Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-85

LXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 165 fogadásra, a mely bizonyára a szerkesztés intentiójának is jobban megfelel, tudniillik hogy ne »a harmadik évben«, hanem »a kilépést követő három év egyikében sem« terhelhető nagyobb összeggel, mint a mennyit a kilépés idején fizetett. (Helyeslés bálfélől.) A törlési indítványhoz részemről nem járulhatok éppen azért, a miért e szakasz felvétetett és a mi már számtalanszor elmondatott, rnert e törvényjavaslat támogatói nem óhajtják sem, a mint mondani tetszik, a vallástalanságot, de azt sem, hogy a bevett vallásfeleke/etek valamelyikéből való kilépés elömozdittassék, sőt szívesen hozzájárulnak ahhoz ÍP, hogy megnehezittessék, nem a vallásszabadság és egyéni szabadság korlátozása értelmében, de abban az értelemben, hogy a kilépés ne történhessék szeszélyből vagy bizonyos elvállalt fizetési kötelezettségek alól való szabadulás indokából; (Helyeslés balfelöl.) és ez el is esik teljesen, mihelyt az illető jól tudja, hogy viseli az elvállalt kötelezettségeket egy éven át föltétlenül, a magánjogi viszonyokon alapulókat addig, a meddig terjednek és ezen kivül még teljes három éven át a kilépés idején fizetett járulékot s ha gyermekei vannak, azok után ismét fizet annak a felekezetnek, melyhez a gyermekek tartoznak. Az az indok tehát, a melytől annyira féltek, hogy tömeges kilépésre fog vezetni, elesik. És ha a lényeget, magát az elvet, hogy bármely felekezetből kilépni és bármely felekezetbe belépni lehet, elfogadták, hogy ennek daczára magát ezt a korlátot és gátat elvetik és ellene szavaznak, ez legjobban illustrálja és jellemzi azt, hogy itt nem egy elvnek bizonyos korlátozásokkal behozataláról van szó, hanem hogy absolute minden jóhiszemű vallásos aggály nélkül, egészen más okból ellenzik a szakaszt. » En részemről a szakasz megtartását ajánlom. (Helyeslés balfelöl.) Bánffy György gr. jegyző: Szapáry István grőf! Szapáry István gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Én a felekezetnélküliséget olyannak tartom, nrdy minden egyházat és társadalmi rendet is veszélyeztet és ez az, a mi ellen részünkről küzdünk, hogy a felekezetnélküliség be ne vétessék a jogrendbe. Ez az, a miért mi ezeket a módosításokat és javításokat is ellenezzük, mert csak abban az esetben járulhatnánk hozzájok, ha a rossznál valamivel kevesebb rosszat eredményeznének; de minthogy mi az alapot is megtagadjuk, ennélfogva azt minden módosítással együtt elvetni kötelességünknek ismerjük. (Helyeslés jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, de vissza kell térnem a cultusminister úrnak egy tegnapi nyilatkozatára, a melyben azt mondta, hogy az I. fejezet 5. §-ában, mely szerint valamely vallásfelekezetből kilépni, vagy valamely vallásfelekezetbe belépni mindenkinek szabad, a felekezetnélküliség már bennfoglaltatik. Én a felekezetnélküliséget nem a vallás szabad gyakorlatának, hanem a vallá-talanság szabad gyakorlatának tartom. (Igaz! Úgy van I jobb felöl.) A mi továbbá azt illeti, hogy habár a főrendiház a felekezetnélküliséget elvetette, a törvénybe mégis bele lehessen magyarázni azt, a mit mi nem szavaztunk meg és hogy, ha a törvény szentesités alá terjesztetett, ebből a felekezetnélküliség ránk octroyálható legyen, habár mi azt határozottan elleneztük, ez olyas valami, a mi ellen mindenkorra tiltakoznunk kell. Ez az, a mit itt kijelenteni kötelességemnek ismertem. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minister: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Midőn egyszerűen kijelentem, hogy Keglevich István gróf úr ő méltósága stylaris módositványát elfogadom, egyúttal bátor vagyok úgy Zichy Nándor gróf, mint Szapáry István gróf úr ő excellentiáiknak arra a megjegyzésökre, mintha már tárgytalanná vált volna ennek a szakasznak a tartalma, egyszerűen arra utalni, hogy igenis az 5. §-ban átalánosságban ki van mondva a kilépés szabadsága. Ez alatt pedig érijük azt, hogy ha valaki áttérés nélkül kiléphet valamely bevett vagy elismert vallásfelekezetből. Az 5. §-ban ki van mondva az átalános elv, és itt már nem is történik semmi egyéb, mint csak annak az elvnek a végrehajtása. És én igen világosan preciziroztam a tegnapi napon az álláspontomat, mikor azt