényjavaslatot átalánosságban és részleteiben elfogadták, és erről a képviselőházat a szokott módon értesíteni rendelik. Következik a napirend szerint az 1895. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslst. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását.