Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.
Ülésnapok - 1892-84
142 LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. szabad gyakorlatáról szőlő törvényjavaslaton eszközölt főrendiházi módositások tárgyában a képviselőházi viszonüzenet tárgyalása. Fel fog olvastatni a jelentés. Gyulai Pál jegyző (olvassa a jelentést). Bánffy György gr. jegyző: Vaszary Kolos Ferencz, bibornok-herczegprimás! Vaszary Kolos Ferencz, bibornok-herczegprimás : Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A tárgyalásra harmadízben visszaküldött törvényjavaslatot minden, bármely oldalról jöhető erkölcsi pressio nélkül ugyanabból a szempontból, ugyanazoknál az elveknél fogva, melyek a múltban vezéreltek és a jövőben is irányítani fognak, nem fogadhatom el. Hangsúlyozom ezt a kifejezést : erkölcsi prassio. Már 1892. Julius 4-én e helyütt tartott beszédemben szóról-szőra a következőket mondottam: Szükségesnek tartom kijelenteni, bogy hazámat minden más államtól független szabad államnak tudom és vallom, (Helyeslés.) melynek politikai belügyeibe semmi más állam, semmi más külhatalom befolyást nem gyakorolhat. (Helyeslés.) Tévesnek jelentettem ki és pedig közvetlen forrásból merített értesülés és felhatalmazás alapján azt az ismételten hangoztatott állítást, hogy Róma Magyarország belügyeibe beleavatkozik vagy csak beavatkozni akarna. Továbbá igy folytattam: Ne zavarj uk össze a tényeket; megtörténhetnék, hogy a magyar kormány, mely a külügyministerium útján Rómával diplomatiai összeköttetésben áll, maga szólítaná fel a szentszéket a beavatkozásra, a mint ez néhány év előtt Németországban megtörtént, mikor az akkori kormány, ugyancsak politikai belügyeiben, a septennatus ügyébeu kérte fel a pápát arra, hogy a katholikus centrum-pártot a törvényjavaslat elfogadására birja. Végül kijelentettem, hogy igenis, a szentszék illetékes és pedig egyedül illetékes nemcsak hazánkban, hanem a világ bármely formájú, bármely éghajlati pogány vagy keresztény államaiban élő katholikusokra nézve a hit és erkölcs dolgában jogérvényesen határozni és a mai viszonyok kötelességemé teszik szavazatom indokolásául az utóbbi pontot illetőleg, habár röviden, de tüzetesen nyilatlatkoznom. Méltóságos főrendek! Öt év óta az egyházpolitikai javaslatok dominálnak a magyar törvényhozásban. Már maga a czím: »egyházpolitika«, kétségtelenül igazolja, hogy e törvényjavaslatokban egyházi ügyek is érintetnek, a melyekben pedig, a mennyiben ezek a katholikus egyház tanait is érintenék, jogérvényesen egyedül a szentszék illetékes határozni. Mielőtt felemlíteném azt a kérdést, hogy miként, mily módon, kiknek közvetítésével gyakorolja a szentszék ezt az illetékességi jogát, bátorkodom a törvényhozás másik termében tett hivatalos nyilatkozat következő részeit felolvasni (olvassa): » Túllépte azon határt, mely őt belügyi kérdéseinkre vonatkozólag mint egy külhatalom képviselőjét itt megilleti, mert a pápai nuntius és a külföldi államok képviselői közt különbséget tenni nem lehet. És habár kétségtelen is, hogy a római curiának a lelkiekben jogköre, hatásköre és illetősége a hazai katholikusokra van; ezen jog és intézkedési körét semmi körülmények között sem gyakorolhatja a szentszék a római pápa azon nuntiusa által, a kit egyes országba közvetlenül, mint követet küld.« Méltóztassanak megengedni, hogy különböztetést tegyek oly ügyeket illetőleg, a melyek tisztán valakit, mint állampolgárt, s azokat az ügyeket illetőleg, melyek az állampolgárban a katholikus hivőt érintik. Az elsőt illetőleg, midőn az állampolgárt érintő ügyekről van szó, kétségtelenül minden külbeavatkozás kizáz^andó. De a második esetben kényszerítve vagyok kijelenteni, hogy az enunciatio egyes pontjai a katholika egyház tanaival ellenkeznek. Mihelyt Magyarország bármelyik katholikus polgárának, vagy összes katholikus polgárainak hite, erkölcsi fegyelem tekintetében bármennyire érintetik, az egyház fejének befolyása alól ki nem vonhatja magát, ha csak vallását megváltoztatni nem akarja. Erre nézve az egyház tana, hogy szórói-szóra idézzek, következőkben van összefoglalva: (Halljuk! Halljuk.') »Romanum Pontificem habere supremam
