Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-e2-4

6 II—IV. EGYÜTTES ORSZÁGOS ÜLÉS. erósilLeLvén, esküszöm az élő Istenre, hogy én Magyarországnak szent koronáját, egyéb királyi és országos jelvényeket, melyek vele együtt zár alatt tartatnak, tehetségem szerint, különösen midőn a sor rajtam leend, szorgalmasan és hűségesen megőrzendem és gondját viselni fogom, azon koronát őrző katonákat szorgalmasan és hű megőrzésére nézve jó fegyelemben tartandom, magát pedig a szent koronát és a királyi és országos, a mellett tartott jelvényeket semmi csalfasággal vagy csalással, semmi úton-módon az országtól, és a törvényesen koronázott királytól el nem idegenitendem. Isten engem úgy segéljen!« Ezen koronaőri eskületétel után ő császári és apostoli királyi Felsége az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők élénk éljenzései közt, szokásos kíséretével a trónteremből lakosztályaiba vonult, a főrendek és képviselők pedig az ezen jegyzőkönyv hitelesítése czéljáből tartandó együttes ülésre távoztak.« Gr. Andrássy Tivadar képviselőházi alelnök: Ha észrevétel nincsen a jegyzőkönyvre, hitelesíttetik. Molnár Antal képviselőházi jegyző: Báró Radvánszky Béla koronaőr! B. Radvánszky Béla koronaőr: Méltóságos főreudek! Mélyen tisztelt országos képviselők! Hat év múlva 900 éve lesz, hogy szent koronánk első királyunk fejére tétetett. Nagy idő ez még egy nemzet életében is. Sok viszontagság, balsors érte az alatt nemzetünket, sok veszedelem fenyegette szent ereklyénket, többször került idegen vagy törvénytelen kézbe> a megsemmisülés veszélyében is forgott koronánk, de mindig szerencsésen megkerült. Hegy az ily veszedelmek lehetőleg elkerültessecek, már századokkal ezelőtt hozott törvények rendelték el a korona őrzésének manap is érvényes módját. Kegyelettel és híven kell őriznünk most és ezentúl is ezen kincsünket. A máig fenmaradt legrégibb koronák között egy sincs egész Európában, mely akár tör téneti, akár művészi becs tekintetében értékesebb volna, mint a magyar szent korona, és ez az egyedüli, mely kilenez század óta folytonos használatban és érvényben van. De nekünk nem csupán egy ősrégi, művészi kéz által alakított drágaköves aranydarab az, melyhez kegyeletes emlékek fűződnek, előttünk egy nemzeti kincs, mely Szent István királyunk kora óta jelképe az alkotmányos királyságnak, az abból kifolyó hatalomnak, jelképe alkotmányos szabadságunknak és a magyar birodalom területe Összetartozandóságának. (Tetszés.) Ezen nagyjelentőségű nemzeti kincsnek őrzése, gondozása lesz ezentúl az én feladatom is, miután ő császári és apostoli királyi Felségének kegyelmes kijelölése alapján szerencsés voltam az országgyűlés mindkét törvényhozó háza többségének bizalmát megnyerni a nemrég tartott együttes ülésben. A választás ő Felsége által legkegyelmesebben megerősíttetvén, az esküt épen most tettem le ő Felsége kezébe, hogy a reám ruházott méltósággal járó kötelességeket hiven és legjobb tehetségem szerint fogom teljesíteni. A fogadalmat ismételni nem lévén szükséges, ennélfogva csak arra szorítkozom még, hogy a mélyen tisztelt országgyűlés mindkét házának hálás köszönetemet fejezzem ki azon kitünető bizalomért, mely által ezen díszes méltóságot reám ruházni méltóztatott. (Élénk éljenzés.) Fogadják forró köszönetemet. (Zajos éljenzés.) Gr. Andrássy Tivadar képviselőházi alelnök: Egyéb tárgya az ülésnek nem lévén, kérem az ülés ezen részéről fölvett jegyzőkönyvet felolvasni. B. Rudnyánszky József főrendiházi jegyző (olvassa a jegyzökönyvet): »Az országosan egybegyűlt főrendek és képviselők az 1895. évi január hó 20-án tartott IV. együttes ülésének jegyzökönyve. Együttes elnökök: Szlávy József koronaőr, a főrendiház elnöke; gróf Andrássy Tivadar képviselő, a képviselőház alelnöke. Együttes jegyzők: báró Rudnyánszky József főrendi tag, a főrendiház jegyzője; Molnár Antal képviselő, a képviselőház jegyzője. Az ülés egyik elnöke, Szlávy József ko ronaőr az ülést megnyitván, a mai napon ő császári és apostoli királyi Felsége legkegyelmesebb szine előtt lefolyt III. együttes ülésről-