Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-65

66 LXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. mánynak előterjesztést kell készítenie s előterjesztésében indokolnia kellene s ki kellene fejtenie, hogy itt azonos vagy nem azonos hitelvű egyházakról van e szó. Vagy pedig meg akarnák engedni, hogy fájok és nemzetiségek alapján különféle egyházakból egyes elemek új alakzatokat alkotva kilépjenek? Ezt akarnák megengedni? Ezt helyes iránynak tartanák a törvényhozás részéről? Azt gondolom, nem. A törvényhozás ugyanazon okból meg fogná a törvényes elismerést tagadni. Nohát, ha a törvényhozásnak nem lehetetlen ezt megitélnie és felismernie, akkor nem lehetetlen a kormánynak sem, mert igenis megvizsgálbalja és tisztába hozhatja éppen úgy, mint a törvényhozás, a viszonyokat. De még egyet kell felemlítenem, a mi ajánlja ezen második fejezet elfogadását. (Bálijuk! Halljuk!) Ezen második fejezet nemcsak azért szükséges, a mint előbb egész tisztelettel kiemeltem, hogy e nélkül nincs vallásszabadság, e nélkül az 1. §-ban foglalt egész elv halomra dőlne, hanem azért is szükséges, mert e fejezet nemcsak azon eseteket tartalmazza, a melyekben megtagadandó az elismerés, hanem ezen újonnan elismerendő felekezeteknek egész viszonyát az államhoz szabályozza. És ebben a szabályozásban egy egyöntetű szabályt, jogi állást hoz létre, ezentúl elismerendő minden felekezetre nézve. Ez lényeges és szükséges. Szükséges azért, mert a szabadság csak akkor van megvalósítva, ha az, a mit jövőben megengedek, az átalános állampolgári jog alapján minden állampolgárnak ugyanazon feltétel alatt engedem meg. ha ezeknek az újonnan alakulandó és elismerendő felekezeteknek jogi állása, közjogi tekintetben az államhoz való viszonya tökéletesen egyenlő lesz. Ezért ez jobban megfelel az állampolgári egyenlőség kívánalmainak, mint azon egyszerű utalás a törvényhozási intézkedésre, a hol annyi különböző mértékkel lehet mérni s a hol éppen azt, a mi ezen törvényjavaslatnak alapja, a vallásszabadság és a polgári jogegyenlőség, a különböző mértékkel való mérés által halomra is lehet dönteni. És talán fölösleges rá hivatkoznom, de hivatkozom arra is, hogy az európai államok nagyobb része ezen rendszert tartotta helyesnek, mert az a másik, az nem is rendszer, s nem egyéb, mint a jelenlegi állapot. Hiszen jelenleg is lehetséges, hogy egy alakulandó felekezet törvényes elismerésért folyamodjék. Tehát bátran hivatkozhatom arra, hogy a hol ezen viszonyok, ezen tárgy fölött törvényhozási intézkedések tétetlek és pedig analóg alapokon ezen törvényjavaslat alapelvével, mely az 1. §-ban van kifejtve, ott Ugyanazon utat követték, nem mindenütt, de a legtöbb európai államban. Ezért ajánlom a méltóságos főrendeknek, méltóztassanak a második fejezetet megtartani. {Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólani ? Gyulai Pál jegyző: Hornig Károly b., veszprémi püspök ! Hornig Károly b., veszprémi püspök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Mindenekelőtt kijelentem, hogy én ő nagyméltósága, gr. Zichy Nándor főrendiházi tag úr indítványához járulok, járulok pedig azon okból, a melyet ezen második fejezet egész természetéből, irányából, tenorjából és tartalma ból vagyok bátor meríteni. (Halljuk! Halljuk!) Ezen második fejezet, csekély felfogásom szerint, nagyon homályos, mert különösen annak 11. §-ától kezdve egészen végig olyan, hogy egy kis jogi ügyességgel a már fennálló, a most is létező, bevett vallások ellen lehetend fordítani, ha majdan itt, Magyarországon is, oly áramlat fogna felülkerekedni, mint a minőt láttunk az elmúlt években Németországban a katholicismus s minden keresztény vallásfelekezet ellen. Jól ismerem a különbséget a bevett és elismert vallásfelekezetek közt, és tudom azt is, hogy e javaslat második fejezetének irányzata, jobban mondva rendeltetése az, hogy az az ezentúl alakulandó és elismerendő vallásfelekezetekre vonatkozzék. Azt gondolom tehát, hogy ebben nem tévedek. De én — nem vagyok jogász s nem látom a második fejezetben, sőt nem látom magában az egész törvényjavaslatban sem világosan kifejezve azt — bár meg vagyok róla győződve, hogy most igy áll a dolog és a mostani áramlat talán ezt igy is fogná gyakorolni — hogy a javaslatnak ezen fejezete