Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.
Ülésnapok - 1892-82
LXXXII. ORSZÁGOS ÍJ LÉS. 131 a kis Dunaág a Lajthának, a Rábának és Rábczának tartatik fenn, a melyben az elfér a nél kül, hogy a pozsonyi vizszin rá visszahatást gyakorolna s a csatornák nagy része és éppen az, a melyet most a Hanságra nézve kivannak, oly helyzetbe jő, hogy mikor a Duna árama nagy, átalában nem fog folyni. Én most csak arra akartam figyelmeztetni, hogy a Kis-Duna ág vizszine ne szabályoztassék nagy töltésekkel, a mint ez most tervezve van, hanem az által, hogy a Kis-Dunaág a Lajthának, a Rábának és a Rábczának tartsák fenn, mert ha a pozsonyi árvizet onnan kizárjuk: akkor én is bizom abban, hogy ez nem lesz kidobott pénz, hanem minden körülmény közt megfelelő művet nyerünk. Vécsey József b.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! A Rábaszabályozás terétől nagyon távol lakom és igy, megvallom őszintén, az ottani dolgokról semmi részletes tudoraásom nincs: annyit azonban mégis mondhatok, hogy ha a rábaszabáíyozási mérnökök csak félig-meddig oly jól tudják feladatukat, mint a hogy azt az előttem szólott Radó Kálmán úr ő nagyméltósága jól tudta védelmezni, akkor a Rába-köz boldog. De itt nem annyira rábaközi viszonyokról van szó, legalább az előttem szólott Zichy Nándor gróf t. tagtársam felszólalását igy magyarázom, hanem arról, hogy átalánosságban kívánatos, hogy az ilyen szabályozási viszonyok, melyek igen széles körben el vannak az országban terjedve, a törvények értelmében és a publicum érdekében helyesbítessenek ott, a hol lehet és legalább a jövőre nézve óvassanak meg az olyan bajoktól, melyek elháríthatok. Én részemről öt társulatnak vagyok tagja — ha úgy tetszik, áldozatja — tehát tudom és figyelemmel kisértem és kisérem most is azok működését és itten sajátságos complieatio van a kormány köteles vezérszerepe és az autonomicus intézkedései közt, minek következtében oly állapotok fejlődnek ki, a melyek a földbirtoknak a becsértékéből igen sokat elvonnak, a melyek következtében a hozott áldozat és a nyert előnyök között a helyes arány felbillen és még a legszükségesebb biztosíték sem található fel arra nézve, hogy legalább némi eredménye legyen a sok munkának és áldozatnak. Az utóbbi évek alatt működött szakminister uraknak felfogása és működése között ebben a részben igen lényeges különbség mu'átkozik. Legalább ott, a hol én érdé • kelve voltam, Péchy Tamás működését áldottuk, de az, fájdalom, nem soká tartott. Később Baross is jótevőnk volt, vagy legalább figyelemmel, hogy úgy mondjam, elnézéssel járt el ott, a hol a törvények szigora talán a túlságig ment volna, ha ö akarja vala. Más ministerek kevésbbé gyengédek és tény aa, hogy a helyzet sok helyt igen-igen alapos panaszokra ad okot. Erre vonatkozott többek közt az a felszólalás is, a melyet itt Zichy Nándor ő excellentiájától hallottunk, tudniillik, hogy az eddigi zavarokat még egy új praecedenssel tetézik, ha a törvény erejével szorittatik a társulat egy új kölcsönnek felvételére, mert ha még ez is belejö a törvénybe, akkor — miként ő nagyméltósága kifejezte magát — a tulajdonjog alá van ásva. Én részemről nem azért, mintha azt hinném, hogy igen lényeges változásokat fogok felszólalásommal előidézni, hanem csakis annak jeléül, hogy nagyon szükségesnek tartom, hogy a kormány minden előzménytől függetlenül és gondosan ápolja érdekeinket ezen a téren, én is ellene szavazok a törvényjavaslatnak. Elnök: A földmívelésügyi minister úr fog szólani. Festetits Andor gr. földmívelésügyi minister: Méltóságos főrendek! Nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy az előttem szólott méltóságos főrendek álláspontjában osztozzam abban a tekintetben, hogy itt tulajdonképen átalános kérdésekről van szó. Én abban a nézetben vagyok s e tekintetben — azt hiszem — Zichy Nándor gróf ő nagyméltósága is úgy indult érveléseivel, hogy itt mi határozott, concret törvényjavaslattal állunk szemben, a mely egy határozott munkálatra, vagyis a Rába szabályozására vonatkozik. Ezen kereten belől tett ő nagyméltósága egyes észrevételeket, a melyek átalános jellegűek voltak és hivatkozott, állítólag történt dolgokra. Ezekre nézve Radó Kálmán ő nagyméltósága, a ki mindenesetre sokkal hivatottabb, mint én, felvilágosítással szolgálni, a mennyiben ha jól 17*
