Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-84

LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 149 nélküli állapotban marad, kötelezettségben áll. Nem is szorosan magánjogi szerződés alapján áll fenn e kötelezettség, csak egyszerű részvétel a határozathozatalban már kötelezi a felekezetből kilépettet arra, hogy fizessen. Engedelmet kérek, ha egyszer a méltóságos főrendek az 1. és 5. szakaszokat elfogadták, az 5. szakaszt, a mely pedig a kilépés szabadságát áta'ában biztosítja, akkor egyenesen stante concluso és éppen azon aggodalmak álláspontjából, a melyeknek méltóztattak kifejezést adni, már most a barriére felállításában is reszt kell venniök. A barriére felállításában, mondom, arra nézve, hogy a felekezetnélküliséggel visszaélések ne történhessenek. Igen ám, de talán azt gondolják sokan, hogy ha a 22., 23., 24. §-ok meg nem szavaztatnak, akkor a kilépés nem lesz lehetséges. Én iparkodni fogok teljesen objectiv alapra fektetni érvelésemet, hogy miféle eredménye lenne annak, hogy ha például a képviselőház — visszakerülvén oda ez a törvényjavaslat — arra az álláspontra helyezkednék, hogy a főrendiház által már a múltkor elfogadott szö véghez hozzájárul és az legfőbb szentesilés alá jön. Akkor én bátor volnék a következő perspectivát állítani a méltóságos főrendek szemei elé. Szapáry Gyula gróf a képviselőházban tett mai indítványában úgy értelmezte ezt az 5. §-t, hogy abban már a kilépés formaszerűleg is meg van határozva, mert e kifejezés alatt »törvényben meghatározott feltételek alatt«, érti az 1868-iki törvénynek az áttérésre vonatkozó rendelkezéseit. Ha tehát már most oly tekintélyes államférfiú igy értelmezi az 5. §-t, mikor még előttünk van az országgyűlés egyik tényezőjének, a főrendiház többségének egyenes kijelentése, hogy nem igy akarja értelmezni, mert épp a felekezetnélküliséget nem akarta az 5. §. elfogadásával megszavazni; ha tehát már ma ily értelmezésben részesül. a hermeneutika szabályai szerint bátor volnék azt a perspectivát felállítani, hogy nem múlnék el 4—5 év, ha az abban az értelmezésben fog része sülni, hogy az áttérés feltételei azonosak a kilépés feltételeivel, mert a bíróságnak és hatóságnak erre az 5. §. biztos támpontot nyújt és ehhez járul az, hogy a 27. §-ban már maga a felekezetnélküliség mintegy törvényes elisme rését is megtalálja. És ekkor mi lesz az eredmény? A kilépés épp úgy meg fog történni, mint az áttérés, de már nem lesz törvény, mely barriéret állit fel, mert ily gátló rendelkezést a törvényhozás felhatalmazása, vagy a törvényhozás intézkedése nélkül felállítania senkinek sem lehet, mert ez már szorosan a törvényhozás feladatához tartozik. Hogy pedig ez igy van, legyen szabad a méltóságos főrendek nagybecsű figyelmét arra kikérnem, hogy ha valamely rendelkezés egyszer törvénynyé válik, elszakad ez az indokolástól, elszakad azoktól az óhajoktól is, a melyek az országgyűlés egyik-másik tényezőjét vezetik. A törvény a maga erején nyugszik. A törvény maga gondolkozik és ha egyszer abban a törvényben ott van az 5. §., a hermeneutika szabályai szerint az lesz az eredmény, hogy az áttérés egyforma lesz a kilépés feltételeivel minden barriére nélkül. Hisz az európai törvényhozások nagyrészében, a hol a törvény az áttérésekről sem szól, sem kilépésről, ma pusztán csak egy alapjognak értelmezése folytán arra az eredményre jutottak, hogy a jogállapot a kilépés szabadságát teljesen biztosítja. Tehát én nyíltan, őszintén méltóságtok elé állítom ezt a prespectivát, a mely abból fog származni, ha ellenzik a barriéret képező sza' kaszok meghagyását. Méltóságtok fogják akkor — ezt teljes tisztelettel mondom — a felelősséget is viselni, hogy azok a nemes aegodalmak, melyekkel ezt megakarták akadályozni, igy fognak beteljesedni, mert az élet a maga elemi erejével előretör. Hiszen ma is kénytelen a kormány a felekezetnélküliséggel leszámolni, rendeleteket ad ki; hát ha még a törvényben is támpont lesz erre az 5. §-ban, akkor a kormánynyal a hatóságok és bíróságok abban az értelemben fogják magyarázni a törvényt, hogy az áttérés föltételei egyenlők a kilépéssel. Ezek után csak az a tiszteletteljes kérésem van, hogy mivel ily törvényértelmezés nem lehetetlen, sőt minden valószínűség mellette szól, habár én a magam részéről nem értelmezném igy ezt a törvényt, a mint Szapáry Gyula gróf is értelmezte, mert én a magam részéről meg-