Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.
Ülésnapok - 1892-62
2 LXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. vezzük. (Élénk éljenzés.) Kikhez egyébiránt császári és királyi kegyelmünkkel állandóan hajlandók maradunk. (Éljenzés.) Kelt Budapesten, ezernyolezszázkilenczvennegyedik évi szeptember hó tizenhatodikán. Ferencz József s. k., Wekerle Sándor s. k. Elnök: Méltóságos főrendek! Midőn e helyről, mint a nagyméltóságú főrendiháznak ő Felsége által legkegyelmesebben kinevezett elnöke szólalok fel először, mivel kezdhetném helyesebben, minthogy számomra ezentúlra is kikérjem a méltóságos főrendek szives jó indulatát. Ezt volt szerencsém évek során tapasztalhatni mindannyiszor, valahányszor alelnöki minőségemben felejthetetlen nagyérdemű elődeimet kellett helyettesítenem. És csakis a — nem tudom mennyi alappal biró — remény, hogy a méltóságos főrendek az irányomban eddig tanúsított jóakaratot ezentúl sem fogják tőlem megvonni, öntött belém bátorságot arra, hogy leküzdjem többnemű aggodalmaimat, melyek a miniszterelnök előterjesztésére ő Felsége által szerény személyemnek szánt kitüntetés elfogadásától tartóztattak. Helyesen cselekedtem-e, midőn, engedelmeskedve ő Felsége kegyes felhívásának, elnémítottam aggodalmamat, nem becsültem-e túl erőimet, nem ámitottam-e magamat, midőn a méltóságos főrendeknek irántam való jóindulatában bíztam — a jövő fogja megmutatni. Mindenesetre igyekezni fogok elnöki kötelességemnek, a mennyiben és a meddig megfogyott erőm engedi, a törvény és a házszabályok értelmében megfelelni. Hogy mikép értelmezem azokat, talán nem szükséges fejtegetnem. Mert hiszen avval, hogy mikép vélem az elnöki kötelességeket teljesitendőknek és mennyire voltam képes azoknak megfelelni, azon majdnem két évre terjedő idő szak alatt, melyben boldogult elnökünk hosszas gyengélkedése miatt és később halála után reám háramlottak az elnöki teendők, bővebben volt alkalmuk a méltóságos főrendeknek megismerkedni. Ha szerencsés lettem volna ezen idő alatt a méltóságos főrendek helyeslésével találkozni, úgy remélhetném, hogy ezt ezentúl is sikerüíend kiérdemelnem és magamat ujolag a méltóságos főrendek kegyeibe ajánlva, foglalom el az elnöki széket. (Lelkesült éljenzés.) Gyulai Pál jegyző: Schlauch Lörincz bibornok ő eminentiája! Schlauch Lörincz: Nagyméltóságú elnök úr! Alattvalói hódolattal fogadja a főrendiház ő Felségének legkegyesebb elhatározását, melylyel nagyméltóságodat a főrendiház díszes elnöki székére meghívni méltóztatott és ha én a hódolatnak nyilvánításához azon osztatlan tiszteletet és nagyrabecsülést csatolom, melylyel e háznak tagjai nagyméltóságodat környezik, azt hiszem, hogy csak gyönge tolmácsa vagyok az e házban uralkodó közérzületnek. Nehéz időkben hivta meg ő Felsége nagyméltóságodat az elnöki székre, a magyar nemzetnek kevés ily nehéz napjai lehettek. A magyar társadalmi és politikai élet ma sajátságos vegyületét tünteti föl az ősi intézményekhez való ragaszkodásnak és az előre törő szabadelvüségnek. A szellemek vergődnek, tétovázás szállotta meg a lelkeket az iránt, hogy a régiből mi szükséges, az újból mi hasznos. Az eszmék fejlesztő hatalma oly nagy, hogy a nyugodt megfontolást mintegy lekötvén, a szenvedélyességre s a szélsőségekre utat nyit. Nagy méltóságod a szellemek ezen forrongását hosszú politikai és államférfiúi pályáján megismerni és méltányolni tanulta. Tanuja volt a nemzeti lelkesedés felpezsd ülésének, tanuja az erőszakos rázkódtatásnak, tanuja a szenvedések tévedéseinek, de tannja, sőt tényezője volt egyszersmind azon államférfiúi bölcs törekvésnek, mely a multat a jelennel, az ősi intézményeket az 1848-iki eszmék jogfolytonosságával kiegyeztetni igyekezett. És midőn a nemzet óhajával találkozva, Felséges urunk nagyméltóságodat ezen új alkotások kiépítéséhez legmeghittebb tanácsadójául meghívta, oagyméltóságod hü ragaszkodása a trónhoz, tiszta hazafisága, bölcs, nyugodt, komoly tevékenysége kiérdemelte nemcsak barátainak, tísz tetőinek, hanem a nemzetnek becsülését is. E magas ház azért örömmel üdvözli nagyméltóságodat az elnöki széken. Nyugodt, komoly lelkületében mintegy
