Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.
Ülésnapok - 1892-85
LXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 173 mával tiz-huszszori első több harmadszori olvasás lehetősége állana elő. (Élénk helyeslés balfelől.) Ez ki van zárva, ez lehetetlen, ez nem is történt sohasem, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) és gondolom, a nagyméltóságú elnök úr erre való tekintette] a harmadszori olvasás elrendelését a maga részéről meg nem fogja engedni. (Élénk helyeslés balfelől.) Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Nekem a parlamenti tárgyalásról, a ministeri joghatóságról és a tárgyalásban való résztvételről, valamint a nagyméltóságú főrendiháznak jogköréről, ugy mint a képviselőház jogköréről is tökéletesen eltérő véleményem van attól, a melyet a ministerelnök úr ő nagyméltósága kifejezett. (Halljuk! Halljuk!) A ministerelnök úr azon az állásponton van, hogy ha egyik szakasza egy törvényjavaslatnak elfogadtatott, &] másik módosíttatott* a többi elutasittatott, és igy változtatva e javaslat visszaküldetik a képviselőházhoz, a képviselőház pedig mindezeket a módosításokat, vagy ezeknek némelyikét el nem fogadja; mindarra nézve, a miben egyértelmű volt a képviselőháznak és a főrendiháznak a szavazata, a képviselőház és a főrendiház meg van kötve és attól többé el nem térhet. (Úgy van! balfelöl.) Már pedig ez a magyar parlamentnek eddigi gyakorlatával tökéletesen ellenkezik; ellenkezik a kiegyezéstől fogva a mai napig; ellenkezik azzal a tárgyalással is, mely e részben a képviselőházban folytattatott; ellenkezik azzal az állásponttal, a mely a bizottsági tárgyalásoknál a szabadelvű párt tagjai által és annak kormánya által a képviselőházban elfogadtatott, és ellenkezik azzal az elvvel is, a mely a parlamenti tárgyalásokat egyátalában irányítani hivatott. A törvényhozás mindegyik háza a maga körében szabad és csakis a törvény és házszabály által korlátoztatik szavazatának szabad gyakorlatában. Mindaddig, míg valamely törvényjavaslat törvénynyé nem vált, a háznak szabadságában van e részben mindenkor teljesen szabad meggyőződése szerint szavazatainak többsége útján határoznia. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ez áll ugy a képviselőházra, mint a főrendiházra nézve. Hogy egy törvényjavaslatból egyes szakaszokat vagy fejezeteket kiszakítsunk és azután a felelős kormánynak tetszésétől függjön, hogy ezeket szentesítés alá terjeszti-e, vagy nem, azért, mert coincidált a két h r íznak a szavazata: ez szerintem a felelős kormányrendszernek és a parlamentárismusnak alapjából való kiforgatása. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Tehát kérem, mi az értelme az appropriatiónak, a végleges szavazásnak? Az a módosított vagy nem módosított törvényjavaslatnak a tárgyalás folyamán felmerült módosítások vagy nézetek lelkiismeretes megfontolása után egy újabb szavazás általi érvényesítése, úgy, hogy meglehet, hogy a tárgyalás folyamán minden szakasz megszavaztatik, és az appropriátiónál az egész törvényjavaslat eldobatik, és meglehet, hogy egy következő alkalommal ugyanez történik és az appropriátionalis szavazás által elfogadtatik. Hiszen a főrendiház mindenkor változtathatja álláspontját többségének határozata szerint, és egy előző ülés határozata által a következő ülés megkötve szerintem sehogy sincs ugy a főrendiházban, mint a képviselőházban. És ne méltóztassék avval vádolni ezt a felfogást, hogy ez a szabadosságnak kifejezése. A minister urak az előbbi tárgyalások alkalmával azt mondták, hogy ily módon akármelyik kisebbségnek vagy pártnak módjában áll a tárgyalásokat megszakítani. Nem, magának e főrendiháznak, vagy a képviselőháznak van jogában azokat jobb meggyőződése, vagy változó többsége szerint változtatni, vagy megszakítani. Hiszen ugyanez történik akkor is, midőn a ministerium maga változván, visszavonja a törvényjavaslatokat, a melyek már megszavaztattak, hogyha törvénynyé még nem váltak és a két ház által el nem fogadtattak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez a parlamenti rendszernek gyökerében való megtámadtatása, oly álláspont, mely visszavezetne azokra a tárgyalási modorokra és kormányzati rendszer elveire, mely a rendi alkotmányban dívott, mely nem a ministeri felelős kormányrendszerhez van alkalmazva, nem a parlamenti tárgyalás rendszeréhez, hanem a rendi alkotmány és a régi alkotmányos és törvényes praxis megújításához visz. Én a múlt
