Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.
Ülésnapok - 1892-66
LXVI. ORSZ gyobb súlylyal bir és sokkal inkább hangsúlyoztatott ie, abból áll, hogy ez a javallat oly intézkedést foglal magában, mely nem egyeztethető össze a kereszténység fogalmával, mert azt mondja ki, hogy a keresztény hitről is át lehet térni a zsidó hitre. A mi az első kifogást illeti, tudniillik, hogy miért nem ama másik javaslatban gondoskodtunk az izraelita vallásról, mely a vallás szabad gyakorlatáról szól: ez a kifogás, jelentőségét most teljesen elveszítette, miután ez a javaslat tegnapelőíti napon a főrendek által elvettetett. Azt hiszem azonban, hogy még sem. lesz minden érdek nélküli reirospectiv tekintetet vetni azokra az indokokra, a melyek annak idejében a kormányt arra indították, hogy külön javaslatban intézkedjék az izraelita vallásról. Nem lesz talán minden érdek és érlek nélküli megvilágítani az átalános helyzetet. (Halljuk! Halljuk!) Méltóságos főrendek! A vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat oly felekezetekről szól, oly hitvallásokról akar intézkedni, a melyek ezentúl fognak keletkezni s ezentúl fognak alakulni. Az izraelita vallásról szóló törvényjavaslat azonban oly felekezetről intézkedik, mely évszázadok óta van az országban és régen megalakult, a mely felekezet nemcsak kormányi, hanem legfelsőbb királyi intézkedések által is már régen el van ismerve, sőt, méltóságos főrendek, egyes törvényeinkben is, habár indirecte, már rég elismertetett. Továbbá a vallás szabad gyakorlatáról'szóló törvényjavaslatban a felekezetek megalakulása, a felekezeti jogok gyakorlása feltételekhez van kötve, még pedig jogosan és méltányosan, mert hiszen azt csak renki nem kívánhatja, hogy ad infinitum szaporodjanak a felekezetek ebben az országban és oly felekezetek is gyakorolhassanak testületi jogokat, a melyednek tendentiája az állam törvényeivel vagy az államban szükséges közerkölcsiséggel össze nem fér, Ily fellételeket felállítani az izraelita vallással szemben, azt gondolom, nem lehet, mert kész helyzet lel állunk szemben, mely azt tanúsítja, hogy az izraelita vallás ezen feltételeknek már régen megfelelt, mert ha nem felelt volna meg, akkor nem volna 4GOS ÜLÉS. 93 sem kormányrendeletekkel, sem királyi intézkedésekkel elismerve. A vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatban az ezen túl alakulandó és létesítendő felekezeteknek, mint testületeknek sokkal kevesebb jog biztosíttatik, sokkal szűkebb ügykör adatik, mint a minővel jelenleg az izraelita vallás bir. én szerintem megint jogosan, méltányosan és indokoltan, mert hiszen teljesen ismeretlen tényezőkről szól, a melyekről még nem is tudjuk, miképen fognak szerepelni, minő állást fognak az országban elfoglalni. Ezen nagy jogokat és ezen tág ügykört, a melyeket jelenleg a zsidóság már tényleg bir, a keletkezendő felekezeteknek biztosítani, nagyon könnyelmű eljárás volna. Hogy csak egy-kettőt említsek, a vagyonszerzés és iskoláztatás tekintetében nagy megszorítás foglaltatik azon másik törvényjavaslatban. Kérdem, lehet-e az izraelita felekezetnek jelenlegi ügykörét e tekintetben megszorítani, lehet-e tőlök elvenni bizonyos jogokat és azokat visszaszorítani abba a keretbe, a melyben a jövőre alakítandó felekezetek fognak mozogni? Azt hiszem, nem. Végül magának az elvetett törvényjavaslatnak cznne bizonyítja legjobban, hogy abban az izraelitákról nem is lehet szó, mert a czím azt mondja: »a vallás szabad gyakorlatáról^. Hát az izraelita felekezetnek nincs-e meg már a vallás szabad gyakorlata ? Régen meg van, nem lehet tehát törvényileg ujbdl kimondani azt, a mit már tényleg bir. Ha ezeket összefoglalom, a tény úgy áll, hogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatban arról van szó, hogy jövőben mi történjék az ily eshetőségekkel szemben? Ez a javaslat azonban egyszerű törvénybe igtatása a ténylegesen és valóságosan meglevő állapotnak. (Élénk helyeslés balról.) De sokkal nagyobb jelentőséggel bir, a mint volt szerencsém említeni és sokkal inkább hangsúlyoztatott is, az a másik, némelyek szerint igen nagy hibája a törvényjavaslatnak, hogy megengedi az áttérést a keresztény hitről a zsidó hitre. Ezt olyannyira hangsúlyozták, hogy érdemes e kérdéssel behatóbban foglalkozni és a törvényjavaslat intézkedését elvi és gyakorlati szempontból megvilágosítani.
