Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.
Ülésnapok - 1892-65
08 zetet a vallásszabadságról szóló javaslat oly cardinalis részének tekintem, hogy a nélkül azt a gyakorlati élet követelményeinek megfelelőnek nem tartanám és életbeléptethetőnek nem vélném. Ezért, sajnálatomra, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ha a főrendiház bölcsesége másként is határozna ezen második fejezetre nézve, én kénytelen lennék annak újabb elhatározását egy második alkalommal is ennek fentartása tekintetében kikérni. De ha már azon themárdl szólunk, hogy mikre nézve leszünk kénytelenek talán a főrendiház újabb magas elhatározását kikérni, kénytelen vagyok visszatérni az imént tárgyalt hatodik szakaszra is, azért hogy kijelentsem azt Román Mirón metropolita ő exeellentiájával szemben, hogy ha bármilyen sorrendben állapíttatott volna is meg eredetileg a javaslatban az egyházaknak a felsorolása, én arra súlyt nem helyeztem volna. Bizonyítékát szolgáltattam annak, hogy egyik törvényünkben igy, a másikban úgy vannak azok felsorolva. Erre alapítottam azt, hogy a módosítás szükségét nem látom és csakis ugy tudnék abba belenyugodni, ha ő excellentiája kijelentené, hogy azt maga is csak stylarisnak tekinti. Minthogy azonban ő excelleniiája azt ki nem jelentelte, hogy ezt stylarisnak tekinti, sőt egyenesen hangsúlyozta, hogy ez vívmány: én sajnálatomra már most kénytelen vagyok kijelenteni, hogy daczára annak, hogy ezt alárendelt kérdésnek tekintem, erre vonatkozólag, — természetesen nem ez alkalommal — hanem arra az esetre, ha a képviselőház hozzájárulását szerencsések leszünk kinyerni, újra kénytelenek leszünk ezen magas ház bölcs elhatározását kikérni. Kérem a II, fejezet fentartását. (Helyeslés balfelöl.) Hornig Károly b., veszprémi püspök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Elnök: Bocsánatot kérek, de csak egyszer lehet egy kérdéshez szólani. Román Miron metropolita: Félreértett szavaim helyreigazítására kérek szót. Meg van engedve? Elnök: Szavai értelmének helyreállítására: igen! Román Miron metropolita: A mínísterÜLÉS. elnök ur ő excellentiája . . . (Felkiáltások: Nem a 6. §-nál vagyunk!) Jól tudom, hogy nem a 6. §-nál vagyunk, de ha már a ministerelnök ur ö excellentiája jónak látta visszatérni azokra, a mik a 6. §-nál történtek, úgy hiszem, nekem is meg van az a jogom, hogy kijelentéseimet még egyszer megtehessem. (Helyeslés a jobboldalon.) Meglehet, hogy a ministerelnök ur ő excellentiája nem volt egész figyelemmel azokra, a miket én kijelentettem, mert én 6 excellentiájának beszéde után kijelentettem tisztán, hogy én is csak stylaris módositványnak veszem ezt és nem kívánom azt, hogy ilyen sorrend állapíttassak meg egyszer-mindenkorra. Ezzel, úgy hiszem, tisztázva van a kérdés. Elnök: Van még valaki, a ki szólani kíván? Zichy Nándor gr.: A ministerelnök ur volt kegyes a veszprémi püspök urnak javaslatára vonatkozólag egy kérdést és egy ajánlatot tenni. A méltóságos püspök ur erre felelni óhajt és én azt hiszem, hogy a feleletnek megadása nem tagadható meg ő méltóságától. (Helyeslés.) Hornig Károly b., veszprémi püspök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Tisztelettel csak azt akarom kijelenteni, hogy a nagyméltóságú ministerelnök ur kijelentései engem személyesen egyelőre megnyugtatuak és ezért azokat köszönettel veszem. Mindazonáltal, miután azt mondottam, hogy nem a jelenlegi kormány alatt félek attól az áramlattól, a melyet jeleztem, én biztosítékot keresek arra nézve, hogy a törvény el ne ferdittessék a jövőben. Én tehát bátor vagyok azokra, a miket a ministerelnök ur mondott, indítványozni, hogy ezen H-ik fejezetnek czíme ekként változtattassék meg: »a jövőre törvényesen elismerendő vallásfelekezetekről. Kérem a nagyméltóságú elnök urat, hogy indítványomat a maga során szavazásra bocsátani méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Ha külön indítványt méltóztatik tenni: kérem, tessék azt írásban is beadni. Hornig Károly b., veszprémi püspök: Épen erre akartam engedelmet kérni s azért álltam fel szólásra. Elnöki Kivan még valaki szólani? Ha nem, LXV.ORSZJ
