Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-66

LXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 87 Ha a magán- és közjog terén van valami, a mit el nem értek és elérni kivannak s a kor mány ez iránt javaslalot terjeszt elő, a képviselőház azt megszavazza s e ház is azon helyzetben lesz, hogy hozzászólhasson : én leszek az első, a ki ahhoz szívesen hozzájárulok. De erről most nincs szó. Miről alkotunk most törvényt? Az izraelita vallásról s annak e honban való viszonyairól. E törvényjavaslat megszabja először azon helyzetet, melyben az izraelita felekezet hazánkban létezzék, megszabja e vallás követőinek viszonyait e hazában elismert más vallásfelekezetekkel szemben és megszabja azon törvényeket, a melyek szerint a gyermekek vallásos nevelése intéztetik. Itt tehát sem polgári, sem közjogi kérdések nem forognak fenn, hanem egyszerűen egy hithez tartozóknak viszonyaik szabályozandók ezen országban. Ha nézem, hogyan szabályoztattak ezen viszonyok eddigelé Magyarországon, el kell ismernem, hogy ezen szabályozás történeti utón, a történet folyamában fokozatról fokozatra, vajúdások között fejlődött odáig, a hol jelenleg vagyon. És ha a különböző vallások ebbeli viszonyát recipiálás neve alatt szokták összefoglalni, a római katholikus egyház, az nem recipiált, mert az benszületett, a nemzettel élt és fejlődött, midőn legiferált a különböző egyházak dolgában. Tehát ezen név alatt: receptió, nem is egy bizonyos gondolat-sorozat foglaltatott össze, mert a különböző hitűek viszonyai Magyarországon, különböző időkben, különbözők voltak; fejlődtek az egyenlőség irányában, tágabb mértékben tulajdoníttatván a szabadság és reciprocitás a különböző felekezetek között. Vájjon ezen fejlődés bevégzett dolog-e, vagy még kivan e további fejlődést, erről ez alkalommal ítéletet és véleményt mondani nem óhajtok. A mai felfogás a különböző hitűek ügyének rendezése érdekében egészen eltérő az eddig Magyarországon létezett és érvényesült processustól. Hiszen a törvényjavaslat, a melyről a múlt ülésben tárgyaltunk, tökéletesen eltér ezen alaptól és hozzá kivan simulni azon másik gondolatsorozathoz, a mely a vallások ügyét egyátalán egyenlő mértékkel akarja kinek-kinek irányában kiszolgáltatni és elintéztetni. S én azt hiszem, hogy valóságosan véget ért azon történeti fejlődés, mely a recipiált vallásokban eddig összefoglaltatott. Ha most, midőn a kormány egy más álláspontot foglal el, midőn az izraelita vallásra nézve akar valamit tenni és intézni kivánjá azt, a mi annak érdekében intézendő és rendezendő, azt én igen természetesnek találom, hanem hogy azt az intézkedést csak egy szóban véli megadni, az által, hogy azt mondja: mi az izraelita vallást recipiált vallásnak nyilvánítjuk, ezt nem értem, mert ezzel az izraelitáknak voltaképen nem ad semmit. Ha a törvényjavaslatot nézem, kérdem, mit foglal az magában? Kivételes dolgot az izraelitákra nézve. Eddigelé az ő viszonyaikat törvényes intézkedések szabályozták, és a ministeriumnak szándéka ezen intézkedéseket mind érvényben tartani és törvényesíteni. A vallások szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor ezen 6. §-ra többször rámutattunk és részünkről azt senki meg nem támadta. Jön majd a gyermekek neveléséről szóló törvényjavaslat, és ezen törvényjavaslat a keresztények és izraelita vallásbeliek gyermekei neveléséről egy füst alatt intézkedik és rendezi ezen viszonyokat. Mi szükség van tehát a receptióra és egy külön kivételes törvényre? Pedig ezen egész törvényjavaslatnak két sarkpontja van. Az egyik azon viszonosság, mely szerint a keresztény vallásról az izraelita vallásra, és az izraelita vallásról a keresztény vallásra ezentúl ugyazon módon lehet áttérni, mint az eddig a keresztény felekezetek közt történt. A másik lényeges pont ismét a gyermekek nevelésére vonatkozik és ez azt mondja, hogy itt is a teljes egyenlőség lépjen életbe. A gyermekek neveléséről ezen törvényjavaslat — mint már emiitettem — teljesen szükségtelenül intézkedik, mert a mi ebben foglaltatik, az már a gyermekek vallásbeli hovatartozandósága iránt intézkedő törvényjavaslatban bővebben ki van fejezve. A keresztény hitről az izraelita vallásra való áttérés dolgában szándékolt intézkedés pedig szerintem e helyen szükségtelen. Szükségtelen pedig azért, mert e részben már is létez-